Varsó Washingtonhoz igazodik

Lengyelország felértékelődésével jár az a diplomáciai adok-kapok, amely már évek óta zajlik az Egyesült Államok és Németország között. A nemrégiben bejelentett amerikai csapatkivonás Németországból, illetve a katonák Lengyelországba történő részleges áthelyezése olyan új helyzetet idéz elő, amelyben Oroszország ismét a saját fenyegetettségére panaszkodhat.

2020. szeptember 19., 19:58

Szerző:

Mike Pompeo amerikai külügyminiszter és Mariusz Blaszczak, a lengyel védelmi tárca vezetője pár hete írta alá azt a megerősített védelmi együttműködésről szóló szerződést, amelynek értelmében a jövőben de facto tartóssá válik az eddig csupán rotációs alapon fenntartott amerikai katonai jelenlét Lengyelországban, bár hivatalosan ezt sem nevezik a csapatok állandó jellegű állomásoztatásának. A szerződés értelmében a nyugat-lengyelországi Poznanban hozzák létre az amerikai 5. hadtest előretolt, mintegy kétszáz fős parancsnokságát, és legalább ezerrel, 5500-ra növelik az egyidejűleg lengyel földön tartózkodó amerikai katonák létszámát.

A varsói védelmi minisztérium szerint Lengyelország a megállapodás alapján az amerikai felszerelés raktározását, az amerikai hadsereg által felhasználandó infrastruktúra gondozását biztosítja, fedezi az amerikai katonák elszállásolását, étkeztetését, valamint éves keret szerint az üzemanyagot, összességében évente mintegy félmilliárd zloty (közel 40 milliárd forint) ráfordításával.

Lengyelország – történelmi tapasztalataiból adódóan – már hosszabb ideje szoros szövetségre törekszik az Egyesült Államokkal, legyen szó akár a NATO megerősítéséről, akár a terrorizmus elleni harcról. Washington sokat köszönhet Varsónak, a lengyeleknek részük volt a balkáni, az afganisztáni, az iraki műveletekben elért katonai sikerekben, valamint az Iszlám Állam elnevezésű terrorszervezet felszámolásában egyaránt.

Lengyelországnak az Oroszországgal szembeni nyugati ellenerő megteremtésében is kitüntetett szerepe van. Washingtonnak ebből a szempontból kapóra jött a Jog és Igazságosság (PiS) nevű, erősen nacionalista, Moszkva-ellenes párt 2015-ös varsói hatalomra kerülése, már csak azért is, mert míg az előző kormánypárt, a Polgári Platform nyitottabb volt az európai védelmi iparral való együttműködésre, a PiS beszerzéseiben a külföldi jelöltek közül döntően az amerikai vállalatok jönnek ki győztesen.

Az atlanti szövetség Lengyelországba fektetett bizalmát mutatja az is, hogy az országba több NATO-intézmény települt. Az északnyugat-lengyelországi Bydgoszczban található a Transzformációs Parancsnokság alárendeltségébe tartozó NATO Összhaderőnemi Kiképzési Központ, illetve itt működik a NATO legújabb katonai rendészeti kiválósági központja. Szczecinben van a NATO Északkeleti Multinacionális Hadtestparancsnoksága is, amely alá lengyel, német és dán egységek tartoznak.

Annak ellenére, hogy Lengyelország 2009-ben eltörölte a sorkötelezettséget, és ezzel párhuzamosan létszámleépítésekre került sor, több mint 111 ezerre tehető a haderő aktív állománya. Varsó mindezek mellett egyre több pénzt fordít védelmi kiadásokra: míg 2012-ben 9,3 milliárd dollárt költöttek erre, idén ez az összeg már 13 milliárdra rúg. Ez összhangban áll azzal a törekvéssel, hogy 2030-ra a GDP-arányos védelmi hozzájárulás elérje a 2,5 százalékot, miközben a NATO politikai elvárása 2 százalék, amit Lengyelország – mindmáig csak kevés NATO-tagország mellett – már teljesített.

Lengyelország jól látható módon komolyan veszi annak szükségességét, hogy az elöregedett hidegháborús szovjet berendezéseket korszerűsítse és modern nyugati rendszerekre cserélje. A lengyel légierő állományának csaknem felét mind a mai napig szovjet eredetű MiG–29-es és Szu–22-es vadászgépek teszik ki.

A lengyel kormány tavaly fogadta el azt az 50 milliárd dolláros technikai modernizációs tervet is, amely 2026-ra ötödik generációs vadászgépek, új helikopterek és tengeralattjárók beszerzését írja elő. A védelmi költségvetésből közel másfél milliárd eurót különböző rakéta- és tüzérségi eszközök – Patriot légvédelmi rendszerek, páncélozott, gépesített erők – beszerzése tesz ki.

Ha nem is a legdrágább tétel, de a leglátványosabb kiadások egyike az F–35-ös amerikai lopakodók beszerzésére az év elején megkötött megállapodás. Ezek a repülőgépek leghamarabb 2024-ben állhatnak hadrendbe. Árnyalja a képet, hogy a Lockheed Martin által kifejlesztett vadászgép jelenleg a világ legdrágább és leghosszadalmasabb fegyverzetfejlesztési programjának a meglehetősen ellentmondásos eredménye, amelyet az utóbbi időben számos kritika ért.

Az Egyesült Államok és Lengyelország közötti jó kétoldalú kapcsolat nem csupán a védelempolitikáról alkotott közös felfogásnak köszönhető. Bár a koronavírus-járvány jelentősen visszavágta a lengyel gazdasági növekedést, az amerikai vállalatok számára továbbra is rendkívül vonzó a lengyel piac. Ugyancsak fontos tényező az amerikaiaknak a Lengyelországban tapasztalható politikai stabilitás és a viszonylag olcsó, jól képzett munkaerő.

A lengyel kabinet a katonai beszerzések kapcsán próbálja helyzetbe hozni a helyi vállalatokat is. Erre vezethető vissza az a törekvés, hogy a külföldről beszerzett hadi eszközök szervizelését, illetve javítását lengyel cégek bevonásával igyekeznek megoldani. Ezt a szempontot több, védelmi beszerzésről szóló nemzetközi szerződésben rögzítették.

Összességében megállapítható, hogy a lengyel haderőfejlesztési program erős középhatalmi státust biztosít Varsó számára a NATO keretein belül. A lengyel hadsereg e fejlesztések révén a közép-európai térség legerősebb hadereje maradhat, és európai szinten is figyelemre méltó erőt képvisel.

Lengyelország geopolitikai helyzetét alapvetően az határozza meg, hogy tőle keletre nem található NATO-tag, illetve EU-tagállam, így a kelet felől jelentkező biztonsági fenyegetések kezelésére elsősorban Lengyelország hivatott – legyen szó akár nemzetközi bűnözésről, illegális határátlépésekről vagy csempészetről. A lengyelek hosszú távú védelempolitikai tervezésében természetesen leginkább olyan a súlyos térségbeli konfliktusok nyertek kiemelt jelentőséget, mint a 2008-as grúz–orosz konfliktus, a Krím orosz bekebelezése, illetve a kelet-ukrajnai konfliktus.

Varsó az euroatlanti értékek mentén, a NATO és az EU, valamint több nemzetközi intézmény – például az ENSZ és az EBESZ – biztonsági struktúrájába ágyazva, saját nemzeti szuverenitását szem előtt tartva gondoskodik a védelemről, és ezzel az utóbbi időben megnövekedett szerepet tölt be a putyini Oroszország fékentartásában. / Szurok Dávid