Mátyás Győző: Elszakítva

Volt, akinek a kamaszok közül a gyász napja volt 1971-ben, amikor a Locomotiv GT megalakulásának hírét bejelentették. Majd a gyász hetei következtek, hogy megemésszék a fejleményt. Mások örömmámorban úsztak, hogy végre megalakult az első supergroup, akkoriban így nevezték ezeket a formációkat (később más hasonlók követték az LGT-ét), amelyekben a hasonló zenei ízléssel bíró, képzett zenészek jöttek össze. Az LGT-ben valóban nagyon jó zenészek találkoztak, a már akkor is zseninek számító Presser Gábor vezetésével. A gyász azért volt, mert úgy tűnt, az új banda szétrobbanthatja az Omega és a Metro együtteseket, hiszen onnan rekrutált tagokat. Márpedig akkor a zenei szentháromság így festett: Illés-Omega-Metro. (Az Omega például még számot is írt Hűtlen barátok címmel.)

Aztán az LGT sikeres lett, az Omega máig fungál, a Metronak viszont tényleg befellegzett.

Majdnem az LGT is bajba került, mert a korszak legjobbnak tartott gitárosa, Barta Tamás 1974-ben disszidált Amerikába, nem jött haza az együttes turnéjáról.

Már ez a tény is nagy megdöbbenést váltott ki akkoriban, az pedig egyenesen felfoghatatlannak tűnt, hogy legközelebb 1982-ben lehetett Barta Tamásról hallani, amikor a halálhírét közölték. Holtan találták Los Angeles-i házában két golyóval a mellkasában. A halál okáról aztán a legkülönbözőbb pletykák keltek szárnyra, magyarázat mindmáig nincs.

Ennyi bizonyosan elég ahhoz, hogy valaki legendává váljék.

Hajdú Eszter A Fideszes zsidó, a nemzeti érzés nélküli anya és a mediáció című dokumentumfilm alkotója, készített most egy filmet Barta Tamás „életéről és haláláról”, de teljesen váratlan szemszögből. A rendezőnő édesanyja Barta Tamás jogörököse, hozzá kerültek azok a hangkazetták és levelek, amelyek révén Barta és édesanyja tartották éveken át a kapcsolatot.

Ezek megidézéséből kibontakozik egy dráma, ám teljesen más, mint amire a Barta-titok megfejtésére kíváncsi néző számít. És ez nagyon jól van így.

Ez a dráma elsősorban egy magányos asszonyé, akinek a családja elpusztult a holokausztban, akinek 1974-ben meghalt a férje, a fia pedig ugyanebben az évben kint maradt Amerikában. Végletes magány szakadt rá, a fiához intézett leveleiből szinte árad a fájdalom, és nem kevésszer a panasz, olykor a szemrehányás is. Egy mondatból megtudjuk azt, hogy boltvezetői állásából visszaminősítették a fia tette miatt, számtalanszor említi, hogy ő bűnhődik a fia vétke miatt. Nem tudjuk meg pontosan, hogy mennyire lehetett híve az akkori rendszernek, de a retorziók miatt még ez a hit is megrendülhetett. De az igazi büntetés számára a reménytelenség volt, hogy a fiát újra lássa. (Végül öt év múlva kimehetett hozzá.)

A kazettákból az derül ki, hogy Bartát az amerikai álom vonzotta, meg akarta élni az Amerika-élményt.

És kétségkívül lett színes tévéje – erre nagyon büszke volt –, úszómedencés háza, viszont nemhogy sztár nem lett ott, de zenész sem. Valami telemarketinges állásban vergődött, és egy keserű levélben végleg le is számol zenész álmaival. Nem létezik ennél kiábrándítóbb számvetés egy igazi zenésznek.

És itt merül fel óhatatlanul a kérdés, hogy megérte-e? Itthon még nagyobb sztár lett volna, előbb-utóbb anyagilag is révbe ért volna. Csak hát 1974-et írtunk, egy korlátolt, szürke, bornírt rendszer mindennapjait éltük, amihez képest az az Amerika, amit az LGT tagjai a turnén láttak, maga volt a földi paradicsom.

Ismétlem: a magánéleti szál bemutatásával egy igazi emberi drámát sikerül a rendezőnek megrajzolnia. Az utolsó harmadára viszont kicsit szétesik a film: ekkor a halál okaira keres magyarázatot a jogörökös. Valószínűsíti a film, bár ezt eddig is tudtuk, hogy nem öngyilkosság volt.  Sokkal okosabbak azonban ennél nem leszünk. Kivéve azt, hogy a film sejteti: Barta egykori üzlettársának és „barátjának” – akinek tulajdonát képezte a gyilkos fegyver – lehetett köze a halálhoz. Az illető le is akarta tiltatni az elkészült filmet. Ezenkívül csak olyan okok kerülnek szóba, amelyeket régóta emlegetnek Barta halálával kapcsolatban.

De ennek a filmnek nem is az az erénye, hogy fényt derítene arra: pontosan mi történt, megölték-e Barta Tamást, ki és miért. Viszont egy olyan családi kapcsolatot ábrázol, amelyik betekintést enged Barta Tamás gondolkodásmódjába, értékrendjébe. És ez valamiként magyarázatot ad arra, hogy a hetvenes évek Magyarországa helyett miért választotta még egy ünnepelt sztár is inkább a bizonytalant, ha az a bizonytalan Amerikában volt.