Fegyver a kéznél

Az amerikai Délen elterjedt szokás, hogy a fiúgyerek a tizennegyedik születésnapjára puskát kap ajándékba az apjától, akit attól fogva uramnak szólít. Vélhetőleg a Vadnyugat hagyományai nyomán az Egyesült Államokban a polgárok többségének van lőfegyvere, nem is egy. A legutóbbi kimutatások szerint a 326 millió amerikai lakos birtokában 393 millió maroklőfegyver, vadász- és egyéb puska, valamint ezeknél is veszedelmesebb lőfegyver van. Még az északi liberális államokban és a szolid értelmiségiek éjjeliszekrényének fiókjában is gyakran ott lapul egy Glock vagy Beretta, netán egy Smith & Wesson. „Minden országban élnek erőszakos, gyűlölködő emberek, de csak Amerikában biztosítjuk nekik a félautomata és automata lőfegyverekhez, valamint nagy befogadóképességű tölténytárakhoz való szabad hozzáférést. Erről részben az Országos Lőfegyverszövetség és annak politikai befolyása tehet” – panaszolta fel a The New York Times Pulitzer-díjas publicistája, Nicholas Kristof.

Az Országos Lőfegyverszövetség eredetileg békés sportlövőklubként jött létre, és éppenséggel a lőfegyverek szigorú ellenőrzése mellett szállt síkra. A múlt század hetvenes éveitől kezdve azonban fokozatosan kiállt a fegyvertartás legkisebb korlátozása ellen is, és aktívan beavatkozott az országos és a helyi politikába. A szervezetet ebben részben a fegyvergyárak, részben az ultrakonzervatív körök támogatták és támogatják. A lőfegyverszövetség tekintélyét az is növeli, hogy tagjai között tudhatta többek között Theodore Roosevelt, Dwight Eisenhower, John Kennedy, Richard Nixon és Ronald Reagan elnököt. Az utóbbi ellen egyébként éppen a szabad fegyvertartásnak köszönhetően követhetett el pisztolyos merényletet egy John Hinckley nevű félőrült, nem is szólva Kennedy elnök meggyilkolásáról. George W. Bush elnök ugyan 1995-ben kilépett a szövetségből, a jelenlegi államfő, Donald Trump azonban tagja. A szervezetnek ötmillió tagja van, újságokat ad ki, múzeumot tart fenn, kiállításokat rendez, és mind országos, mind helyi szinten beleszól a politikába, támogatja vagy ellenzi képviselők, szenátorok megválasztását, sőt 2016-ban állítólag Trump elnökké választásához is jelentősen hozzájárult. Működését, akcióit van miből fedeznie, a tagdíjakból, kívülálló magánszemélyek és a fegyvergyárak támogatásából évente mintegy 130 millió dollár bevétele van.

Az alkotmány szent tehénnek számító második módosítása csak elvben mondja ki, hogy az állampolgároknak joguk van fegyverek birtoklásához és viseléséhez. Egyes szövetségi államok évtizedek óta fokozatosan próbálják korlátozni, tiltani ezek egyes típusait, korlátozatlan árusításukat. Ma már sok helyen tilos a lőfegyverek államközi forgalma, szállítása, tilos géppisztolyt, gépkarabélyt, hangtompítót árusítani, pisztolyt a polgárok nyíltan az oldalukon nem, csak a ruházatuk alatt viselhetnek, a kereskedőnek kötelező megvizsgálnia, hogy a fegyvervásárló nem büntetett előéletű-e, netán nem elmebeteg-e és így tovább. Utóbbi azonban csak a kereskedőkre nézve kötelező, mástól akár Kalasnyikovot is vehet, aki akar. A helyi újságok, főként Délen, naponta tucatjával közölnek lőfegyvert kínáló reklámokat. Ugyanakkor a Hudsonon átívelő George Washington hídon öles tábla figyelmezteti a New Yorkba érkezőket, hogy az államban szigorú törvények korlátozzák a lőfegyverek tartását.

A helyzet tehát csaknem átláthatatlan, amit a lőfegyverlobbi hívei alaposan ki is használnak. Előszeretettel hangoztatják, hogy nem igaz, amivel sokan érvelnek, hogy tudniillik nem a puskához, pisztolyhoz való könnyű hozzáférés következtében olyan magas az Egyesült Államokban a bűnözés aránya. Éppen ellenkezőleg, a lőfegyverek elterjedtségének köszönhető, hogy nincs több betörés, rablás, emberölés, hiszen az állampolgárok önvédelmének lehetősége sok bűnözőt visszariaszt. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a rengeteg lövöldözés, gyilkolás forrása éppen az, hogy illetéktelen személyek, nemegyszer kamasz gyerekek jutnak könnyelműen őrzött fegyverek birtokába. Jellemző, hogy a gyermeköngyilkosságok 8,8 százalékát követik el lőfegyverrel azokban az államokban, amelyekben kevéssé szabályozzák a fegyvertartást, és mindössze 1,4 százalékát ott, ahol szigorúbbak az erre vonatkozó törvények.

A teljesen vagy csaknem teljesen szabad fegyvertartás híveinek aránya csökken, és immár csak az amerikai polgárok alig több mint a fele gondolkodik így. A közvélemény hangulatának változásáért nem keveset tettek az ellenfegyverlobbik, amelyeknek a korlátozatlan fegyvertartást támogató vállalkozások elleni bojkottja annyira eredményesnek bizonyult, hogy végül az utóbbiak, köztük olyan óriáscégek, mint a Delta Airlines, a United Airlines, a Hertz autókölcsönző vagy a Metlife biztosító kénytelenek voltak beszüntetni a „puskások” pénzelését.

Mindamellett kétségtelen, hogy a lőfegyverlobbi befolyásának gyengülését az elmúlt évtizedekben elsősorban a televíziókban is széles körben bemutatott értelmetlen, gyilkos lövöldözések idézték elő. 2012-ben a connecticuti Sandy Hook elemi iskolában 22-en veszítették életüket, 2017-ben Las Vegasban egy őrült távcsöves puskáival 58 embert ölt és 851-et sebesített meg, míg tavaly februárban egy floridai középiskolában 17-en váltak esztelen lövöldözés áldozatává.

Az sem éppen a lőfegyverszövetség malmára hajtja a vizet, hogy fokozatosan fény derül a szervezet és Moszkva kapcsolataira. 2015-ben a szövetség több vezetőjét fogadta Szergej Lavrov orosz külügyminiszter és Dmitrij Rogozin miniszterelnök-helyettes. Hogy miről tárgyaltak, arról nem adtak ki közleményt, három évvel később viszont az Egyesült Államokban bűnvádi eljárást indítottak a találkozót létrehozó befolyásos bankár, Alekszandr Torsin és munkatársa, Marija Butyina ellen. A The Daily Beast című amerikai újság szerint ők évekkel ezelőtt azzal a feladattal érkeztek az Egyesült Államokba, hogy az orosz hírszerzés megbízásából épüljenek be az Országos Lőfegyverszövetségbe, továbbá hogy segítsék Trumpot Hillary Clinton legyőzésében. Ezenkívül, fejtette ki a lap hasábjain Steve Hall, aki a CIA-ben harminc éven át működött szovjet, majd orosz vonalon, „az volt a céljuk, hogy minél nagyobb káoszt idézzenek elő demokráciánkban”. / Kulcsár István