Utószezon

Noha a szerző már 1967-ben megírta ezt a könyvet, Párizsban is csak 1992-ben jelent meg, magyarul pedig egészen idáig kiadatlan volt. A késedelmes fogadtatásból is kikövetkeztethető: a kisregény nem tartozik Simone de Beauvoir főművei közé. Nem mérhető össze a Jó házból való úrilány emlékeivel, a Mandarinokkal, A kor hatalmával vagy A körülmények hatalmával. Talán maga az író sem volt igazán elégedett vele.

2015. március 22., 09:50

Pedig a történet ígéretes. Néhány hetes vakációra Moszkvába érkezik az idős francia tanár házaspár. A férfinak az első feleségétől született lánya itt él, ő a cicerone és a tolmács. Ám apa és lánya látható összetartozása ingerültséget kelt Nicole-ban, a második feleségben. A feszültség félreértést szül, amelyre majdnem rámegy André és Nicole közös élete. Az idegenben való alkalmazkodás megpróbáltatásait, az öregedés és a perspektívátlanság gondjait súlyosbítja a férfi politikai csalódása a szovjetunióbeli tapasztalatok nyomán és a nő kudarcos mérlege: vajon mit tehet meg egy asszony, aki „a második nem” egyenjogúságra vágyó képviselője. A kis „félreértés” sérelme egyre dagad, és végül valamiféle általános szorongássá nő, az elmúlás fenyegető rémévé.

A modellül szolgáló párban nem nehéz felismerni Sartre és Simone de Beauvoir alakjait, akik többször jártak Moszkvában, és akiknek akkori szociális felfogását tükrözi a könyv. A szerkezet kontrapunktos: az egyik fejezet mindig André szempontjaival ismertet meg bennünket, a következő mindig Nicole-éival. És mert az aspektusok eltérnek, érik egy kiábrándító félreértés...

(Simone de Beavoir: Félreértés Moszkvában. Fordította: Takács M. József. Jaffa Kiadó.)

Erdélyi S. Gábor

Utolsó útjára indult az ország véleménydiktátor celEBje, Demény, az imádnivaló, „kötsög” vizsla, akinek mindig mindenről volt véleménye. Magos Judit, aki könyveket írt Deményről, közösséget épített a sajátos karakterű kutyája követőiből, kedden közölte a közösségi médiában, hogy Demény átkel a szivárványhídon.