Szabályok és reformok
Az Európai Unióról szóló, a Gazdasági és Monetáris Unió létrehozására tett erőfeszítéseket betetőző, az euró bevezetését előkészítő 1991. decemberi maastrichti csúcstalálkozón határozták meg a konvergenciakritériumokat, majd 1992 februárjában írták alá az ezeket tartalmazó szerződést. A főbb feltételek a következők: az infláció irama másfél százalékkal haladhatja meg a három legmérsékeltebb ütemű pénzromlást elérő tagország átlagát; az államadósságnak a bruttó hazai termékhez (GDP) viszonyított aránya nem haladhatja meg a hatvan százalékot; az államháztartás hiánya nem lehet több a GDP három százalékánál; az árfolyamnak az európai árfolyam-mechanizmus rendszerében szilárdnak kell bizonyulnia két éven át.
A szerződést 1997-től egészítette ki az összes tagországra vonatkozó stabilitási paktum, amely a kritériumok betartását ellenőrzi bizottsági ajánlások és – ha szükséges – a miniszteri tanács által jóváhagyott túlzottdeficit-eljárások révén.
A 2007–2008-ban kibontakozott pénzügyi és államadósság-válság rávilágított a rendszer gyenge pontjaira. A stabilitási paktum reformra szorult. Éles vitákban 2011-ben sikerült megegyezni az európai gazdasági kormányzás létrehozását szorgalmazó hat jogszabályról, amelyek a nemzeti hatáskörben maradt költségvetések fokozott ellenőrzését és összehangolását írták elő, illetve új elemként a megbillenő makrogazdasági egyensúlyokkal, például a folyó fizetési mérleg alakulásával foglalkoztak.
Elsősorban német követelésre 2012-ben megkötötték a fiskális kormányközi szerződést is, amely nyomatékosította, hogy a ciklikus hatásoktól megtisztított strukturális egyenleg hiánya nem lehet nagyobb a GDP 0,5 százalékánál, az államadósságot pedig évente egy százalékkal kell csökkenteni, ha az adósság a GDP hatvan százaléka felett van.
A válság nyomása alatt jött létre az Európai Stabilitási Mechanizmus, amelyre a franciák által most már sürgetett Európai Valutaalap épülhet, s a bankunió keretében egységessé vált a felügyeleti és szanálási rendszer, de a betétbiztosítási még nem.
Az eurót az elszámolásokban 1999-ben, bankjegyként és érmeként 2002-ben vezették be. Kezdetben tizenegy tagország (Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália és Spanyolország) alkotta a valutaövezetet, Görögország 2001-ben csatlakozott, később lépett be Szlovénia, Ciprus, Málta, Szlovákia, Észtország, Lettország és Litvánia. Nagy-Britannián és Dánián kívül minden tagországnak csatlakoznia kell a valutaövezethez.
