A költözés tétje

Jelképesen bezárulhat a Csalagút vagy – szintén jelképesen – megkapják az áhított „útlevelet” a Cityben és a Canary Wharfon működő pénzintézetek, amelyek a 30 évvel ezelőtti Big Bang, azaz Margaret Thatcher piacliberalizáló intézkedéseinek köszönhetően kezdték meg karrierjüket, hogy azután Londont a világ pénzügyi központjává tegyék. Az 1986-ig kissé „öregesnek” számító bankszektorban egy csapásra felrobbant az úriemberek hagyományos klubja, megszűnt az ügynökök fix jutaléka, a számítógépesített tőzsdéken új nemzedék vette át a hatalmat, élvezve az addig korlátokkal elválasztott pénzügyi terepek közötti szabad mozgást.

Megszűntek a többórás ebédek, bejött a szendvicskoncepció – emlékszik vissza egy idősödő bróker, aki még „yuppie-ként” (a szó a fiatal városi szakember, young urban professional rövidítéséből képződött a nyolcvanas években) érkezett a tengerentúlról, hogy azután társaival befektetési bankokat, klasszikus helyi brókerházakat vásároljanak, amelyekből rövid idő alatt nemzetközi súlyú óriásokat varázsoltak. Most azonban mindez megkérdőjeleződött. Vélhetően a jövő márciusban kezdődő Brexit-tárgyalások kulcskérdése lesz a bankok, pénzügyi szolgáltatók jövőbeni mozgástere. Ez a szektor 200 milliárd fontnyi jövedelemmel járul hozzá évente a GDP-hez, 60 milliárd feletti adót fizetve az államkasszába, és nem utolsósorban 1,1 millió ember kenyerét jelenti.

Ködbe veszett a befektetési döntések alapját jelentő előrelátás – mondják a pénzpiacot mozgató portfólió­­menedzserek. Egyelőre csak szólamnak tűnnek azok a kijelentések, amelyek szerint London a Brexit után is dominálni fogja a pénzvilágot. Jelen állás szerint kemény és kaotikus kiválási folyamatra számítanak a piacok. Zuhanó fontárfolyam, emelkedő kötvényhozamok, az inf­­láció felgyorsulása és lassuló gazdaság a bizonytalanság kísérői. A brit pénzügyi szektor veszteségeit 38 milliárd fontra teszik az elemzések arra az esetre, ha a „kemény Brexit” forgatókönyve valósul meg. Az ágazat, ha szolgáltatásai ellehetetlenülnek a kontinensen, legalább 75 ezer ember elbocsátására kényszerül, az állam pedig tízmilliárdos adóbevételről mondhat le. Nemcsak brit, hanem amerikai, japán, svájci pénzintézetek számára is London adta a belépőkártyát Euró­­pába. A fenyegetés egyre konkrétabb, nem csak a pénzügyi szolgáltatók számára. Összesen mintegy 5500 brit vállalkozás kerül bajba, ha a Brexit a legrosszabb forgatókönyv szerint zajlik le.

A pénzügyi felügyelet megkongatta a vészharangot, jelezve azt is, hogy fordított irányban is lesznek következményei, ha London nem egyezik meg az unióval, nyolcezer európai cég élvezi ugyanis az egyenlő bánásmódot a szigetországban. A csatornán túl működő pénzintézetekre az európai kliensek mintegy 1200 mil­­liárd fontot bíztak, ez a teljes kezelt állomány több mint egynegyede. Az ­Euler Hermes hitelbiztosító korábbi becslései szerint az uniós országok csatornán túli áruexportját húszmilliárd euróval rövidíti meg a rendezetlen helyzet 2017 és 2019 között, a szolgáltatások értéke 3,6 milliárddal csökkenhet.

