Több zöld, kevesebb rozsda

Az egyesület a tervező építészekkel működik együtt?

Ennél sokkal szélesebb platformot jelent az egyesület, amelynek éppen az a lényege, hogy összefogja a tervezőket, a beruházókat, az építőanyag-gyártókat, a tanácsadókat és minden érintett résztvevőt annak érdekében, hogy fenntartható, jól használható és környezetvédelmi szempontból minél kisebb lábnyomot jelentő épületek valósuljanak meg. Ebbe ugyanúgy beletartozik a korszerű energetikai, környezetbarát technológiák alkalmazása, mint az egészséges, jól használható belső terek kialakítása, a világítástól az ergonómiáig szinte minden.

Van hatásuk az állami beruházásokra is, vagy csak az üzleti szférában tudnak érvényesülni?

Lássuk be, hogy a fenntarthatóság és környezettudatosság elsősorban a piaci szektorra volt eddig jellemző, az állami beruházásoknál egyelőre nem élvez elsőbbséget. Ezek a szempontok Magyarországon újnak számítanak, lassan érvényesülnek. Ez persze nem jó, hiszen itt közpénzekről van szó, viszont a nemzetközi trendek azt mutatják, hogy egyre kevésbé lehet megkerülni ezt a témát. Nem azért, mert hirtelen mindenki zöld programokban kezdett gondolkodni, hanem már a piaci igények is ezt diktálják. Magyarországon akkor vonzó a (külföldi) bérlő számára egy irodaház, ha az a megfelelő, például az európai BREEAM vagy mondjuk az amerikai LEED minősítéssel rendelkezik. Ugyanakkor már maguk a tulajdonosok is ezt a minőséget kívánják meg, gondoljunk például a befektetési alapokra vagy a tipikusan ingatlanbefektetésben utazó nyugdíjalapokra, számukra hosszú távon a magas minőségű, a fenntarthatósági szempontoknak leginkább megfelelő épületek jelentik a jó befektetést.

Akkor e tekintetben az irodaház-építés képviseli nálunk a környezettudatosságot?

Hazánkban a nemzetközi minősítésekkel rendelkező ingatlanok zöme kereskedelmi ingatlan, és ezen belül is irodaházak.

Például a Green House irodaház?

Pontosan. Elsősorban Budapesten van ez így, ahol a nemzetközi piacról érkező bérlők igényeinek másként nem is nagyon lehet megfelelni. Vagyis a beruházók érdekeltek abban, hogy környezettudatos, fenntartható, magas minőségű irodaházakat építsenek.

Mit jelent ez részleteiben?

Lényegében holisztikus szemléletet. Vagyis az energia- és a vízfogyasztás, az anyaghasználat mellett például arra is kitér, hogy maga az épület miként illeszkedik az adott urbánus környezetbe, dialógusban van-e a környék lakosságával, a közösségekkel. Mi most ennél is tovább szeretnénk lépni. Az egyesületben tavaly például nagy hangsúlyt kezdtünk fektetni a körforgásos gazdasági modellre.

Ezt mit jelent?

Hagyományosan csak az anyagok, az energia újrahasznosítását takarja, de a körforgásosság az épített környezetünk tekintetében kiterjed például az épületek sokoldalú, közösségi használatára is. Példaképpen egy hagyományos, több-bérlős irodaházban a bérlemények jellemzően teljesen elkülönített egységként működnek, melyek viszont a megváltozott környezetben a jövőben átalakulhatnak közösen működtethető területekké is, konkrétan az egyes helyiségeket, de az energiahasználat megosztása is ide tartozik. Az anyaghasználat tekintetében meg például már az építéskor az újrafelhasználható és felhasznált építési elemek és anyagok alkalmazása egy sarkalatos pontja lehet a körforgásos modellnek.

Mire gondol, használt bútorokat tegyenek be egy új irodaházba?

