Szélmalomharc

Van ebben valami jelképes. A hős lovag feltétlen hitéről regélni úgy, hogy a márciusi bemutatót már el kellett halasztani az ádáz koronavírus miatt, és most nyakunkon a második hullám, az már-már olyan, mint Don Quijote szélmalomharca.

Ráadásul az Operettben, és még több színházban is úgy indult az évad, hogy pozitív teszt miatt kapásból le kellett mondani a végre-valahára meghirdetett előadásokat. Aztán a La Mancha első előadásai után kényszerültek lemondani a következőket, mert másnak lett pozitív a tesztje. Erre minél népesebb egy társulat, feltehetően annál több az esély. Ez így tényleg igényli azt az elszántságot, amivel a derék lovag rendelkezik.

A premieren Németh Attila a címszerepben valóban ennek megfelelő elszántsággal énekelt. Nagy elánnal fújta a musical slágereit. Messze vivő, acélos hangja van, ami remek. Kevésbé remek a szerepformálása, nem mutatja Don Quijote már-már őrületbe forduló, világmegváltó hitét, szinte merev az arca, nem tükröződik rajta a lovag megkapóan ellentmondásos személyisége, amely miatt legendává lett, nem égnek lázasan a szemei, nem kiszámíthatatlanul szertelenek a mozdulatai. Az Operettszínház deszkáin volt 1971-ben a musical magyarországi ősbemutatója, Darvas Ivánnal, Galambos Erzsivel, Maros Gáborral a főszerepekben, szinte felgyulladt tőlük a színpad. Most inkább csak fel-felszikrázik.

Sebes a tempó, pörgősek, látványosak a táncok, a táncosok kemény munkát végeznek jókora odaadással. Bolba Tamás vezényletével felfénylik Dale Wasserman klasszikussá nemesedett, slágerré lett dalokat tartalmazó zenéje, Fekete Katalin jelmezei, Erdős Júlia Luca díszletei mutatósan szemrevalók. Az egész, Vincze Balázs által rendezett, koreografált produkció lendületes, élvezetes, egyetlen pillanatában sem unom, profin kivitelezett. Jó nézni. Sikere van, sikere lesz.

És mégis hiányérzetem támad. Don Quijote hatalmas lelke és rendíthetetlen hite hiányzik nekem az előadásból, amivel másokba is képes hitet plántálni. Az a halhatatlan alak, akivel Cervantes emblematikus figurát teremtett, pontosan, nem csak úgy általában leírta, hogy milyen világból van elege, miért iparkodik annak árán is, hogy totálisan hülyének nézik, szebbet, egyenesen gyönyörűt álmodni magának. Annál azért nincs szebb, mint amikor Aldonzát, az ordas kurvát szűznek nevezi. És akiben ő feltétlen hisz, és tud vele menni, az olyanná is lesz, mint amilyennek mondja. Ez mesebelien varázslatos.

Nádasi Erika minden méltánylandó igyekezete ellenére kevéssé tud a szerepben égbekiáltóan romlott lenni. Amikor átalakul a nagyszerű lovag bizalmától, akkor viszont ezerrel sugározza magából a tisztaságot, ami valószínűleg közel áll a valódi énjéhez, és megkapó fájdalmassággal énekel.

Serbán Attila eszményi Sancho. Megvan benne a gazdája iránti feltétlen szeretet, sőt rajongás, csüng minden szaván és mozdulatán, de mimikával, gesztusokkal, humorral érzékelteti, abszolút felfogja, hogy képtelenebbnél képtelenebb helyzetekbe keveredik. A többi szereplő, Bálint Ádám, Pálfalvy Attila, Magócs Ottó, Kalocsai Zsuzsa, Vágó Zsuzsi, Imre Roland, Illés Zoltán, Aczél Gergő is áll a vártán, odateszi magát.

Energiának nincs híján a produkció. Cervantes érzékeny világlátásából, Don Quijote formátumosan nagyszabású alakjából van benne kevés ahhoz, hogy igazán emlékezetessé váljon. / Bóta Gábor