Tamás Ervin: Anyaágyi láz

2019. március 16., 06:53

Szerző:

Miközben azt magyarázzák nekünk, hogy a világ egyre bonyolultabb, mi egyre felszínesebb, leegyszerűsítettebb közlésekre szorítkozunk. Állítólag azért, mert hosszabb, összetettebb tartalom befogadására képtelen a publikum. Az ütős mondatok valahonnan a reklámszakmából érkeznek hozzánk, kiagyalói a kommunikáció sztárjai, a közélet boszorkánykonyhájának Michelin-csillagos séfjei. Árnyalatlan üzeneteiket készpénznek vesszük, a rá adott, szintén filigrán válaszokat is. Hogy ki melyiket, abban már szinte csak a szektamentalitás dönt.

Ezért volt számomra szinte laboratóriumi kísérlet egy mellbevágó, mégis szimpla eset fejlődéstörténete, ahogyan kibomlik, elgondolkoztat, hetekig fortyog, terjed, bonyolódik, a katarzis csekély reményével. Örökzöld téma, hogy nagyon kevés kórházban oldható meg az, hogy éjszakára is a gyerek mellett maradhasson a szülő. Vannak, akik széken, fotelben vagy pléden, a kuka és a mosdó és a forró radiátor Bermuda-háromszögében alszanak a szakszemélyzet hallgatólagos beleegyezésével, akad vidéki, aki a kórház parkolójában, a kocsijában hajtja álomra a fejét, hogy hajnali ébredéskor ismét a kicsije mellett lehessen. Egy sárbogárdi apuka a fejébe vette, hogy ez így nem mehet tovább, és gyűjtést szervezett, hogy a kórházak gyermekosztályai tudjanak végre összecsukható ágyakkal szolgálni az ezt igénylőknek.

Első következtetés: nagyszerű. Második következtetés: a kezdeményezést a hivatalosságból süket csend kíséri, holott a szakirányú szervek kis ráfordítással, egy-kettőre megoldhatnák a problémát.

A mozgalom mellé állt az Anyák az Anyákért Alapítvány, és hamar összejött vagy 300 ágy. Hivatalos, állami felajánlás továbbra sincs. A Heim Pál Gyermekkórház, amely heteken át néma volt, közleményben adja tudtul, hogy a hozzájuk beszállított ágyak balesetveszélyesek, a legalapvetőbb higiéniai követelményeknek sem felelnek meg, kéretik az elszállításukról gondoskodni. Hogy a kórtermekből ismerős koszos, pecsétes ülőalkalmatosságok mennyiben felelnek meg ennek a jogos szigornak, kérdéses, az még inkább, hogy a 4500 forintért kikölcsönözhető büdös, koszos szivacsfoteleket látta-e a finnyás döntéshozó, mindenesetre korai volt a szülők, gyerekek, nővérkék öröme, a közadakozásból odakerült ágyakat kéretik mielőbb elszállítatni. A felháborodott szülők flashmobot tartanak a kórház előtt. A magyar állam ekkor még nulla forinttal és mindössze egy, a helyzetet számokkal ábrázoló táblázattal járult hozzá az áldatlan viszonyok felszámolásához, majd a felsőbbség irodájában végre-valahára leeshetett a történet politikailag értelmezhető tantusza, s a hosszú nevű egészségügyi intézményellátó közölte, ők március végén, soron kívül megkezdik a szülők elhelyezésére szolgáló ágyak beszerzését.

Első konklúzió: micsoda alakok ülnek a Heim vezetésében, ha nem a felmerült probléma, a tisztítás, a megoldás vezeti őket, hanem a rideg, automatikus visszautasítás? Ráadásul rajtuk kívül az ország több mint harminc kórháza már használja az alapítványtól kapott ágyakat, kivéve Debrecent, ahol valami miatt állítólag szintén késik a „beüzemelés”. Második konklúzió: miért nem azonnal, reflexszerűen intézkedett az illetékes, miért húzódik egy ilyen, drágának aligha nevezhető megoldás hetekig? Mire az állam lép, a „gyanús” civilek már rég összegyűjtötték, leszállították az ágyakat.

A következő hír nem függ ugyan szorosan össze a történettel, mégis komikusan kapcsolódik hozzá. Kiderül, hogy a Heim Pál Gyermekkórház egyik osztályának hűtőszekrénye tömve van hazulról hozott és eladásra szánt disznótorossal, szalonnával, így megy ez a szigorú higiéniai kötelezettségeket rigorózusan szem előtt tartó egészségügyi intézményben. Ugyanakkor az egyik szülő szerint az igazsághoz hozzátartozik, hogy az érintett kórtermek olyan szűkek, hogy abban a gyerekek is alig férnek el, nem hogy néhány bent alvó anya ágya. A nyilatkozó úgy véli, Budapesten elkelne végre egy modern gyermekkórház, bár a meglévő toldozott-foldozottak néhány osztályán kialakítottak már szülős részlegeket, de jóval többre lenne szükség.

Első konzekvencia: a hűtőben tárolt szalonnák, hurkák, kolbászok átható illata étvágygerjesztő, mégis étvágytalan lesz az ember a bürokrata képmutatástól a felajánlott ágyak ügyében. Második konzekvencia: valóban harctéri állapotok lehetnek ott, ahol egy-két tábori ágy éjszakára való elhelyezése lehetetlen.

Váratlanul bejelentkezik a Szent László Kórház, ők szívesen átveszik a szóban forgó ágyakat. Az ellátó beszerzéseiről nincs konkrét hír. Ugyanakkor a kezdeményezéshez csatlakoztak például egy budapesti filmgyár varrodájának dolgozói. Ők olyan sterilizálható kis ingecskéket készítenek, amelyeket műtét után viselnek a gyerekek, merthogy ezek is hiánycikknek számítanak a gyerekosztályokon.

Utolsó konzekvencia: az ilyen, pofonegyszerűnek látszó történetnek is rengeteg ága-boga van, indaszerűen tekereg jó és rossz között, pedig még csak hamis, félrevezető információ sincs, senki nem manipulál senkit. Maga az eset szállítja a mélyebb tartalmakat, ahová, ennél jóval szerteágazóbb, komplikáltabb históriánál gyakorta el sem jutunk. Számomra jelenleg ez a legfontosabb tanulság, mert happy endről még nem beszélhetünk.

Horoszkóp

„Itt az idő, hogy ne elégedjünk meg azzal, amit rólunk mondanak, hanem kezdjünk el mi is mondani valamit. Mert van mondanivalónk, ami fontos és hasznos mindenki számára.” A következőkben Köves Slomó, ortodox zsidó rabbi, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség alapítójának és vezetőjének véleménycikke olvasható.

A cselédsajtó és a Karmelita udvartartásának agyhalott influenszerei Pankotai Lilivel szemben fel merték venni a kesztyűt. De micsoda bátorság kellett ehhez az elvtársaknak. 

Az elhibázott brüsszeli szankciók, azon belül is elsősorban az energiaszektort érintő korlátozások miatt alakult ki válság az EU-ban és így Magyarországon is – ez a kormányzati kommunikáció alfája és ómegája. A valóság ezt másként gondolja.