Szabó Brigitta: Dermesztő hatás
Idegesek, hát támadnak. Sajátos módját találták ugyanis a kormányzat és a hozzá kötődő gazdasági érdekcsoportok annak, miként lehet elhallgattatni azokat az újságírókat, akik esetleg oknyomoznak, korrupciós ügyeket tárnak fel vagy úgy egyáltalán olyat írnak, ami nem tetszik az érintettnek. Az, hogy simán helyreigazítási pert indítsanak, már nem elég, tudják jól, ha esetleg nyernek, az érintett médium lehozza a helyreigazítást, „oszt jó napot”. Többet akarnak. Az kell, hogy annak az átkozott ballib újságírónak legközelebb eszébe se jusson kutakodni.
Szaporodnak a büntető feljelentések s az azzal való fenyegetések.
Rögtön hármat indítottak a Spéder-féle FHB Jelzálogbank, a Takarékbank, a Magyar Posta és a Diófa Alapkezelő vezetői nyáron, mert gyanújuk szerint újságírók és politikusok az FHB Jelzálogbank kötvénykibocsátásával, továbbá a takarékszövetkezeti szektor, az FHB-csoport és a Diófa Alapkezelő vagyoni helyzetével kapcsolatban nagy nyilvánosság előtt valótlan állításokat tettek, ezzel tőkebefektetési csalás bűntettét követték el. Három év szabadságvesztés volt a tét. Történt ez akkor, amikor hasonló gyanúval javában folytak a nyomozások és a vizsgálatok az FHB-csoportnál és a Magyar Postánál, és nem az újságírók ellen.
Büntető feljelentéssel fenyegetett meg ugyancsak nyáron újságírókat Tasó László közlekedésügyi államtitkár, amiért megírták, hogy 12 éven át hiányosan, több földterületet kihagyva adta le a vagyonnyilatkozatait.
Brückner Gergelyt, a Figyelő újságíróját pedig azért hallgatta ki a rendőrség, mert megírta, mennyire csapnivalóan rossz üzlet volt megvenni az MKB Bankot az adófizetők pénzéből. A Magyar Nemzeti Bank büntető feljelentést tett ismeretlen tettes ellen üzleti titok megsértése miatt, s a rendőrség arra volt kíváncsi, hogy az újságíró milyen forrásokra támaszkodott, amikor tudomást szerzett Matolcsy György jegybankelnök és Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter levelezéséről, amelyben az MKB Bank komoly veszteségeit taglalták.
És akkor még nem beszéltünk arról, hogy titkosszolgálati eszközökkel figyelik meg a sajtómunkásokat, poloskákkal rakják tele az MTVA épületét, zsarolással próbálnak meg újságírót beszervezni.
A hatalom védekezés helyett támad, megfélemlít, egzisztenciálisan ellehetetlenít. Soha nem látott vehemenciával keresi a szivárogtató forrásokat is, akik belülről bomlasztják a rendszert. Ha nem tudnám, hogy 2016-ot írunk, időnként felpillantanék a laptopomból, hogy megnézzem, nem jött-e valami utasítás az Agitációs és Propaganda Bizottságtól, hogy ebbe a cikkbe mit ne írjak bele.
Egy demokratikus társadalomban az újságírók véleménynyilvánítási szabadsága, a sajtó tevékenysége csak abban az esetben korlátozható, ha feltétlenül szükséges – mondja a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága, s pontosan el is magyarázza, melyik fogalom alatt mit ért. Az emberi jogok európai egyezménye pedig a források védelmét a véleménynyilvánítás szabadságának egyik alapvető feltételeként jelöli meg.
Újságíróval szembeni büntetőjogi szankcióról azt mondja az említett strasbourgi bíróság, hogy közügyekben folyó vita kapcsán a tagállamok csak végső esetben, szándékosan tett valótlan és súlyosan sértő tényállítás esetén nyúlhatnak a korlátozás ilyen eszközéhez. Az úgynevezett dermesztő hatása miatt a szabadságvesztés kiszabásának lehetőségét még akkor is aggályosnak tartja, ha a konkrét ügyben nem alkalmazták.
A hatalom fél, ideges, elege van abból, hogy még mindig vannak médiumok, amelyek megpróbálják a valóságról tájékoztatni a közvéleményt.
Egyre dermesztőbb a hangulat Magyarországon.
