Mielőtt a hosszú című film vetítése elkezdődne, megjelenik a vásznon a rendező, Roy Andersson, és megköszöni nekünk (mind a négyünknek a Cirko-Gejzír nézőterén), hogy kíváncsiak vagyunk az ő munkájára itt, Budapesten. (A főváros nevét hibátlanul ejti.) Elmondja, hogy egyetlen forgatási helyszín sem „igazi”, mindent stúdióban építettek fel, a kor is meghatározatlan.

A Kossuth-díjas író korábbi rádiójátéka alapján készült Örvényben című darabját március végén mutatják be a Rózsavölgyi Szalonban. Dosztojevszkij és a nála húsz évvel ifjabb Polina Szuszlova kapcsolatáról szól a történet. A férfi–nő-viszonyrendszer bemutatása általánosabb erkölcsi kérdéseket is felvet, ahogy Dosztojevszkij kapcsán megkerülhetetlen azon is tűnődni: mennyire morális lény az ember? Bűneit valóban követi-e a bűnhődés?

Van ennek a számnak, az európai kultúrkörben legalábbis, egy kis misztikus hatása. Persze ebben több a véletlen, mint a tudatosság (hiszen számos, egymástól független eseménynek kellett egymás mellé rendelődnie, hogy mindez bekövetkezzék), de mégiscsak az jött ki a végén, hogy a Magyar Sajtófotó-kiállítás éppen a harmincharmadik folytatásban újult meg, vagy, maradva mondatkezdő utalásunknál, született újjá.

Egy a zenetanulást népszerűsítő fesztivál keretében énekelt a Nemzeti Múzeumban Kóti János a Budapest Unique Symbol kíséretében. Az előadáshoz csatlakozott Fodor Beatrix operaénekesnő, Hábetler András operaénekes, Németh Gábor „Nemo” és Aczél Tamás is. A dobon Németh Gábor, billentyűn Benkő László, fuvolán Török Ádám, gitáron Kerekes Aladár, basszusgitáron pedig Studnicky László játszik.

Pierre Vasarely, az Aix-en-Provence-ban működő Vasarely Alapítvány elnöke a 168 ora.hu-nak adott interjút. Arról is beszélt: milyen volt nagyapaként a legendás művész, Victor Vasarely, s milyen művészeti, közösségi örökséget hagyott az unokájára.

Egész estés balett igazán kevés van, amit mai zenés színházak a műsorukra tűzhetnének. Ehhez képest szinte meglepő, hogy Sir Kenneth Macmillan egyik leghíresebb koreográfiáját, mely több mint negyven éve született, most először táncolja el az Operaház balett-társulata. (Melynek persze Magyar Nemzeti Balett a neve, mi más is volna.)

Noha a szerző már 1967-ben megírta ezt a könyvet, Párizsban is csak 1992-ben jelent meg, magyarul pedig egészen idáig kiadatlan volt. A késedelmes fogadtatásból is kikövetkeztethető: a kisregény nem tartozik Simone de Beauvoir főművei közé. Nem mérhető össze a Jó házból való úrilány emlékeivel, a Mandarinokkal, A kor hatalmával vagy A körülmények hatalmával. Talán maga az író sem volt igazán elégedett vele.

Harsányi László, az NKA egykori igazgatója az elmúlt években kezdte kutatni az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület (OMIKE) 1939 és 1944 között zajlott Művészakcióját. Nemrég előadást is tartott minderről Minerva a gettóban címmel az Újlipótvárosi Klub Galériában. Az esemény médiatámogatója a 168 Óra volt. SZTANKAY ÁDÁM összefoglalója.