Fájhat Bolsonaro feje

Mattos Pintót unokatestvére házában érte a halálos lövés, amikor a helyi rendfenntartók kábítószer-kereskedők után kutatva rossz lakásba törtek be, és tüzet nyitottak az éppen ott játszó gyerekekre. Az eset óriási közfelháborodást keltett, ezrek mentek az utcára, tiltakozva a rendőri brutalitás ellen. A rendőrség tavaly Brazíliában közel 6 ezer embert ölt meg, 1810-et csak Rio de Janeiro államban. Az eddigi statisztikai adatokból valószínűsíthető, hogy idén még több lesz az áldozat. Összehasonlításul: az Egyesült Államok rendfenntartó erői tavaly körülbelül ezer ember életét oltották ki.

Eközben az országban az egyre inkább elharapózó koronavírus-járvány kezdi felülírni azt az autoriter narratívát, amelyet a brazil elnök tulajdonított kezdetben a pandémiának. A járvány miatt július végéig mintegy két és fél millió fertőzöttet regisztráltak, és közel 90 ezer volt az eddig elhunytak száma.

A legfőbb bírói fórum által hozott átmeneti razziatilalmi intézkedés nem csupán a rendőri erőszak kiterjedt voltára mutat rá, hanem a brazíliai nyomornegyedekben uralkodó viszonyokra is. A favelák világa még a hetvenes években jött létre, amikor tömegek vándoroltak a nagyvárosokba a jobb élet reményében. Manapság ezek a szegénynegyedek a legtöbb esetben a drogkereskedelem kapcsán kerülnek be a hírekbe. Bár sok területen történt előrelépés, a tényleges kormányzati cselekvés még várat magára.

Nem csupán a bűnözés visszaszorítása okoz gondot, hanem az alapvető higiéniás feltételek biztosítása is: sok épületben nincs megfelelő vízellátás, olykor az is előfordul, hogy több hétre áram nélkül maradnak az emberek. Az önkénteseknek és a különböző helyi szervezetek elhivatott munkájának köszönhetően átmeneti megoldás mindig akad, hosszú távon azonban komolyabb kormányzati beruházásokra lenne szükség.

A koronavírust kezdetben elbagatellizáló Jair Bolsonarónak nemcsak a járvány miatt fájhat a feje, hanem az országot sújtó gazdasági visszaesés miatt is. A Fitch Ratings nemzetközi hitelminősítő az idei évre most már mintegy 6 százalékos GDP-csökkenéssel számol, a korábbi 4 százalékos előrejelzés helyett. Mindeközben a munkanélküliek száma is nő, májusig mintegy 13 százalék állástalant tartottak nyilván Latin-Amerika legnagyobb gazdaságában, ez számszerűleg lebontva közel 13 millió embert jelent, de azóta még tovább romlott a helyzet.

Így nem meglepő, hogy az országot lassan két éve irányító Bolsonarónak elemi érdeke a gazdaság mielőbbi talpra állítása. Erre érezhetett rá az időközben koronavíruson átesett elnök, amikor hívei előtt pár hete maszkban mutatkozott, és a korlátozások negatív gazdasági hatásaira hívta fel a figyelmet. A szélsőjobboldali vezetőnek már csak azért is fontos lenne renoméjának helyreállítása, mert 2018-as megválasztását éppenséggel a korrupció visszaszorítására és a gazdaság rendbetételére tett ígéretének köszönhette.

Bár egyes szövetségi államok – az elnök álláspontjával szembeszegülve – a kijárási korlátozások és egyéb szigorú, a társadalmi érintkezést korlátozó intézkedések mellett tették le a voksukat, most ők is kénytelenek belátni, hogy ha nem történik lazítás, akkor az emberek mindennapi megélhetését kockáztatják. Rio de Janeiro egészségügyi illetékese elismerte: nincs más lehetőségük, inkább szembenéznek azzal, hogy még több megbetegedés és haláleset várható, máskülönben kénytelenek lemondani minden bevételükről, és arra se marad pénz, hogy az orvosokat kifizessék.

