Ónody-Molnár Dóra: Zárják be az elnöki hivatalt!
Ha eddig lett is volna kétely valakiben, mostanra biztos lehet benne: a Köztársasági Elnöki Hivatalnak nincs semmi értelme, felesleges állami szervezet, úgyhogy az lenne a leghelyesebb, ha a bürokráciacsökkentési program során megszüntetnék.
Eleve nem sok feladatot ad a köztársasági elnöknek az alkotmány. Őrködnie kellene az államszervezet demokratikus működése felett, de ilyesmije az államszervezetnek már rég nincsen, a semmi felett pedig nem kell őrködni. A köztársasági elnöknek az is dolga, hogy mérlegelés után aláírja a törvényeket, de Áder János általában mérlegelés nélkül ír alá, ezért simán bele lehetne írni az Alaptörvénybe azt is, hogy a törvények – megszavazásukat követően három nappal, vagy adott esetben akár három nappal korábban – automatikusan hatályba lépnek. Elméletileg az Alkotmánybíróságra küldhetné az államfő a törvényeket, de Áder évek óta nem tesz ilyet, még a legszemérmetlenebbül jogkorlátozók esetében sem. Apropó:
miután megszűnik a köztársasági elnök hivatala, rögtön az Alkotmánybíróságot is fel lehetne számolni, mint a diszfunkcionális állam túlburjánzásának másik költséges szégyenfoltját.
A fentiek mellett egyes kinevezések szintén a köztársasági elnökhöz tartoznak, de mivel ténylegesen mindenkit a miniszterelnök választ ki, az államfőt felesleges közbeiktatni.
Feltehetően Áder is eltöprengett már azon, hogy a hivatala teljesen értelmetlen, ezért kitalált magának egy témát, a klímaváltozás elleni küzdelmet, mintegy elnöki programként. E nemes küldetésnek sok nyomával a közvélemény nem találkozhatott, leszámítva, hogy Áder időnként valamit nyilatkozik a globális felmelegedés veszélyeiről. Mint például tavaly szeptember elején: „A klímaváltozás az emberiséget fenyegető legnagyobb veszély, amelyről nem hatásvadász szónoki fordulat azt állítani: civilizációnk jövője a tét – mondta az Európai Meteorológiai Társaság budapesti konferenciáján. – Minél inkább halogatjuk döntéseinket, annál radikálisabb fordulatra lesz majd szükség később”– tette hozzá.
A környezetvédelem azért is tűnt remek választásnak Áder részéről, mert ez ígérte a legkevesebb konfliktust a kormánnyal. Ha például az oktatást vagy az egészségügyet szemelte volna ki magának, akkor reggeltől estig rázhatta volna az öklét a Sándor-palota erkélyéről a szomszéd épület irányába.
A klímakatasztrófa ügye tehát nyugalmas területnek ígérkezett. Iránymutatásként Áder főnöke, Orbán ki is fejtette, mit gondol a témáról, amikor Trump kilépett a klímaegyezményből: „Én még sokkhatás alatt vagyok, azért Magyarországon közmegegyezés van afelől – és ennek én is részese vagyok –, hogy a klímaváltozás valóság és veszélyes dolog” – nyilatkozta két évvel ezelőtt a miniszterelnök.
A sokkhatás azóta elmúlhatott, mert pár napja már a magyar kormány huszonöt másik tagállam ellenében a csehekkel és a lengyelekkel együtt megvétózta az uniós klímacélt, amely az üvegházhatású gázok kibocsátását korlátozná. A klímaváltozás valóság, de az autóipar még valóságosabb.
Na de mit reagált erre a fordulatra Áder, az államférfi, aki a klímaváltozást az emberiséget fenyegető legnagyobb veszélynek nevezte? Az biztos, hogy ha szerinte a civilizációnk jövője a tét, akkor nem érthet egyet az uniós egyezmény önző és felelőtlen megfúrásával.
Nos, nem reagált semmit. Egy nyikkanást se.
Ez a csend nemcsak arról árul el mindent, Áder mennyire gondolta komolyan a környezetvédelmet (semennyire), de arról is, hol a helye a Nemzeti Együttműködés Rendszerében.
Ebben a helyzetben az lenne a legerkölcsösebb és egyben a leginkább környezetbarát lépés, ha Áder maga kezdeményezné az elnöki hivatal bezárását. Legalább a Sándor-palota fűtésére és hűtésére felhasznált energiát meg lehetne takarítani. Ezzel máris hozzájárulna egy kicsivel a klímaváltozás elleni küzdelemhez. / Ónody-Molnár Dóra