Az sajtónak szabadságárul

2016. október 30., 09:53

Szerző:

Még mondja valaki, hogy a sajtó nem kollektív agitátor! Hiszen a honi közvéleményt már jó ideje az olyasfajta frappáns, mozgósító erejű tohuvabohuk tartják fogva, minthogy a-kereszténység-utolsó-sáncának-védőpajzsaként-megvédjük-a-Plutót-a-terrorista-babusgató-brüsszelmoszkvától/ellenében.

Nem csoda, ha ebben a zajban nem sok figyelmet kapott az a módfelett érdekes kijelentés, amely szerint: „a sajtószabadság kérdése és a médiapiac kérdése nem tartozik a kormányra”. Márpedig szó szerint ezt mondta a minap brüsszeli sajtótájékoztatón a magyar kormány feje, mi meg azt mondjuk, hogy hát azért ekkora őszinteségre nem számítottunk. Már csak azért sem, mert már jó ideje ahhoz vagyunk szok(tat)va, hogy a felelős hatalmi tényezők olyan viszonyban vannak az igazmondással, mint R. Antal a cilikopterrel.

Bazánth Ivola felvétele Fotó: Bazánth Ivola

Na jó, freudi elszólás lehetett, de a hangsúly erősen azon van, hogy freudi, sőt jungi. Értsd: mélyen a tudatalattiba bevésődött meggyőződés, ami váratlanul a felszínre bukott. Mert a hatalmat tényleg nem érdekli a sajtószabadság, bár nem igaz, hogy ne „törődnének” vele: elég régóta folyamatosan szűkítik, korlátozzák, erőszakoskodnak vele. S ezzel párhuzamosan szépen lassan bekebelezik a média jó részét, miközben a cinizmus Guiness-rekordját ostromolva gazdasági racionalitásról papolnak. (Lenin legalább nyíltan megmondta, hogy nem óhajt politikai öngyilkosságot elkövetni azzal, hogy „egy olyan fegyvert is adnánk az ellenség kezébe, mint a …sajtószabadság”.) Persze kétségkívül megvan a maga NER-racionalitása annak, ha az amúgy is közpénzből felhizlalt oligarchák állami hitelből vásárolnak, mondjuk, kertévét.

Amúgy már csak azért sem nagyon érdekli a Fideszt a sajtószabadság, mert régóta nem sajtóban, hanem agitpropban gondolkodik. Paradox módon éppen azért, mert ha valaki tudja, hogy mit jelent a politikában a szabad, önnön szakmai krédójához ragaszkodó sajtó – hát az a Fidesz.

A Fidesz ugyanis a Tocsik-botrány nélkül nem kerülhetett volna hatalomra 1998-ban.

Ez volt az a közvélemény megbotránkozását kiváltó korrupciós ügy, amelyik végképp megrendítette a bizalmat a Horn-kormányban, s amelyik nagyon erősen kikezdte főként az SZDSZ hitelét. Ha ez a botrány nem pattan ki, a Fidesznek sohasem lett volna esélye arra, hogy – egy nagy politikai taktikus bon mot-ját parafrazeálva – az „élelmes második összefogjon a szemfüles harmadikkal” és kormányt alakítson 1998-ban.

Márpedig ezt a botrányt a független sajtó robbantotta ki, a korrupcióról a média rántotta le a leplet. Vissza lehet nézni, hogy a Figyelőtől és az akkori Magyar Hírlaptól kezdve, a Népszabadságon (pardon, ezt most hatalmi önkényeskedés miatt éppen nem lehet visszanézni!) át a Magyar Narancsig vagy az egyenesen az SZDSZ-hez igen közel álló Beszélőig milyen alaposan tárták fel az ügy minden részletét a lapok, és milyen dörgedelmes publicisztikákat közöltek, amelyekben a szerzők számon kérték az elveket, az erkölcsi normákat a hatalmat gyakorló pártokon. Mert a sajtó akkoriban még tette a dolgát, híven szakmai hitvallásához és elveihez. Watchdog funkció, a hatalom ellenőrzése, ahogy kell. És ne feledjük, akkoriban még nem voltak kereskedelmi televíziók, pláne internet, az egész botrányt – kis leegyszerűsítéssel – nagyrészt a liberális sajtó göngyölítette fel. Tekintet nélkül arra, hogy ezzel mennyire „szolgálta” az aktuális hatalom érdekeit. De említhetném 1998-ból a bős-nagymarosi vízlépcső tervének felelevenítését célzó Horn-Meciar paktumot is, amelynek szövegét a kormánnyal nem éppen ellenséges Népszava közölte. Márpedig ennél szimbolikusabb jelentőségű ügyet aligha lehetett volna találni a rendszerváltás után 10 évvel.

Meg is bukott a Horn-kormány.

Ebből a Fidesz azt tanulta meg, hogy ha teheti, kíméletlenül el kell hallgattatnia a kritikus hangokat, s a sajtót szimpla propagandaeszközzé, engedelmes szolgálóvá kell silányítania. Meg is lehet nézni, hogy a közelmúlt botrányairól mennyi szó esik-esett a mára már nyomasztó fölényben lévő kormányszócsövekben. (Az erősen átfazonírozott Origo vagy a Magyar idők, meg a többi dicső orgánum például mennyi információt közölt arról a már-már mágikus folyamatról, hogy MNB-alapítvány környékén a zsozsó egyszer csak, hopp, elveszíti közpénz jellegét?)

Így aztán a hatalom módszeresen elfoglalja vagy szétveri a még megmaradt relatíve autonóm sajtót, és létrehozza az üzembiztosan távirányítható médiát. Ha a propaganda gombot nyomják meg, akkor az megy, ha az ellenség lejáratását, akkor az, ha a manipulációt, tényferdítést, akkor az. És működik!

A sajtószabadság? Na, azt csak hagyjuk a hanyatló nyugat ópiumának!

Horoszkóp

„Itt az idő, hogy ne elégedjünk meg azzal, amit rólunk mondanak, hanem kezdjünk el mi is mondani valamit. Mert van mondanivalónk, ami fontos és hasznos mindenki számára.” A következőkben Köves Slomó, ortodox zsidó rabbi, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség alapítójának és vezetőjének véleménycikke olvasható.

A cselédsajtó és a Karmelita udvartartásának agyhalott influenszerei Pankotai Lilivel szemben fel merték venni a kesztyűt. De micsoda bátorság kellett ehhez az elvtársaknak. 

Az elhibázott brüsszeli szankciók, azon belül is elsősorban az energiaszektort érintő korlátozások miatt alakult ki válság az EU-ban és így Magyarországon is – ez a kormányzati kommunikáció alfája és ómegája. A valóság ezt másként gondolja.