Esterházy Péter olyan fénylő és saját pályáján ívelő csillag, emelkedő üstökös volt, akit „nem lehet és nem is szabad befogni” – hangsúlyozta Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát a Kossuth-díjas író gyászmiséjén kedden a Veszprém megyei Gannán, a család hagyományos temetkezési helyén.

Az a megtiszteltetés ért, hogy a kiállítás kurátora, Németh László Sándor (civilben a levéltár főosztályvezetője) magára vállalta kalauzolásomat. A Nyomot hagytak. Évszázadok – Személyiségek – Aláírások című tárlat eredetileg húsz fontos személyiség manuscriptuma köré szerveződött, s azt tekintette volna át, hogyan változott az aláírás szerepe évszázadok során, de sokkal több lett annál.

A Szeget szeggel nem tartozik sem a legjobb, sem a legismertebb Shakespeare-darabok közé; a sztori kissé bonyolult, bőven megszórva a shakespeare-i panelekkel, a probléma viszont nagyon is egyszerű: a hatalom természete. Maga az örökérvény.

Mondjunk nagyot: akár egy utcasarkon is le lehet állítani a kamerát, aztán az „alkotás”, a végeredmény már csak vágóasztal-kapacitás kérdése. No de mégis érdemesebb odatenni a szerkentyűt, ahol történik valami. Például mert itt láthatók az európai művészet klasszikus emlékei. A MŰVEK, csupa nagybetűvel, olyanok, amiket meg kell őriznünk, nem a múltnak, hanem a jövőnek.

A Stauffenberg famíliát a 13. században említik először a délnémet krónikák. A nevet azonban a történelemkönyvekbe Claus Philipp Maria gróf írta be, aki vállalta, hogy elteszi láb alól Adolf Hitlert. Vakmerő tette kudarcba fulladt. Peter Emmes, a német nagykövetség ügyvivője arról beszélt a Stauffenbergről az Andrássy Egyetemen rendezett tanácskozáson és kiállításmegnyitón, hogy éppen a náci erőszaknak áldozatul esett kelet-közép-európaiaknak fontos emlékezniük: szembe lehet és kell szállni az önkényuralommal. A Stauffenberg-emlékkiállítást Sopronban, Pécsett és másutt is bemutatják.

Könyv formájában is megjelent vasárnap, és az előrendeléseket tekintve minden eddigi rekordot megdöntött Nagy-Britanniában a legújabb Harry Potter-történet, amelyet néhány hete színdarabként ismerhettek meg a rajongók.

Már az induláskor elakadunk a füzesabonyi vasútállomáson. A hangosbemondó kezdetben csak tizenöt perc késésről beszél, majd szelíden arról tájékoztat, hogy vonatunk műszaki okok miatt bizonytalan ideig meg sem érkezik. És hogy az utasok legyenek türelmesek, mert hamarosan vonatpótló buszok visznek minket Tiszafüred és Debrecen felé.

Janne Teller dán író a Semmivel lett világhírű. Ifjúsági regénye Dániában eleinte ellenszenvet váltott ki, aztán elnyerte vele a kulturális minisztérium díját, s mára kötelező olvasmány az ottani iskolákban. Korunk Zabhegyezőjeként is említik a művet. A Minden című kötete pedig tavaly jelent meg magyarul. Novellái morálírások. A 168 Óra Janne Tellert a Ha háború lenne nálunk című esszéje kapcsán is kérdezte, amely elsősorban a fiatalokhoz szólva mutatja be, mi lenne, ha az európaiknak kellene saját hazájukból elmenekülniük.

Lefényképezett szép testek. A szép testek furcsa csomagolásban és még ennél is furább helyzetekben. Efféle vállalkozások általában sikeresek: a Ludwig Múzeum második emeleti teremsora teli is van. Több ember nézi, mint a legtöbb „igazi” és „tiszta műfajú” képzőművészetet. A divatfotók mindig bejönnek. Itt különösen.

1991. július 28. Már túl voltunk a tíznapos szlovéniai háborún, amely után a legfejlettebb jugoszláv köztársaság kikiáltotta függetlenségét. Horvátországban már voltak áldozatok (Plitvice, Borovo), de Vukovár ostroma még nem kezdődött meg, Dubrovnik is sértetlenül állt. A vajdasági Karađorđevo birtokon a két hadúr, Milošević és Tuđman már felosztotta egymás között Boszniát. Innen a hírhedtté vált szállóige: Nema te više, Alija! Nem létezel többé, Alija! Vagyis Alija Izetbegović, a legkisebb hadúr, Bosznia-Hercegovina bosnyák elnöke.

Amikor 1955 márciusában meghívtak egy zártkörű eseményre a Kossuth Klubba, még nem tudtam, hogy ennek később milyen jelentősége lesz. Nem az én meghívásomnak, hanem magának a vitaklubnak, aminek az alapítói a Petőfi Kör nevet adták.