Nemcsak erre, de konkrétan építőanyagokra és különböző elemekre is. Miért kellene például egy öt évvel ezelőtt beépített, most kibontott üvegajtót eldobni, ha azon egyébként nincsenek komoly sérülések? Ez a szemlélet jellemzően csak nagyon lassan gyűrűzik be, de lássuk be, rá fog kényszerülni az emberiség arra, hogy kevesebb primer nyersanyagot, kevesebb új terméket használjon fel a beruházásokhoz. Természetesen azonnal felvetődik, hogy ki vállal majd garanciát a használt ablakért, ajtóért vagy burkolóanyagért. Ez még sehol a világon sincs igazán jól megoldva. Olyan platformokra és adatbázisokra lesz majd szükség, amelyeken az újrahasznosítható építő- és más elemek minősítetten vannak nyilvántartva. Ez az új kihívás egyben nagyszerű lehetőséget is jelent.

Nehéz elképzelni, hogy a csili-vili irodaházak építtetői lemondjanak a vadonatúj elemek felhasználásáról.

Pedig ez lesz az egyetlen járható út, és már vannak elég pontos előrejelzések is. Az OECD 2019-ben elkészített egy átfogó prognózist, ami kimutatta, hogy ha a jelenlegi mértékben és formában folytatódik a világban az anyagfelhasználás, akkor 2060-ra a primer nyersanyagok több mint kétszeresére lesz szüksége az emberiségnek. Vegyük ehhez hozzá még a globális népességnövekedést, akkor ez egy eléggé riasztó a kép. Ami ezen belül pedig igazán elgondolkodtató, hogy a felhasznált anyagmennyiség több mint felét az építőipar szívja fel. Ez semmiféleképpen sem fenntartható állapot.

Térjünk vissza a magyarországi helyzetre. Az elmúlt években a társas- és irodaházak mellett szép számmal épültek sport- és ipari létesítmények. Ezek környezeti hatásairól mi a véleménye?

Már említettem, hogy az állami beruházások esetében jelenleg még jellemzően hiányzik az a fajta átfogó környezettudatos szemlélet, ami a versenyszférában viszont már egyre jobban érzékelhető, ennek ellenére vannak jó példák is. A világbajnokságra tervezett budapesti atlétikai stadion esetében például mind az állam, mind az érintett önkormányzat és a főváros is arra törekszik, hogy a rendezvényen túl az egész terület társadalmilag hasznos maradjon, hogy a lakosság számára új minőséget és új szabadidős lehetőségeket biztosítson. Abban bízom, hogy ez a fajta szemlélet egyre inkább érvényesül, hiszen lassan minden ember a saját bőrén tapasztalja a klímaválságot, a környezeti ártalmak erősödését, így már nem csak a tervezők, a szakemberek, hanem maga a lakosság is egyre jobban érdekelt lesz a fenntartható megoldások keresésében, elfogadásában. Az önkéntesség egyébként is az alapja mindennek. Az ingatlanbefektetők nem azért törekszenek a BREEAM vagy a LEED, netán a legújabb WELL minősítés elérésére, mert ezeket törvények írnák elő. Saját érdekük, tehát önkéntes vállalásuk, hogy ezzel is megfeleljenek a magasabb piaci elvárásoknak.

Melyik a rosszfiú a hazai építészetben, a beruházások világában, amelyik szembemegy a fenntarthatósági szempontokkal?

A túlságosan sok zöldmezős beruházás. Érthető ugyan, hogy az állam ezzel a kedvezménnyel tudja idecsábítani a befektetőket, akiknek nem kell romokat takarítani, szűz területen építhetik meg álmaik gyárait, üzemeit stb. Csakhogy emiatt a rengeteg rozsdaövezet felszámolása elmarad, de legalábbis lassabban megy, mint kellene. Tudom, nagyon nehéz és drága egy volt ipari területen megtisztítani a talajt, kicserélni a közműveket, elbontani a romokat, de a piaci szféra nagyobb részt vállalhatna ebből, ha kevesebb zöldmezős beruházásra kapnának lehetőséget, mert így – megint csak közpénzek felhasználásával – csökkennek a természetes zöldterületek. Gondoljuk végig, mekkora pusztítást jelent az, hogy esetleg természetközeli zöldterületeket burkolunk le, miközben a már burkolattal rendelkező egykori ipari övezetek ott állnak, jellemzően kihasználatlanul. / Rózsa Péter