A nárcisztikus is szoronghat
Tudja mi a közös a nárcisztikusokban és a szociális szorongókban? Mindkét csoport közös jellemzője az ingadozó önértékelés és az elutasítástól való félelem.
Egy friss Psychology Today-metaanalízis szerint a nárcisztikus személyiséggel jellemezhető egyének – legyen szó grandiózus vagy sérülékeny típusokról – önértékelésüket elsősorban mások visszajelzéséből merítik, és rendkívül sérülékenyek a kritikával szemben. Ez az ingadozó, külső megerősítésre épülő önbecsülés, az úgynevezett „külsőleg stabilizált önértékelés”, a vízválasztó pont: míg a nárcisztikusok ezt nagyszabású csodálati igénnyel próbálják fedezni, a szociális szorongással küzdők esetében az elutasítástól, kritikától és megalázástól való félelem okoz hasonló instabilitást.
A nárcisztikusok és a szociális szorongók közös nevezője az önbizalomhiány
A nárcisztikusok – különösen a sérülékeny típus – az elutasításra dühvel reagálnak, s az alacsony önbizalom nemcsak náluk, de a szociálisan szorongóknál is fellelhető. A Virginia Tech kutatói szerint mindkét csoport szenved a megerősítés iránti szükséglet miatt felbukkanó szorongástól, ami a társas helyzetek elkerülését eredményezi.
Emellett a nárcisztikus személyiséggel élők érzelmi szabályozási zavarai – hajlam az impulzív haragra vagy depresszióra – hasonlíthatnak a szociális szorongás érzelmi tüneteihez.
A sérülékeny nárcisztikusok akár belső szégyenérzetről vagy áldozatként való gondolkodásról is beszámolhatnak, ami összekötő híd lehet a két jelenség között .
A szociális szorongás főként az önreprezentációtól való félelmen alapul: maga a gátlás, a túlzott önreflexió és a tökéletesség keresése, amely hosszú távon társas elszigetelődéshez vezet. A nárcisztikusok esetében ez az önfókusz nem biztonságtudatot hoz, hanem folyamatos megerősítéskényszert – ez a belső konfliktus a közös alap: mindkét típus önközpontú módon reagál, hogy elkerülje a negatív társas visszajelzéseket.
Ezek az emberek gyakran küzdenek belső ürességérzettel, nehezen szabályozzák érzelmeiket, kapcsolataikban rendkívül sérülékenyek, gyakran érzik magukat alkalmatlannak, és erőteljes szégyenérzet gyötri őket. A kutatók szerint a nárcisztikus személyiségzavar és a szociális szorongás közötti összefüggések mélyebb megértése új terápiás megközelítések kialakítását is elősegítheti. Ennek megfelelően a terapeutáknak nemcsak a nárcizmus jeleit, hanem a szociális szorongás jelenlétét is figyelembe kell venniük, amikor segítenek a klienseknek feldolgozni a visszautasítástól és megszégyenüléstől való félelmeiket. Mivel a kognitív viselkedésterápia hatékonyan alkalmazható a szorongásos zavarok kezelésében, érdemes azt kiegészíteni a nárcisztikus jegyek célzott feltérképezésével és kezelésével is.
(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: Freepik)