Folytonzórád
Aki kedveli a kiváló grafikust (illusztrátort, karikaturistát, képregényrajzolót, diafilmfestőt, életművészt stb.), az mostanában igazán elégedett lehet: két éve egymást érik a centenáriumi emlékezések, kiállítások, események.
Megünnepeltük kilencvenkilencedik, századik és – idén – százegyedik születésnapját, van már Zórád-könyv, -naptár, -napló, -könyvjelző és minden egyéb.
És ez igen jól van így: Zórádot nem lehet nem szeretni, Zórádot nem lehet megunni.
A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban (amely – nemrég esett szó erről ezeken a hasábokon is – új helyen, az óbudai Krúdy-házban ütötte fel a tanyáját) látható a legújabb Zórád-kiállítás, amely a művész százegyedik születésnapját ünnepli (igaz, a századik végén kezdődött), és (örömünkre) még azoknak is kínál meglepetéseket, akik végigjárták az eddigi bemutatókat, s jól ismerik a kalandos sorsú művész munkásságát. A több mint hetven képet (amellett dokumentumokat, fotókat és hanganyagot, ahogy már megszokhattuk) felvonultató tárlat legérdekesebb munkái azok az eddig szinte ismeretlen korai rajzok, amelyeket falusi tanulmányútjai során készített az alig huszonéves művész: azokból is látszik, hogy Zórád Ernő öntörvényű tehetsége milyen fiatalon megmutatkozott. A Tabán-sorozat jól ismert darabjai másféle töprengésre vezetnek: hogy mennyire elvész az eredeti színvilág, az eredeti erő, frissesség a széltében-hosszában terjedő másolatokon.
Derűs, szép tárlat ez, bizakodva nézhetünk, mi, Zórád-hívők, a százkettedik születésnap elé.
