Veli bei

Torma Tamás építészkritikus, az Egyhely.‌blog szerzője a Klubrádió Utcafront című műsorában hívta fel a figyelmünket a rejtett fürdőre. Azért nem nagyon ismerik az emberek, mert a régi Császár fürdő déli végénél van, és közben az Irgalmas-rendtől megörökölt kórházcentrummal még a szocializmus idején körbe is építették. Az egész környék egyébként azért is érdekes, mert ez mindig is a kórházrendeknek adott helyet (innen van az irgalmasok elnevezés), ispotályok, illetve fürdők voltak itt.

Menjünk vissza azonban még egy kicsit az időben, amikor a reformkorban Hild József tervei alapján mellé épült a Hild udvar. A reformkorban még egyáltalán nem volt jellemző az a műemlékek iránti érzékenység, ami azóta kialakult a modern emberben, egy ilyen fürdő tehát nem képviselt az akkori építészek, várostervezők szemében különösebben nagy értéket. Hild ennek ellenére nem bontotta le, hanem megmentette a fürdőt. Úgy oldotta meg, hogy körben kihantolta a földet, ezzel az épület körbejárható lett, kívülről szinte egy nagy medencébe süllyesztett fürdőt látunk, ugyanakkor a Hild udvar épülete szinte fölé magasodik. Ez még védelmet is jelentett, később senkinek nem állt már útjában, hogy helyére akarna bármit is emelni. A nyolcvanas évekig el-elműködgetett, majd bezárták, és legfeljebb filmforgatások kedvéért nyitották ki. A rendszerváltást követően a sorsa csak 2000-ben fordult meg, amikor a kórházat visszakapta az Irgalmas-rend, és nagyszabású felújítások kezdődtek.

Virág Csaba építészt bízták meg a tervezéssel. Ez volt élete utolsó nagy munkája, ami pompásan sikerült, hiszen a Veli Bei ma Budapest egyetlen, korhűen visszaállított, ugyanakkor legkorszerűbb törökfürdője, a Királyt, a Rudast és a tíz éve zárva tartó Rácz fürdőt messze lepipálva. Ez egy igazi törökfürdő abban az értelemben is, ahogyan használni kell. A normál hőmérséklettől fokozatosan haladunk az egyre melegebb, majd egészen a forró vízig, utána sem ugrunk bele a hideg medencébe, mint általában a szaunázáskor, hanem ugyanolyan fokozatokban hűtjük vissza magunkat, ahogy felmelegedtünk. Ez persze több órát vehet igénybe, szóval csak ráérősen, ha valaki ki akarja próbálni.

Szerencsére a turisták még nem fedezték fel a városnéző szemek elől rejtve maradt épületet, amit egyedül a Duna-part felől, két fal közötti résen keresztül lehet csak észrevenni. Belülről impozáns látvány a köralakú üvegfolyosóval övezett tér.

A környezete is igen értékes. Reformkori klasszicista épületek találhatók a Frankel Leó utcai szakaszon, ahol van egy kis templom is. Található ott egy nagyon romos másik fürdőépület, ez is törökfürdőnek látszik, de ez senkit ne tévesszen meg, nem eredeti, valamikor a harmincas években, mulatónak épült. Érthetetlen, hogy miért nem bontják el, már alig van rajta vakolat, össze fog omlani egyszer.

/ Rózsa Péter