Az 1939-es Batman és az 1933-as Superman mind a mai napig a DC Comics legikonikusabb képregénysorozata, így várható volt, hogy egy napon a két hős szövetkezik, vagy egymásnak esnek. A két DC karakter harcát már bemutatták képregényekben, rajzfilmekben, sőt, játékokban is, így szinte már csak kérette magát, hogy a Warner, illetve Zack Snyder moziadaptációt készítsen belőle. Ezúttal Ben Affleck öltötte magára a sötét lovag köpenyét és maszkját, miközben Supermanként ismét Henry Cavill tért vissza. Az igazi kérdés persze leginkább az, hogy a két sztár és az egyedi rendezési stílusáról ismert Snyder triója megfelelt-e a kihívásnak?

Húsz évvel ezelőtt néhány kalandvágyó magyar zenész belevágott, hogy egy eddig soha nem hallott, sokféle forrásból táplálkozó, igényes, mégis sokak számára érthető hangzó világot teremtsenek. Mintegy programnak is volt tekinthető nevük, a Djabe, amely az afrikai ashanti törzs nyelvén „szabadságot” jelent. Az együttes ereje teljében érkezett el a két évtizedes jubileumhoz, amelyet egyebek között koncerttel és új lemezzel ünnepel. Erről beszélgettünk a zenekar vezetőjével, Égerházi Attila gitárossal.

Az elemi szakmai és erkölcsi szabályokra ily mértékig fittyet hányó közegben nem szabad dolgozni, azaz minden érintkezési felületet is meg kell szüntetnem azzal a tévécsatornával – írja nyilatkozatában Friderikusz. A nyilatkozatot az alábbiakban változtatás nélkül közöljük.

A Shure Stúdió színpadán felmegy a függöny: London külvárosában vagyunk, egy apartmanban. Egy asztal a díszlet, férj, feleség, kisfiú körülötte. A férfi melósruhában van, mintha éppen most érkezett volna haza a munkából. Monológba kezd: „Nehézgépkezelő vagyok. Közérthetőbben: markológépes. Itt, Londonban: diggerdriver. A nyelvtudásom alig haladja meg az alapfokot. Negyvennyolc évesen már nehéz nyelvet tanulni. Nem szerencsét próbálni jöttem, hanem jövőt biztosítani a nyolcéves gyerekemnek és tisztességes fizetést találni magamnak.” A Diggerdrájver című előadást Bagossy László rendezte, a kivándorolt melóst Epres Attila alakítja. A történet valós hősére az interneten találtak rá az alkotók. A dráma arról is szól: miért hagyják el a legjobb szakembereink az országot és ki a felelős mindezért?

A Közép-európai Egyetemen (CEU) rendezték meg A történelmi egyházak és a holokauszt Csehszlovákiában, Magyarországon és Romániában 1920-1945 között című konferenciát, amelyet a Civitas Europica Centralis Alapítvány (CEC), éa a CEU Zsidó Tanulmányok programja szervezett.A CEC Út a holokausztig című kutatásaiból indultak ki, és a tudósok azt elemezték: Kelet-Közép-Európa társadalmaiban, egyes térségeiben hogyan alakult az egyházak szerepe abban a folyamatban, amelynek a végállomása Auschwitz, Birkenau és a többi náci haláltábor volt. A konferencia azt a kérdést járta körül: mit tettek, vagy mit nem tettek a keresztény egyházak, hogy azok a társadalmi torzulások, emberi szenvedések bekövetkezhettek, bekövetkeztek, amelyeknek a végéről sokkal többet tudunk, mint az odavezető útról.

A Kossuth-díjas színész, rendező a legendás kaposvári Csiky Gergely, majd a budapesti Katona József Színház tagja volt. Aztán úgy döntött, önálló utakat keres. Nyolc éve megalapította a Sanyi és Aranka Színházat, amelyet egy hajléktalan házaspárról nevezett el. Lukáts Andor rengeteg munkát vállal, például azért is, hogy színházát, amely a társadalmi igazságtalanságokról is szólni akar, fenntartsa. Nemrég Szombathelyen rendezte Tadeusz Słobodzianek A mi osztályunk című drámáját, amely valós események alapján mutatja be, hogy a fasizálódó diktatúrában miként válhatnak gyilkossá és áldozattá az egykor jó barátok.

Életének 55. évében elhunyt Kamondi Zoltán Balázs Béla-díjas rendező, forgatókönyvíró, producer – közölte csütörtökön az MTI-vel a Magyar Filmművészek Szövetsége.

Almási Éva Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművészt, érdemes és kiváló művészt választották a nemzet színészének szerdán Budapesten.

Hamarosan hetvenéves lesz. Születésnapi koncertet ad április 9-én a budapesti Papp László arénában Lesz még egyszer... címmel. Nemrég pedig megjelent új lemeze, a Ráadás. A 168 Órának arról is beszél: öt évtizede a színpadon ugyanazt a figurát jeleníti meg ugyanazzal a gondolatvilággal, s bár mögötte folyamatosan változnak a díszletek, ő mindig ugyanott áll.

Néhány hete újra jár a villamos a Török utcában. A Frankel Leó utcáról ezen a kis budai utcácskán keresztül megy rá a 17-es amolyan sárga kakukktojásként a 4-es, 6-os vonalára, hogy aztán meg se álljon (ezt a szerkesztő levonatban még kihúzhatja) az Alkotás és a Fehérvári úton egészen Budafok pereméig. De ennyi albertfalvai kitérő ide elég is.

Szabadkán nőtt fel. A budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen diplomázott színészként, majd rendezőként. Néhány hónapja Csizmadia Tibort váltotta a Magyar Színházi Társaság elnöki posztján. Nemrég pedig elfogadta a Szegedi Nemzeti Színház művészeti főtanácsadójának, Spiró Györgynek a felkérését, és a szegedi teátrum főrendezője lett. Jelenleg Szabadkán rendezi Tennessee Williams Camino Real című darabját, ami egyben kelet-európai ősbemutató lesz.

Kezdő író korában fogadta barátságába, lett mentora Tar Sándor. Tarról a kilencvenes évek végén kiderült: a III/III-as államvédelmi osztály egyik legbuzgóbb ügynöke volt. Az egykori ifjú barát, túljutva a megrázkódtatáson, színdarabot írt, amelyben valós és fikciós elemeket vegyítve dolgozta fel Tar életét. A Bihari című darabot Máté Gábor rendezésében mutatta be a budapesti Katona József Színház.

Hogy Alföldi Róbert nagy gyűjtő, régóta tudható. Hogy el-elkirándul a művészet egyéb területeire is, alkotóként és befogadóként, szintén köztudott. S hogy a kortárs galériák, közgyűjtemények is számon tartják őt ebbéli minőségeiben, nagyon is érthető. Alföldi neve ma olyanokat is becsalogathat egy tárlatra, akik enélkül meg se közelítenék a kiállítótermeket.

Till Attila Tiszta szívvel című új nagyjátékfilmje a tavaly befejezett, negyvennapos forgatás után, az A Company forgalmazásában 2016. április 28-án kerül a magyar mozikba. A Tiszta szívvel a Laokoon Filmgroup gyártásában, Stalter Judit producer vezetésével készült.