Annak ellenére, hogy a válságkezelés tekintetében Brazília bizonyult az egyik legrosszabbnak a világon, meglepő, hogy Bolsonaro szavazótábora még mindig stabilan összezár. Itt elsősorban arról a rétegről van szó, amely elhisz minden olyan összeesküvés-elméletet, melyet az elnöktől vagy környezetétől hall, valamint szemet huny számos jogsértés felett. Eközben az emberi jogok megsértése terén is egyre több aggály merül fel a 210 milliós országgal szemben.

A Human Rights Watch éves jelentése szerint Brazíliában tavaly október óta több mint 800 ezer ember került börtönbe, a fogvatartottak 40 százalékának azonban még a tárgyalása se kezdődött el. A nemzetközi jogvédő szervezet a börtönökben tapasztalható túlzsúfoltságra, valamint az egyre gyakoribb börtönlázadásokra – mint a büntetés-végrehajtással szembeni súlyos kritikára – is felhívja a figyelmet.

Ugyancsak aggodalomra adnak okot Bolsonaro sorozatos homofób megnyilvánulásai, amelyek olykor még törvényerőre is emelkednek. A brazil elnök tavaly az oktatásügyi minisztériummal karöltve megkezdte azt a törvényalkotási folyamatot, melynek lényege, hogy kitiltsák az állami általános iskolákból az „LMBTQ-propagandát” és annak bármilyen formában történő terjesztését. Az LMBTQ-közösségekkel szembeni előítéleteket tükrözi, hogy nemrég négy olyan filmtől vonták meg az állami támogatást, mely a már említett szexuális kisebbség témáit dolgozta volna fel. Az elnök mellett Rio polgármestere kelt ki nemrég a homoszexuálisok ellen, és betiltott egy olyan képregényt, melyen két férfi csókolja meg egymást – bár az is igaz, hogy később a legfelső bíróság ezt az intézkedést jogellenesnek minősítette.

A civil szervezetek és a független média elleni kirohanások sem új keletűek. Jól mutatja ezt az a januári törvénytervezet, amely korlátozni kívánta volna a kormányzati információkhoz való nyilvános hozzáférést, ám végül a brazil Kongresszus elkaszálta a rendeletet. Világosan látható, hogy a kormánnyal szembeni kritikus újságírók körének szűkítéséért mindent megtesz a regnáló hatalom. Tavaly szeptemberben Bolsonaro utasította az ügyészséget, hogy indítson nyomozást egy hírportálon megjelent cikk miatt, amely az Egészségügyi Világszervezet ajánlásait ismertette a biztonságos abortuszról.

A hatalom nem nézi jó szemmel a nem kormányzati szervezetek, az úgynevezett NGO-k tevékenységét sem. Januárban a kormány saját felügyelete alá próbálta vonni az ilyen szervezeteket, ám a Kongresszus itt is időben közbelépett. Ez is azt jelzi, hogy Bolsonaro megválasztása önmagában nem tette zárójelbe Brazíliában a demokratikus fékek és ellensúlyok működőképes intézményi mechanizmusát.

Dél-Amerika vezető országának mindenesetre nemcsak gazdasági és egészségügyi válsággal kell szembenéznie, hanem azokkal a torzító hatású szociális feszültségekkel is, amelyek aláássák a demokratikus értékeket. A politikai fejlemények ugyanakkor – Bolsonaro színrelépésével – jól láthatóan felerősítették annak a kockázatát, hogy a rövid távú politikai érdekek felülírják a reformok szükségességét és irányát. Ezáltal elmaradhatnak a tényleges intézkedések, és Brazília újfent elpazarolhatja a válságban rejlő kibontakozási lehetőséget a gazdasági és politikai rendszer átalakítására.

Ha így alakul, akkor Brazília újabb elvesztegetett évtizeddel nézhet szembe, és továbbra is „az örök jövő országa” marad. / Szurok Dávid