A Beatles a zene Peléje

Régen följártam Torma Rudi bárzongoristához – ezt a nevet jegyezd meg, meghalt már szegény, Fenyő Mikivel kinn voltunk a temetésén – a Miniatűrbe, az utóbbi időben meg Füzy Gabihoz a Kispipacsba. Mindkét helyen az volt a szokás, hogy a vendég énekelhetett. Így aztán Rudival és Gabival is énekeltem együtt, nem rock and rollt ugyan, de remekül szórakoztunk. Ha Rudi meglátott egy törzsvendéget, aki kivételesen nem a feleségével érkezett, hanem a barátnőjével, azonnal rákezdett a dalra, hogy Apuka, gyere haza, szépen kérlek. Ekkor megélénkült a terem, mindenki fölkapta a fejét, keresték, hogy ki hozott új barátnőt magával a társaságba.

A rock meg a futball a két nagy szerelmed.

Meg az újságírás, talán azt se felejtsük el.

Melyikről tudnál lemondani előbb?

A rock and rollról.

Nem jó válasz egy olyan interjúban, amelyben a rockkönyvedről akarlak kérdezni.

Könnyen beszélek, mert egyikről sem kellett soha lemondanom.

Miért olyan dolgokért lelkesedsz, ami már nem nagyon létezik?

Miért, futball nincs?

Van magyar futball?

Ja, hogy magyar! Az nincs, pontosabban csak hivatalosan van. Jó, hát a rock is túl van az aranykorán, nem is beszélve az újságírásról, amit azért ma is gyakorlok, de a Népszabadság bezárását soha nem fogom kiheverni, mert kiheverhetetlen.

Mikor volt a rock aranykora?

Két aranykora volt. Az elsőt – amikor Elvis Presley, Bill Haley, Little Richard dalaiért őrjöngött a közönség – nem éltem át. A másik a Beatles időszaka. Érdekes, hogy a rock az utolsó korszakában is Amerikából táplálkozott, de jellegzetesen angol volt.

Mi hozta létre ezt a műfajt?

Azt szokták mondani, hogy a fiatalok lázadása. Én azt gondolom, hogy a rock elemei benne voltak az amerikai népzenében.

Milyen az amerikai népzene?

Nehéz meghatározni, ugyanúgy benne van a gospel, a country, a blues és a dzsessz. De a rock mint zenei mozgalom mindenképpen ebből az amerikai muzsikából fakad.

Miért akkor tört elő ez a műfaj, amikor?

Ezt a társadalom- és a zenetudósok tudják hitelesen megfogalmazni. Nem tudom, hogy lett a swinges hangzásból egyszer csak rock and roll. Ray Charles tulajdonképpen dzsesszzenész volt, mégis olyan rock and rollt játszott, hogy bezsongott a világ.

Te hogyan találkoztál rockkal?

Szüleimnek barátai voltak Győrben, ahol Bécs közelsége miatt már a szocializmus éveiben lehetett nyugati rocklemezeket szerezni. Szüleim barátainak a fia négy-öt évvel idősebb volt nálam, én nem voltam a társasága, ezért napközben otthon hagytak, én meg rojtosra hallgattam náluk az Oh, Carolt, a Hello Mary Lout vagy a Speedy Gonzalest. Amitől a rock második aranykorában igazán bezsongtam, az a Beatlestől a Thank You Girl, a From Me to You vagy a Rock and Roll Music volt.

Ezek szerint nem a Rolling Stones, hanem a Beatles táborához tartoztál.

A Beatles a zene Peléje. Mondjak még ilyeneket?

Úgyis fogsz.

1964-ben az amerikai – mondom, az amerikai! – slágerlista első öt száma Beatles-dal volt. A Beatles 1962-től 65-ig tartó időszakát szeretem a legjobban, és a Rolling Stonestól is az első éveinek számai állnak hozzám a legközelebb.

Hogyan ismerted meg a magyar rock első kísérleteit?

