Kínai tréfa

Az ENSZ idén Marrákesben megrendezett klímaváltozási értekezletén az okozta a legnagyobb felmelegedést, hogy a rendezvény második napján néhány ezer kilométerrel odébb amerikai elnökké választották Donald Trumpot. Azt a Donald Trumpot, aki – legalábbis a kampány során és még korábban tett megjegyzései szerint – nem fogadja el, hogy a klímaváltozásnak az ember az okozója, helyenként azt sem, hogy valóban van változás.

2016. november 21., 15:06

Szerző:

Egy 2012-es Twitter-bejegyzése szerint a globális felmelegedés fogalma a kínaiak tréfája. Azért kreálták, hogy segítségével versenyképtelenné tegyék az amerikai feldolgozóipart. Egy kérdésre korábban azt válaszolta, hogy az Egyesült Államoknak nem kell pénzügyi forrásokat pazarolnia a klímaváltozásra, igaz, azt is hozzátette, hogy ezeket az összegeket ehelyett a világ tiszta vízzel való ellátására, a malária felszámolására, az élelmiszer-termelés növelésére és az alternatív energiaforrások fejlesztésére kell fordítania. Széles körben elterjedt az a hit, hogy Trump ki akarja ugrasztani országát a decemberben aláírt párizsi egyezményből.

Talán a legegyszerűbb sztori az egészben a kínai. Peking egészen más érveléssel ugyan, de lényegében vállvetve az Egyesült Államokkal hosszú ideig szabotálta az egész folyamatot, amely klímaügyben az ENSZ bábáskodásával kialakult. Liu Zhenmin (Liu Csen-min), az egyik kínai külügyminiszter-helyettes most Marrákesben szokás szerint többre emlékezett, mint bárki más: nem az ifjabb Busht citálta, akinek kormányzata nem volt éppen barátságos a folyamattal, hanem az édesapját, sőt az ő elődjét, Ronald Reagant, a republikánus ikont. Felidézte, hogy a klímaváltozás ügyében zajló küzdelmet a nyolcvanas évek végén indította el az IPCC nevű kormányközi bizottság, mégpedig a Reagan-, majd a Bush-kormányzat hathatós támogatásával. Magát a bizottságot 1988-ban állította fel az ENSZ környezetvédelmi programja és a Meteorológiai Világszervezet (WMO).

Kétségtelen, hogy később Washington inkább a ballaszt szerepét játszotta, méghozzá Pekinggel együtt. Ezért is volt óriási a jelentősége, amikor néhány hónappal ezelőtt az üvegházhatást kiváltó anyagok két legnagyobb kibocsátó országának elnökei, Barack Obama és Xi Jinping (Hszi Csin-ping) megegyeztek, hogy ratifikálják a párizsi egyezményt. Ismeretes, hogy a tavaly született dokumentum többek között azt célozza meg, hogy a globális felmelegedés nem haladhatja meg a 2 fokot.

A szintén Marrákesbe látogató John Kerry amerikai külügyminiszter azzal igyekezett nyugtatni a kedélyeket, hogy bár hangsúlyozta, nem akar spekulálni arról, mi fog történni, de – mint mondta – „az egyik dolog, amit megtanultam a közéletben töltött idő alatt, hogy bizonyos kérdések kicsit másképp látszanak a hivatalból, mint a kampányból nézve”. Ugyanezt az üzenetet sugallta Barack Obama európai körútján, mondván, a realitások fegyelmezni fogják Trumpot. Számos szakértő ugyanakkor a kínai kormányt szólította fel, hogy álljon a nemzetközi erőfeszítések élére. Ahogy Deborah Seligsohn ismert kutató és aktivista írta a China Dialogue környezetvédelmi honlapon: a kínaiak súlya lehet a legszebb reményünk.

A WMO a marokkói rendezvény idején hozta nyilvánosságra legfrissebb jelentését a klíma globális állapotáról. E szerint nagyon valószínű, hogy az időjárási adatok rögzítésének történetében 2016 lesz a legmelegebb év, ezzel éppen a tavalyi rekordot döntve meg. Az előzetes adatok szerint 1,2 fokkal vagyunk a fölött a szint fölött, amelyhez képest a párizsi szerződés a 2 százalékos korlátot felállította. Ez azt is jelenti, hogy ennek az évszázadnak mind a 16 esztendeje szerepel a mért meteorológiai történelem 17 legmelegebb éve között (még 1998 sorolható ide).

A hosszú távú mutatók szintén aggodalomra adnak okot. A főbb üvegházhatást kiváltó gázok koncentrációja a légkörben új rekordszintekre emelkedtek. A sarki jég mennyisége nagyon alacsony szinten van, különösen az októberi újrafagyási periódusban, s nagyon korai és jelentős volt az olvadás az idén Grönlandon. Gyorsult az óceánok melegedése az El Niño-jelenségnek köszönhetően, ami nagyban hozzájárul a korallkifehéredéshez s a tengerszint emelkedéséhez. A különböző rendkívüli időjárási események rengeteg társadalmi-gazdasági kárt okoztak az idén is. Közülük kiemelkedett a Matthew hurrikán, amely szinte legyalulta Haitit, s az okozott károk és veszteségek legfeljebb a 2010-es földrengés rombolásához mérhetők. A WMO főtitkára, Petteri Taalas a jelentés bemutatásakor elmondta, hogy Oroszország egyes, sarkkörön túli területein a hosszú távú átlagnál tartósan 6-7 fokkal magasabb hőmérsékletet mérnek.

Miután az Egyesült Államokat még a jelenlegi adminisztráció vezetői képviselték, a marrákesi konferencia alapvetően „párizsi”, optimista hangulatban zajlott. A Trump által megtestesített veszély viszont állandó kommentként volt jelen a rendezvényen. Persze a folyamatot vezénylő csoportoknak és vezetőknek van gyakorlatuk az Amerika-nélküliségben. Számos fejtegetést hallhattunk arról, hogy a párizsi egyezmény lényegében Washington nélkül is végrehajtható. A legtöbb vélemény azonban oda húzott, hogy az új amerikai adminisztrációt meg kell győzni a folyamat érteleméről, s ez sokak szerint nem is lehetetlen. Ha nem olvastunk volna közben újságokat s nem arról értesültünk volna szinte minden témáról a szabadkereskedelmi egyezményektől Szírián és a NATO-n át a Krímig, hogy ebben majd meg kell győzni az új amerikai elnököt, még akár optimisták lehettünk volna.

Marrákes, 2016. november n