Terézváros, felelj neki!

Persze ezeket a derék terézvárosi daliákat nyilván teljesen igazságtalanul vádolták meg ingatlanpanamával. Elvégre köztudott: magyar önkormányzati képviselő maga a két lábon járó lokálpatriotizmus, aki életét és vérét adná a kerület felvirágoztatásáért, éjt nappallá téve tüsténkedik a helyi közösség ügyének előmozdításáért, csupa önzetlen tettvágy és jobbító szándék.

Ez különösen áll az erzsébetvárosi, meg a terézvárosi kerület elöljáróira, ők az áldozatkészség, a hivatásetika etalonjai, a kötelességtudat megszállottjai. Csak azért szegődtek önkormányzati apparatcsiknak, hogy együttérzően hallgathassák az ügyfeleket, hogy aszongya „a szomszéd macskája odapiszkít a gangra, tessék deportálni”; vagy „már mióta követelem, hogy az ajtóm előtt álljon meg a 4-es busz”.

Hja, a munka hősei, az önzetlen helytállás megelevenedett szobrai! Az csak megveszekedetten rosszindulatú feltételezés, hogy valójában az a lehetőség csábítja az önkormányzati tatra a személyzetet, hogy bestiális mennyiségű korrupciós zsozsóért lehet elkótyavetyélni az ingatlanvagyont, és szintén vastag kenőpénzért osztogatni a mindenféle engedélyt, hozzájárulást, szakhatósági véleményt stb.

Bár, az figyelemre méltóan őszinte megnyilvánulása volt a Verók nevű illetőnek, a terézvárosi basának, hogy ők hűtlen kezelés bűntettét nem követhették el, hiszen a testület az önkormányzat saját vagyonával tette, amit tett, azaz kótyavetyélt el gombokért egy Andrássy úti palotát. Ebből kiderül, hogy a Verók nevű illető mintegy latifundiumnak tekinti Terézvárost, amolyan szpáhiföldnek, amelynek vagyontárgyaival a sajátjaként rendelkezik. (Aztán pallosjoga van-e?)

Később a Verók nevű illető – nyilván ügyvédei tanácsára – ezt az elszólást javította, de azért ez elég szépen rávilágít a terézvárosi önkormányzati „ethoszra”. Amiben, feltehetőleg, osztozik az összes többi polg.mest.hiv. Elég csak a dicső erzsébetvárosi csapat némely tagjainak – minimum Budapestért díjat érdemlő - működését felidézni, akik a világörökség részét képező zsidónegyedben zabráltak.

Mellesleg, a Király utcai biznisz kapcsán született Lopni, lopni, lopni című publicisztikámban írtam, hogy vélhetőleg minden önkormányzatnál ez az úzus, és magától értetődő példaként éppen az Andrássy úti palotákat említettem. Annyira köztudomású volt az ügy.

Nem mellékesen abban a cikkben kifejtettem, hogy szerintem az efféle privatizációnak nevezett umbuldázás képezi a rendszerváltás értelmét és lényegét. Ezekben a mocskos cseppekben tényleg megmutatkozik az egész szennyes, zavaros óceán.

S lám, éppen most adta közre a PM az elmúlt két évtized privatizációs gyakorlatának rezüméjét, amit én nemigen tudok másként minősíteni, mint, hogy ez a magánosításnak csúfolt gigagagyizás a felelőtlenség, a pazarlás és az orbitális korrupció keveréke. Az ország nemzeti vagyonát úgy sikerült elherdálni, hogy a 2395 milliárd forintnyi bevételből 1370 milliárdot felemésztettek a kiadások (pl. a vagyonkezelők működési költsége. Ja.).

Az Andrássy út 47. esete iskolapélda. Eladták a palotát kb. annyiért, mint egy külvárosi művház büféjét, de előtte (reorganizáció!) kicseréltették az összes közmű gerincvezetéket. Az új tulajdonosra lőcsölték a felújítás kötelezettségét, de természetesen a kutya sem kérte számon az ígérvényt. S ez még mindig lehet szimpla hozzá nem értés, de hát már vagy három éve attól visszhangzott a sajtó, hogy a házbeli kávézó tulajdonosának megajánlották 150 milkóért a házat, feltéve, ha ennyit, vagy kicsit többet zsebbe is csúsztat a hivatástudat önkormányzati eminenseinek.

Nem véletlen, hogy a Verők nevű illető ennyire igyekszik a politika védelmi sánca mögé menekülni. Mondván ők ezért a frappáns tranzakcióért csak politikai felelősséggel tartoznak. Értsd: hát mindenki ezt csinálja, ez az egész politikai vircsaft értelme, nehogy már minket kezdjetek el ezért bazirkálni!

Szép! Erzsébetváros, vezesd a panamát! Terézváros, felelj neki!