Szabó Brigitta: Látszatjavulás
Örömünnep van: Magyarország a tavalyihoz képest egy helyezéssel előrébb lépett, így a 47. helyen áll a World Economic Forum (WEF) idei versenyképességi rangsorában. A Pénzügyminisztérium szerint ez az eredmény visszaigazolja a magyar gazdaságpolitika törekvését, miszerint „a makrogazdasági stabilitás fenntartása mellett tovább javuljanak a gazdasági növekedés minőségi, versenyképességi feltételei”. Hozzáteszik, az idei és az elkövetkező évek legfontosabb gazdaságpolitikai célja az, hogy – az eddigi eredményekre építve – tovább javuljon a magyar gazdaság versenyképessége és a vállalkozások termelékenysége.
Valójában semmi ok nincs ünnepelni vagy az előrelépést sikerként elkönyvelni. A több mint 140 országot felsorakoztató listán a 47. hely azt jelenti, hogy Magyarország az Európai Unió 28 tagállama között a 24. helyen áll. De Kelet-Közép-Európában sem jobb a helyzet, előttünk áll Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Szlovénia, és Magyarországnál rosszabbul csak Románia és Bulgária teljesített. Mindezt úgy, hogy 2001-ben az akkor még 150 állam közül a magyar teljesítmény a 29. helyre volt elég, és az összes volt szocialista országot megelőztük.
A rangsor azért fontos, mert száznál több szempontot vesznek figyelembe a felállításakor, vagyis az eredmény sokkal többet mond az egy főre jutó GDP-nél. A vizsgált tényezők között van például az intézményi környezet, abban pedig elképesztően csúnya adatok vannak. Magyarország a világ 140 állama közül a 134. helyen áll például a kormányzati döntések megtámadhatóságában, a harmadik világbeli államokkal kullogunk az utolsó helyeken a bírói függetlenséget, a sajtószabadságot vagy a tulajdonjogok védelmét illetően. Ezek a tényezők pedig erősen korlátozzák a vállalatok beruházási és innovációs hajlandóságát, de gátjai a hosszú távú, fenntartható tervezésnek is.
S hogy mi van az egyhelynyi előrelépés mögött? Semmi olyan, amire büszkének lehetne lenni.
A változást elsősorban az IKT- (információs és kommunikációs technológiák) adaptáció területén találjuk. Magyarul hogy egyre több helyen van vezetékes internet, illetve hogy a háztartások harmadának van ilyen előfizetése, és a technológiát a felnőtt lakosság 76 százaléka rendszeresen használja is. Hogy ez így van, abban a kormányzatnak nem sok szerepe volt.
Javulás történt az infrastrukturális ellátottságban is, elsősorban az úthálózat sűrűsége bővült, és javult a közműellátottság. Ennek színvonala azonban már csak legfeljebb közepes. Az ország versenyképességi előnye még mindig a relatíve képzett olcsó munkaerő, de ezzel már nem sokáig lehet operálni. Nincs javulás az oktatásban, az egészségügyben – sőt utóbbi rosszabbul áll, mint tavaly. Az árupiacon gyengék a monopóliumellenes szabályok, ami miatt gyenge a verseny.
A WEF rangsora egyértelműen rámutat, hogy gyakorlatilag semmi sincs rendben az országban, ami igazán fontos a versenyképesség szempontjából. Rámutat arra, hogy a kormányzati kommunikáció még mindig mennyire hatékonyan képes átszínezni a valóságot, és rámutat arra, hogy lassan nem csak a korrupció elharapózásában és a demokrácia leépítésében tartozik Magyarország a harmadik világhoz. Amint eltűnnek azok a külső tényezők, amelyek az utóbbi években megtámogatták a dübörgő gazdaság látszatát, és elfogy az állami pénz, amit a Fidesz az oligarcháira és a szavazóbázisára költ, a mindennapokban mindenki számára egyre jobban látszik majd, hogy Orbán Viktor zsákutcába viszi Magyarországot.
