Ezt a 6 szót használják leginkább a depressziós emberek
A modern élet egyre több kihívást tartogat, és nem mindenki tud ezekkel lépést tartani. A lelki megterhelések közül a depresszió az egyik legsúlyosabb, mégis gyakran félreértett állapot, amely sokszor láthatatlanul van jelen a mindennapokban.
A depresszió nem egy hirtelen jött szomorúság, amit egy kiadós alvás vagy egy jó beszélgetés után el lehet felejteni. Ez az állapot hosszú ideig fennállhat, és teljesen felboríthatja az ember lelki egyensúlyát. Az érintettek gyakran elveszítik az érdeklődésüket a korábban örömet adó dolgok iránt, elveszik a motivációjuk, és úgy érzik, minden kilátástalan. Ebben a lelki állapotban a világ sötétebbnek, ridegebbnek tűnik, és a problémák is megoldhatatlannak látszanak. Nem csoda, hogy a depresszió történelmi gyökerei is messzire nyúlnak: már az ókori orvosok is feljegyeztek hasonló tüneteket. Hippokratész például „melankóliaként” írta le az állapotot, és az orvostudomány csak jóval később, a 19. században kezdte különálló betegségként kezelni – írja a Dívány.
A depresszió nyelvi lenyomata
Különösen érdekes, hogy a depresszió nemcsak az érzések és a viselkedés szintjén, hanem a nyelvhasználatban is megmutatkozik. Akik ebben az állapotban élnek, hajlamosak általánosító, végletes vagy önmaguk körül forgó kifejezéseket használni. Gyakran úgy érzik, soha semmi jó nem történik velük, mindig rossz helyzetekbe kerülnek, és teljesen értéktelennek tartják magukat. A depressziós ember szóhasználata sokszor sötét, negatív jelzőkkel teli, saját magára is keményen reflektál, és nem ritkán azt érzi, hogy ő maga a probléma gyökere. Egyes kutatások szerint az ilyen típusú szófordulatok segíthetnek a betegség felismerésében is, hiszen a nyelv az egyik legérzékenyebb tükre a mentális állapotnak.
A depresszió során megváltozhat a gondolkodásmód is: az ember hajlamos mindenre fekete-fehéren tekinteni, és úgy érezheti, hogy ha valami nem tökéletes, akkor az egyenesen katasztrófa. Ez a szemléletmód nemcsak a külvilágra, hanem az önértékelésre is rányomja a bélyegét. Sok érintett úgy érzi, hogy nem ér semmit, nincs szükség rá, és nem képes semmit hozzátenni a környezetéhez. Ez a fajta belső párbeszéd egyre mélyebbre húzhatja az embert a depresszió örvényében.
Az egyik leggyakrabban előforduló kifejezés ebben az állapotban a „soha”. A depresszió torzítja a valóságot, és az ember hajlamos úgy látni a múltat és a jelent, mintha abban soha semmi jó nem történt volna. A „soha nem történik velem semmi jó” típusú mondatok jól tükrözik azt a belső meggyőződést, hogy a jövő sem tartogat semmi pozitívat. Ezzel párhuzamosan gyakran megjelenik a „mindig” szó is, például olyan formában, hogy „velem mindig rossz dolgok történnek”. Ez a gondolkodásmód az általánosításra épít: egyetlen rossz élményből globális következtetést von le az ember.
Hogyan lehet kilépni a depresszió árnyékából?
A WHO adatai szerint világszerte több mint 300 millió ember él depresszió diagnózissal, és a lakosság legalább 10%-a élete során megtapasztalja ezt az állapotot. A tünetek nemcsak lelki, hanem testi szinten is jelentkezhetnek: alvásproblémák, étvágytalanság, fáradékonyság vagy fizikai fájdalmak kísérhetik. Mindez még nehezebbé teszi a mindennapok elviselését.
A jó hír az, hogy a depresszió kezelhető. Az első és legfontosabb lépés, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül a jeleket – sem magunkon, sem a környezetünkben. Empátiára és elfogadásra van szükség, nem ítélkezésre. Sokszor már az is segít, ha az ember nem érzi magát egyedül a problémáival. A természet közelsége, a rendszeres testmozgás, a szociális kapcsolatok ápolása, vagy éppen a rutinfeladatok visszaépítése is támogató lehet.
Súlyosabb esetekben azonban elkerülhetetlen a szakember bevonása. A pszichoterápia és a gyógyszeres kezelés együtt hatékony megoldást jelenthetnek. Fontos tudatosítani, hogy a depresszió nem gyengeség, nem jellemhiba, hanem valódi betegség, amit komolyan kell venni. Érdemes időt és energiát fektetni a gyógyulásba – mert van kiút, és van remény a jobb napokra.
(Fotó: Freepik)