Szabó Brigitta: Menzakaland
Az iskolai menza új értelmet adott az „olyan éhes, hogy a vasszöget is megenné”, vagy az „otthagyja a fogát” szólásnak. Merthogy a gyerekek ételébe került már – a teljesség igénye nélkül – vasszög és kő, de cellux, körömdarab vagy éppen hajszál is.
A menzák színvonalát jelzi, hogy amikor a szülők próbálják megtudni, mit evett aznap a gyerek, a válasz általában annyi: levest meg másodikat. Vagy aki tényleg minden információt meg akar osztani otthon, az valami színt is beletesz a beszámolóba, mondjuk, hogy: sárga levest, zöld másodikat. Felsőbb évfolyamokon beleviszik az egyéb érzékszervi tapasztalásokat is: nem tudom, de undorító szaga volt, nem tudom, de ránéztem, és felfordult a gyomrom. A lazák pedig csak annyit böknek oda foghegyről: le sem mentem ebédelni.
Mit tehet a szülő? Szól a szülői munkaközösség képviselőjének, aki szól az iskola igazgatójának, aki szól a szolgáltató megbízójának, és végül marad minden a régiben. Vagy lemondja a menzát, amit persze csak abban az esetben tehet meg jó szívvel, ha a gyereke nincs egész nap az iskolában, hanem tanítás után hazamegy.
Kevesen tudják, hogy a panaszaikat bejelenthetik a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalnál (Nébih), ami azért lehet hasznos, mert a hivatal a helyszíni vizsgálatainál figyelembe szokta venni ezeket a kéréseket. A hatóság érzékszervi bírálóbizottsága nap mint nap járja az országot s minősíti az étkeztetőket. A legfőbb tanulságot arról, hogy a gyerekek eleget és finomat ettek-e az adott intézményben, abból tudják levonni, hogy mennyi ételt, vagyis akkorra már hulladékot dobnak ki ebédidő után a konyhákról. A tapasztalat szerint rengeteget.
A hatóság honlapján megtalálható a közétkeztetésben végzett összes vizsgálat eredménye, képpel illusztrálva. Próbáltam egy „kiválóan megfelelt” minősítést találni, de hosszas keresgélés után, idő hiányában végül inkább véletlenszerűen kinyitottam néhány beszámolót. Egy tárkonyos levesről azt írják: a lé híg, enyhén zavaros, a zöldségek és a tészta elpuhult, túlzottan aromás, nem harmonikus, átlagon aluli. Egy másik ételről, a parasztos sertéscsíkokról az előbbinél is rosszabb értékelés született: a szaft a jellegzetesnél kissé hígabb, az étel romlásra utaló, kellemetlen szagot áraszt. Az ellenőrök meg sem merték kóstolni, így ízvizsgálat nem történt, a minősítés „nem megfelelő” lett.
De ne legyünk igazságtalanok, vannak jó menzák is, és léteznek ételek, amelyeket szívesen esznek a gyerekek szinte mindenütt. Nemrég zárult le az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet kampánya, amelynek során 7500 iskolás 41 főzőkonyhát minősített. A martonvásári HPM Plusz Kft. lett az ország legjobb közétkeztetője, a top ötven étel között pedig a többi között a gyümölcslevesek, a gulyáslevesek, a rántott hal, a rántott hús, a bolognai spagetti, a tejbegríz, a túrógombóc, a szószokkal leöntött piskóta kapott helyt.
A közétkeztetési piac mérete körülbelül 150 milliárd forint. A Fidesz-kormány szája ízének azonban nem megfelelő a szerkezete, túl sok kézben van. Jó ideje azon gondolkoznak, hogy államosítják vagy legalábbis egy koordináló szervezet alá vonják a piac cégeit. Ahogy tették például a hulladékkezelés területén, amiről gyorsan kiderült, hogy totálisan működésképtelen. A szemét ugyanis nem szedi össze magát és nem sétál el a hulladékégetőbe, hanem ki kellene fizetni azokat a szolgáltatókat, akik ezt a munkát elvégzik. Hogy eddig nem történt meg a közétkeztetés államosítása, annak állítólag lobbiharcok állnak a hátterében.
Végül is nem szükséges olyan nagyon sietni a piac rendbetételével, szöget még egyetlen gyerek sem nyelt le, kavicsba ugyan már volt, akinek beletört a foga, de mivel tejfog volt, az előbb-utóbb magától is kiesett volna.