Hollandia, Írország és Belgium lesznek várhatóan a legfőbb kárvallottjai a brit vállalatok megfékezett befektetési kedvének, egyedül a hollandok 8,2 milliárd euróról mondhatnak le. A németek számára is érvágás lehet a Brexit, csaknem hétmilliárd euróval vághatja meg az exportot. Ami a szigetország esélyeit illeti, ha az angoloknak nem sikerül nyélbe ütniük valamiféle szabadkereskedelmi megállapodást Brüsszellel, az 820 ezer ember munkahelyébe kerülhet, és számolniuk kell a GDP 3–6 százalék közötti visszaesésével. Az Ernst & Young napokban publikált globális tőkepiaci bizalmi indexe szerint Nagy-Britannia hét év óta először kikerült az öt legvonzóbb befektetési célpontot jelentő országok köréből. A szigetországot a rangsorban megelőzi az Egyesült Államok, Kína, Németország, Kanada, Franciaország és Japán is. A gazdaság visszaesése ugyanakkor a jósoltnál mérsékeltebb volt a népszavazást követően, igaz, ebben az exporton lendítő gyengülő font szerepe sem közömbös. Szakértők szerint a nemzeti valuta leértékelődése jól jött az eddig inkább a fogyasztással, olcsó hitellel stimulált gazdaságnak, amelynek a fejlett ipari országok között a legnagyobb kereskedelmi deficittel, valamint szomszédoknál alacsonyabb produktivitással is kell birkóznia.

A font süllyedése azonban kétélű, és ez különösen látszik az autóipar helyzetén, amely Európa harmadik legnagyobb szereplője. A szigetországban gyártott járművek 80 százalékát exportálják, a gyengülő font nyomán egyre versenyképesebb áron, miközben a beépített alkatrészek zöme külföldről érkezik, értelemszerűen drágítva az előállítást. Ugyanakkor a britek többsége importautóval jár, és a Ford, a General Motors, valamint a Peugeot már áremelést jelentett be a jövő év elejétől. Nyár óta drágul az üzemanyag, emelkednek a ruházati árak, többet kell fizetni a fagylaltért, a borért, a mobiltelefonokért, hogy csak néhányat emeljünk ki az infláció azon elemeiből, amelyekkel nap mint nap szembesülnek a fogyasztók. A jegybank kétszázalékos inflációs célkitűzése helyett egy éven belül 3-4 százalékos drágulást prognosztizálnak az elemzők.

Visszatérve a leggyorsabban a veszélyzónába kerülő pénzügyi szolgáltatókhoz, azok a jelek szerint nem várnak a végkifejletre. A bankok készülődnek – figyelmeztetett Anthony Browne, a brit bankárszövetség elnöke az Observerben. Állítása szerint a kisebb intézetek már karácsony előtt megkezdhetik a költözést, míg a nagyobbak jövő év első negyedében lépnek. A Goldman Sachs soha nem fogja bezárni londoni érdekeltségeit – biztatják egymást ugyanakkor a szereplők. Egyetlen európai nagyváros sem tudja nyújtani azt, amihez a szigeten hozzászoktak. Dublinban kevés az iroda, Frankfurt nem elég barátságos, Madridban nincs igazi pénzügyi kultúra, Párizsban jó az élet, de a munkaerőpiac nem elég flexibilis és a biztonság sem megnyugtató. A nagy intézmények választásáról csak pletykák látnak napvilágot. Ezek szerint a HSBC Párizs felé tekinget, a Goldman Sachs két-háromezer alkalmazottat telepítene át a Londonban dolgozó hatezerből Frankfurtba vagy Párizsba. És többen beszélnek New Yorkról is. Az Egyesült Államok negyven éve vár erre – mondja egy elemző, aki szerint a Wall Street a londoninál szigorúbb amerikai szabályozás miatt maradt másodhegedűs a nemzetközi pénzügyi tranzak­­ciók piacán, de most revánsot vehet.

A brit kormány egyelőre kompromisszumok nélküli, azaz a „kemény Brexit” irányába tart, ami nem sok esélyt ad az áhított uniós útlevelek megszerzésének. Theresa May október elején a konzervatívok kongresszusán Birminghamben nem sok szót ejtett a Brexit-tárgyalásokra tartogatott aduiról, ugyanakkor a migráció kontrollálását, saját törvények felállítását és az élelmiszeripar helyi szabályozását hangsúlyozta erőteljesen. Eközben a britek 48 százaléka a „puha Brexitben” reménykedik, valami olyan megállapodásban, amelynek előnyeit a norvégok is élvezik. A brit kormányfő ötletekkel próbálja a költözéssel kokettáló társaságokat győzködni, egyúttal üzenve az uniónak is. A The Sunday Times által megszellőztetett javaslat a vállalati adó megfelezésére vonatkozik. A miniszterelnök reményei szerint a tíz százalékra csökkentett nyereségadó elég vonzerő lehet nemcsak a bankszektorban, de más területeken is, még ha Brüsszel keménykedik is a jogosítványok ügyében. n