Volt otthon egy olyan tévénk, amelynek az alsó része nyomógombos rádió volt, na ezen a készüléken láttam, hallottam Koncz Zsuzsát énekelni a Rohan az idő című számmal. Ez táncdal volt még, de érzékeltem, hogy valami más, mint az Egy esős vasárnap délután. Felejthetetlen az első Illés-lemez, majd amikor a tévében is láttam Szörényi Leventét, hatalmas hatást gyakorolt rám az egész egyénisége, és ahogyan énekelt. Ráadásul a Fáj minden csók refrénje, a fáj, fáj, fáj fölidézte a She Loves You yeah, yeah, yeah-t. Kaptam otthon egy gitárt, nemsokára hallás után lejátszottam a dalokat. Korábban is tanultam zenét, zongorát és szolfézst, aztán gitároztam, majd összhangzattanra jártam.

Játszottál zenekarban is?

Hogyne, egy gyerekzenekarban. Az volt a nevünk, hogy Beatang. Szerepeltünk a tévé Tízen Túliak Társaságában, de a nevünket nem engedték használni, elneveztek bennünket Bimbulának.

Gratulálok.

A Pajtás újság egy kicsit szellemesebb néven írt rólunk. A Beatang helyet Beathangnak keresztelte el az együttest.

Miért nem lettél zenész vagy énekes?

Nem szeretem, ha valaki arról mesél, hogy mi nem lett és miért. Nem lettem, és kész. Nincs okom rá, hogy siránkozzak. Két nagy mániám – a rock mellett – a futball és az újságírás. A futballnál is jobban szeretem az újságírást. Régen az emberek a Népszabadság hátoldalán, a sportnál kezdték el olvasni a lapot. Én oda, erre a legnépszerűbb oldalra írhattam. Harmincöt év alatt jártam nyolc futball-vb-n, igaz, Vitray Tamás kilencen járt, de tőle csak eggyel lemaradni nem szégyen, főleg úgy, hogy bezárták a lapot.

Az újságírás és a foci összekapcsolódott az életedben.

Ebben a szakmában a hitelességen kívül talán a megérzés a legfontosabb. 1986-ban voltam először futball-vb-n, és a mexikói Querétaróban egy szűk utcában szembejött velem húszezer dán. Elgondolkodtam: van‑e még valami olyan esemény a világban, amiért húszezer dán elmegy egy számára ismeretlen városba? Azóta sporttörténészek megírták, elemezték, milyen hatást gyakorolt a labdarúgás a társadalomra. A rock and roll fölforgatta ugyan a világot, de csak kisöccse a futballnak. Ez egy mákony, gondolj csak bele: Uruguay úgy érezte, hogy függetlensége kivívásának századik évfordulóját egy futball-vb rendezésével ünnepelheti meg a legméltóbban. Vagy mondok mást. Pontosabban történészeket, társadalomtudósokat idézek, akik szerint Németország egy évtizeddel a második világháborúban elkövetett tömegmészárlások után a magyarok elleni vb-győzelemtől visszakapta az identitását.

Mi lett volna, ha fordított eredmény születik?

Látod, ezt nem tudom. Azt mondják a kutatók, a döntőt követő utcai megmozdulások Budapesten előőrsei voltak az ötvenhatos forradalomnak. De ha ezt elfogadom, ez azt jelenti, hogy vereség nélkül nincs ötvenhat? Ez viszont már nyilván nem igaz.

Most jövök egy könyvesboltból, azt mondja az eladó, viszik a könyvedet, pedig ez nem is futball.

Nincs is okom panaszra, amíg lesznek olyan emberek, akiket érdekel, mit gondolok én. Ez nagyon megtisztelő.

Mostani állapotodat melyik zene szövegével jellemeznéd?

Most meg fogsz lepődni. Egy táncdalszöveget idézek, Körmendi Vilmos és Tardos Péter szerzeményéből: „Nekem nincs olyan szerencsém.” Csak azért, hogy megcáfolhassam. Nekem ugyanis volt és – kopogjuk le – van. / Hajba Ferenc