Az élet értelme a sárgarépa

Medgyes Péter a hazai angolnyelv-tanítás megújítója, az ELTE professor emeritusa, volt damaszkuszi nagykövet. Több mint negyven könyvet publikált, szak- és tankönyveket, köztük némelyik iskolák már-már klasszikus, elmaradhatatlan darabja lett. És most megint merészet lépett. Regényt írt arról, hogyan utazta be a fél világot. Idegenvezetőként, konferenciák meghívott előadójaként, diplomataként és persze turistaként is.

Ha valaki második anyanyelvet fogad magának, érzékenyebbé válik a nyelvek adta finom játék lehetőségeire. Szikáran, mégis szórakoztatóan, éles humorral ír, és nem kíméli magát sem; együtt nevetünk vele azon a pár évtizedes történeten, amikor is ő, az idegenvezető a főszezon közepén egy héttel korábban toppant be a negyvenfős csoporttal a németországi szállodába, ahol aztán nem volt hely. Az utasok pedig sztoikus nyugalommal vették tudomásul, hogy egy apácazárdában töltik az éjszakát. De a későbbi diplomatasztorik is jóval túlbillenek az átlagoson.

A történetek persze hiteles, nosztalgiát ébresztő korrajzok is egyben a hetvenes-nyolcvanas évek májkrémkonzerves turistáiról, akik olykor a szállodaszobai kotyvasztások közben véletlenül felgyújtották a függönyt. Egy igen gazdag életút mozaikszerűen épülő lenyomatai.

Pedig Medgyes Pétert semmi sem predesztinálta erre az életre. A ma hetvenes professzor tizenkilenc éves koráig nem hagyhatta el az országot. És hogy mi késztet egy tériszonyos, saját bevallása szerint otthon ülő angoltanárt (ahogy szerényen magára utal) arra, hogy újra és újra nekivágjon az ismeretlennek még hetvenen túl is? A könyv végén egy viccet mesél el erről.

Két nyuszi beszélget:

– Mondd, mi az élet értelme?

– Szeretem a sárgarépát.

Néha a dolgok legmélyén nincs semmi. Nem kell mindig mozgatórugókat keresni. Esetünkben elég hátradőlni, és együtt utazni egy briliáns, szellemes világjáróval. / H. E.

(Medgyes Péter: Világgá mentem. Corvina Kiadó.)