Az Alföldi-gyűjtemény
Hogy Alföldi Róbert nagy gyűjtő, régóta tudható. Hogy el-elkirándul a művészet egyéb területeire is, alkotóként és befogadóként, szintén köztudott. S hogy a kortárs galériák, közgyűjtemények is számon tartják őt ebbéli minőségeiben, nagyon is érthető. Alföldi neve ma olyanokat is becsalogathat egy tárlatra, akik enélkül meg se közelítenék a kiállítótermeket.
Ezúttal a Mai Manó Ház élt ezzel a lehetőséggel s rendezett kiállítást az Alföldi-gyűjtemény fotóiból. (Hogy fényképeket is gyűjt, mégpedig évtizedek óta, nemcsak a színész-rendező nyitottságát, hanem naprakészségét is bizonyítja.) Tematikus válogatásról van szó, három (nem túl szigorúan értelmezett) téma köré csoportosított képekről, a hetvenes-nyolcvanas évek tabudöngető témái (identitáskeresés, mezítelenség, önazonosság) és tabudöngető képzőművészei jelennek meg itt.
A hazai avantgárd keresi formanyelvét, lehetőségeit és próbálgatja határait szemünk előtt. A fotográfia itt gyakran csak a dokumentáció terepe, performance-ok, események megjelenítési fóruma, festmények alapanyaga. Még minden bizonytalan, kontúrtalan, elmosódó. De már látszanak a jövendő utak, irányzatok, már megjelenik az ellen-akadémista fotóművészet csírája is. Az itt feltűnő művészek egy része maga is klasszikus lett azóta, mások nyomtalanul eltűntek, ismét mások legendává, előőrssé nemesültek. A kiállítás így elsősorban kordokumentum ma már, a hamvas politikai ellenállás vagy a nyugati irányzatok kései követésének dokumentuma. Mindazoknak pedig, akik ismerik ezt a világot, ismerik ezeket a művészeket, marad a jóleső ráismerés, a baráti találkozás. Az sem kevés.
