Ügynökjelen

– Erős sokk volt, amikor kiderült Tar Sándor ügynökmúltja?

– Érzéseimet súlyosbította, hogy besúgottjai nem tudták rávenni: írja meg történetét, enyhítsen a vétkén. Filmregény című könyvében érintette ugyan a dolgot, de inkább elmaszatolva a problémát. Apafiguraként tekintettem rá, ezért idővel úgy gondoltam: ha „felmenőm” képtelen rá, akkor nekem kell lépnem. Így született meg a darab.

– Ön is az egykori ellenzék köreihez tartozott. Tar önről nem jelentett, ahogy megtette például barátja, Kenedi János esetében?

– A kilencvenes években kértem ki az aktámat. Akkoriban az még elég szellős volt, nem volt benne utalás erre. Ma már nem is érdekel, szerepeltem-e Sándor célszemélyei között. Nem a megfigyeltek, a megfigyelők személye az érdekes. Tar Sándor történetéhez sok anyagot találtam.

– A darab kapcsán is kifejtette: híve az ügynöklisták teljes feltárásának. Ám a honi dokumentumok részben elkallódtak, ledarálódtak.

– Annak idején egy gyufacímkét is azonnal lefordítottak, dokumentáltak, másolatba helyeztek a KGB irattárába. Az lenne komoly tett a politikától, ha egyszer magyar kutatók is bejutnának oda.

– Az ügynökügy kirobbanása után, 2003-ban kértünk interjút Tar Sándortól. Abban elmondta: ügyét azért hozhatták nyilvánosságra, mert ő sima „parasztáldozat” komoly kapcsolatok nélkül. Kockázat nélkül vethették koncként a kíváncsi nép elé. Beszervezését is azzal magyarázta: jobbágyi sorból származott, génjeibe égették az engedelmességet, félelmet. A beszervezés körülményeiről nem beszélt, de arról igen: már nem hitt a rendszerben, amikor ügynökként szolgálatába állt. Azt is említette: bár megírná a történetét, más ügynökökről nem beszélhet. Tekintettel kell lennie a családjukra, másrészt úgy vélte: az egykori titkosszolgálatból még évtizedekkel később is „utánanyúlhatnak” az embernek. Ön szerint ködösített vagy lényegi dolgokra utalt?

– Abban igaza volt: a polgári kultúra, az apáról fiúra öröklődő, tartást is adó műveltség hiányában nehezebb volt nemet mondani egy ilyen felkérésre. Tar első generációs értelmiségiként bátortalanabb volt, ráadásul – azzal ellentétben, amit önnek mondott – hitt is a rendszerben. Parasztfiúból lett technikumi érettségit követően brigádvezető és párttitkár egy gyárban. Ugyanakkor írásaiban végtelenül tisztességesen, emberségesen, mély együttérzéssel adott képet kora munkásvilágának gondjairól is. Együttérzése abban is megnyilvánulhatott, hogy utóbb viszont nem beszélt az ügynöktársairól. Persze az „utánanyúlás” lehetőségét sem lehet kizárni: néhány esetet leszámítva máig nem tudhatjuk, hogy a III/III-as ügyosztály alkalmazottjai miként szóródtak szét a társadalomban. Feltehető, hogy a kiváló kapcsolati háló sokuknak biztosíthatta például az üzleti karriert. Másrészt sokan a titkosszolgálatnak is tagjai maradhattak, hiszen speciális tudásuk bármely rendszer számára hasznos.

– Darabjában erős jelenet mutatja meg, miként szedik pszichikailag atomjaira a főhőst a titkosszolgálat emberei, azzal is fenyegetve, hogy nyilvánosságra hozzák titkolt homoszexualitását. Az ábrázolt beszervezési metódus fikció vagy dokumentumokra épül?

– Elképzeltem, de másként aligha történhetett. Porig rombolják a személyiséget, majd felépítenek egy másikat, amely képes alázattal és buzgalommal szolgálni a legmocskosabb hatalmi érdekeket is.

– Tar Sándor homoszexualitását ténynek veszi a közvélekedés. Egykori interjúnkban ő arról beszélt: az ügynökbalhé közben enyhített a gondjain, hogy felbukkant életében egy nő. Képzelt nő lehetett, vagy valóságos?

– Tar Sándor anno nekem is mesélt egy tanárnőről, akihez mélyebb kapcsolat fűzte. Lehet, csupán álca volt a sztori. Hiszen a paraszti világban, ahonnan indult, a homoszexualitás tabu. Miközben az is tény: sem korábbi kapcsolatai, sem egyéb dokumentum nem bizonyítja Tar Sándor homoszexualitását. Beszervezési kartonján az szerepel: hazafias okból vállalta az együttműködést. Tar egyébként Hajdú néven jelentett, de a darabban Bihari a fedőneve. Tar Sándor adja a figura gerincét, de valójában több személyből lett összegyúrva. Más ismerőseim is voltak, akikről kiderült az ügynökmúlt. Miközben ember nem gondolta volna róluk.

– A beszervezési jelenetben az államvédelmis tiszt Bihari ellenzéki ismerőseit rendre zsidózza. Ez az attitűd történetileg helytálló?

– Nem általánosítva, de a valósághoz ragaszkodva: az egyenruhástestületekben mindig is jelen volt a rasszizmus, antiszemitizmus, homofóbia. Amúgy a darabban zsidózó figura az én háttérelméletem szerint még bőven lehetett kis nyilas, mielőtt az ÁVO-hoz került. Ahol persze a vészkorszak túlélői közül is többen találtak menedéket. De múltunk ellentmondásai közül nem ez a legnagyobb.

– A Bihari egyik utolsó epizódjában a főhős azt látja a tévében: egy példaképének tartott idősebb alkotó arról fröcsög, hogy mocskos spicliknek semmi keresnivalójuk nincs a magyar irodalomban. A Tarral kapcsolatos reflexiók színpadi összegzése vagy konkrét eset?

– A Napkelte egykori adásában Moldova György nyilatkozott hasonló vehemenciával Tar Sándorról. Moldova, szociografikus írásai kapcsán, példaképe volt Tarnak. Utánajártam, és Tar debreceni törzskocsmájában megtudtam: nem sokkal az adás után Tar bement oda, vett egy demizson pálinkát, azt hazavitte, mind megitta, és belehalt. Később, egy könyvfesztiválon Moldovának is meséltem az esetet, de azt mondta: soha nem beszélt Tarról a tévében, akit egyébként kiváló írónak tart. Olyan meggyőző volt, hogy azt hittem, nekem ment el az eszem. De aztán több írótársam is elmondta: maguk is emlékeznek arra a bizonyos műsorra. Már meg sem lepődtem, amikor pár évvel később Moldova György már arról nyilatkozott: a III/III-as ügyosztály működése már csak a nyilas eszmék féken tartása miatt is hasznos volt.

– Színműve hasznos lehet honi abszurdjaink csökkentésében?

– A rendező és a színészek érdeme is, hogy a tragikus történet abszurditásai megnevettetik majd a nézőket. Miközben a Sándort alakító Mészáros Béla megrázó erővel játssza el a főhős meghasonlását, lepusztulását. A színpadi kettősségek komoly erővel bírnak. Többek gondolkodása is abba az irányba fordulhat: ügynökügyben ideje szembenézni a múltunkkal. Hiába akadályozza ezt nem is túl talányos érdekei miatt a politika, hiába telnek az évtizedek. A méreg ott kering az ereinkben.