Egy komoly, nagy filmfesztivál mindig piactér. Persze a szó szoros értelmében is, végül is a film drága műfaj, és igazi ipar. A Berlinalén forgalmazási jogokat vesznek, koprodukciós partnereket keresnek. Mások odafigyelést, hírességet, kulturális stílusokat, médiajelenlétet, egyéni és országimázsokat adnának-vennének. És van, aki világmagyarázatokban, a korszellem valamilyen darabkáiban utazik. Egy társadalomkutató naplórészletei.

Az Aegon Magyarország is támogatja a Bódvalenkén lévő Freskófalu projektet, amely világszerte egyedülálló kezdeményezésnek számít.

Létezik olyasmi, hogy valaki 85 éves korában tegye közzé legjobb regényét, aki ráadásul nem is par excellence író, hanem elsősorban színész, rendező, dramaturg, főiskolai tanár? Csak néhány más foglalkozási ágban nyújtott maradandó teljesítményét soroltam föl Gosztonyi Jánosnak, aki most egy kitűnő prózával lepett meg minket.

A reneszánsz stílusú épület maga is megér egy látogatást: az Esterházy család egyik legrégebbi székhelye, Lakompak (Lakenbach) kastélya, amely most a Természet nyomában mottójú természet tudományos élménymúzeumnak ad helyet. Március 1. és június 24. között e múzeumban „Bionika – a természet alkotta szabadalmak“ címmel nyílik kiállítás.

Egy olyan családban nőtt fel, ahol bármilyen kreatív tevékenységet nagy dícséret övezett, kezdve egy egyszerű vicc jó elmesélésétől egészen egy jó novella megírásáig. Művészek, zenészek, írók ültek a családi asztalnál Pablo Nerudától Luis Bunuelig. Az asztalfőn pedig ott ült az apa, akit úgy hívtak: Gabriel García Márquez.

Életének 83. évében Budapesten elhunyt Angyal Mária rendező, a Szegedi Nemzeti Színház örökös tagja - áll a honlapján.

A Klubrádió visszautasítja az ellene felhozott vádat.

Nyolcadik magyarországi koncertjére készül a brit dalszerző-énekes. A Police egykori frontembere június 26-án lép fel a Papp László Budapest Sportarénában, ezúttal nem szimfonikus, hanem rockműsorával - közölte a szervező Live Nation az MTI-vel.

Aki kedveli a kiváló grafikust (illusztrátort, karikaturistát, képregényrajzolót, diafilmfestőt, életművészt stb.), az mostanában igazán elégedett lehet: két éve egymást érik a centenáriumi emlékezések, kiállítások, események.

„Ott voltam már a Trafó megnyitóján is, ahol hosszú sorban álltunk színészek, táncosok, képzőművészek, és egy átlátszó dobozból kilógó szívószálba fújva adtunk egy adag levegőt, a lélegzetünket, jelképesen életet lehelve a házba” – írja Péterfy Bori a közelmúltban létrehozott A mi Trafónk blogoldalon. Úgy tűnik, mára ez a levegő elfogyott. A Trafó Kortárs Művészetek Háza igazgatói posztját július 1-jétől Bozsik Yvette kapta meg. A házat tizenhárom éve elindító és nyárig még vezető Szabó Györggyel MARTON ÉVA beszélgetett.

A 100 évvel ezelőtt született Alfonzóra emlékezve adom közre a 25 évvel ezelőtt készült portréinterjúnak egy részletét. A Radnóti Színház színpadán beszélgettünk, éjszakai közönség előtt, és nyilvánvaló volt, hogy Alfonzó, bár nekem válaszolgat, valójában a közönségnek játszik, amely időről időre elragadtatott tapssal jutalmazta. Igyekeztem igazodni a szokatlan helyzethez, ő igyekezett figyelni a kérdéseimre, de azért egyikünk sem váltott műfajt. Én interjút készítettem, ő műsort. Nagyon személyes, rögtönzött magánszámot, amelyben a felejthetetlen bohóc felidézte életének képletes bukfenceit és valódi pofonjait. Utólag sem töprengek azon, hogy minden úgy történt-e, ahogy elmesélte. Szerencsésnek tartom magam, hogy másfél órára a játszótársa lehettem. (Mester Ákos)

Új helyszíneket kell keresni Varnus Xavér márciusi felvidéki koncertsorozatának, mert a pozsonyi érseki hivatal nem engedélyezte, hogy az orgonaművész a pozsonyi Szent Márton dómban, ismertebb nevén a koronázótemplomban tartsa meg az ott tervezett koncertet – közölte kedden az MTI-vel a koncertsorozat produkciós munkatársa, Héger Rudolf.

Tatár István – mint visszaemlékezéséből kiderül – ezerkilencszázhúszban született, így hát a memoár címe (Száz évig tűzön-vízen át) tartalmaz némi előleget – kívánjuk, hogy a szerző beválthassa ezt a bónuszt is –, de a cím második része bizony teljesen megfelel a valóságnak.

A 100 évvel ezelőtt született Alfonzóra emlékezve adom közre a 25 évvel ezelőtt készült portréinterjúnak egy részletét. A Radnóti Színház színpadán beszélgettünk, éjszakai közönség előtt, és nyilvánvaló volt, hogy Alfonzó, bár nekem válaszolgat, valójában a közönségnek játszik, amely időről időre elragadtatott tapssal jutalmazta. Igyekeztem igazodni a szokatlan helyzethez, ő igyekezett figyelni a kérdéseimre, de azért egyikünk sem váltott műfajt. Én interjút készítettem, ő műsort. Nagyon személyes, rögtönzött magánszámot, amelyben a felejthetetlen bohóc felidézte életének képletes bukfenceit és valódi pofonjait. Utólag sem töprengek azon, hogy minden úgy történt-e, ahogy elmesélte. Szerencsésnek tartom magam, hogy másfél órára a játszótársa lehettem. (Mester Ákos)