Eská

Különleges várakozással tekintettem ezúttal e tárlatlátogatás elé. Részben, mert az Országos Levéltár (bocs, mindig elfelejtem, hogy ebben az érában az országost mindenhol Magyar Nemzetire kell javítani – akkor legalább a Nemzetiből csinálhattak volna Országos Színházat, viszonossági alapon) Bécsi kapu téri épületéhez régi, meghitt viszony fűz (valaha, amikor még nem döntöttem el, tudós legyek-e vagy centercsatár, sok szép órát töltöttem el benne, Dessewffy- és Teleki-kéziratokat forgatva), részben mert az a megtiszteltetés ért, hogy a kiállítás kurátora, Németh László Sándor (civilben a levéltár főosztályvezetője) magára vállalta kalauzolásomat. (Ezek mindig emlékezetes órák, amikor a szakember, aki a tárlat születését is végigkövethette s aki minden egyes kiállított tárgyról napokig tudna beszélni, lesz a vezetőnk. Nem egyszerűen az történik, hogy olyan tudás birtokába juthatunk, amihez egyébként sose férkőzhetnénk közel, hanem megmerítkezhetünk egyfajta emelkedett szakmaiság ünnepi örömében is. Kevésbé körmönfontan szólva: találkozhatunk valakivel, aki tényleg ért ahhoz, amit csinál, s akinek épp ezért különleges öröme telik benne – ebből az örömből jut egy adag ilyenkor nekünk is. Ez az élmény oly ritka manapság, hogy nagyon meg kell becsülni.)

A kiállítási kalauzból persze aztán inkább egy igazi értelmiségi beszélgetés lett, amely a kultúra s közélet egészét felölelte – nemigen volt okunk a jókedvre, ha csak az nem, hogy jobbára ugyanúgy láttuk a dolgokat. Szó esett persze a levéltár huszonegyedik századi szerepéről is, Németh László Sándor, ez a tárlatból is kiderült egyébként, elkötelezett híve a modern, nyitott, szolgáltató levéltár eszméjének, mely találkozási pont, kulturális centrum egyben, melyben a múlt megőrzött emlékei a jelenben is segítenek eligazodni az érdeklődőknek.

Ilyen ez a tárlat is, a Nyomot hagytak. Évszázadok – Személyiségek – Aláírások című, mely eredetileg húsz fontos személyiség manuscriptuma köré szerveződött, s azt tekintette volna át, hogyan változott az aláírás szerepe évszázadok során, de sokkal több lett annál. Modern, interaktív történelemkönyv, mely eredeti dokumentumok sokaságát vonultatja fel – többek között Dobó István és Teleki Pál, Tisza István és Ady Endre, Nagy Imre és Kádár János kéziratos hagyatékának felhasználásával.