Húsvéti hagyományok: Ön tudja, mi a kiszehajtás és villőzés?

A húsvét a keresztény világ egyik legjelentősebb ünnepe, amely Jézus Krisztus feltámadását ünnepli. Magyarországon a húsvéti ünnepkör számos népszokással és hagyománnyal gazdagodott, amelyek generációkon keresztül öröklődtek, és ma is élő részei kultúránknak.

2025. április 18., 09:04

Szerző:

A „húsvét" szó a 40 napos böjt végét jelzi, amikor ismét lehet húst fogyasztani. Szimbolikusan a feltámadást és az újjászületést jelképezi, emlékeztetve Jézus kereszthalálára és feltámadására. Ám számos néphagyomány övezi a húsvéti ünnepkört, amelyekben ennél sokkal régebbi rétegek is megjelennek. A húsvéti időszak népszokásai – mint a kiszehajtás vagy a villőzés – a téltemetés és tavaszvárás rituáléiból erednek.

Húsvéti hagyományok és népszokások Magyarországon

A kiszehajtás egy ősi, télbúcsúztató és tisztító szertartás. A lányok egy szalmabábut – a „kisze"-t – öltöztettek fel, amely a betegségeket, bűnöket és a telet szimbolizálta. Ezt a bábut énekszóval, körmenetben vitték végig a falun, majd vízbe dobták vagy elégették, hogy megszabaduljanak a rossztól, s tisztán léphessenek a tavaszba.

A kiszehajtást gyakran követte a villőzés, amely már a tavasz és az élet megünneplését szolgálta. A lányok zöld ágakkal díszített botokkal (ezek voltak a „villők”) járták körbe a falut, énekelve, tavaszt köszöntve. Ez a termékenység és természetmegújulás ünneplése volt, a növekedés és öröm szimbóluma.

A legismertebb húsvéti hagyomány a locsolkodás: a fiúk vízzel vagy illatos kölnivel locsolják meg a lányokat, akik cserébe festett tojással jutalmazzák őket. A locsolás a megtisztulást, a termékenység biztosítását szolgálja. Régen vödörrel öntötték nyakon a lányokat, ma már szelídebb formában él tovább a szokás.

A húsvéti asztalon hagyományosan sonka, tojás, kalács, torma és sárgatúró szerepel. A tojás az újjászületés, a bárány Jézus áldozatának, a kalács pedig a bőségnek a jelképe. A barkaágak Jézus jeruzsálemi bevonulását idézik.

A húsvéti népszokások nem csupán szórakoztató hagyományok: mély rétegeikben az ember és természet kapcsolatát, az évkör fordulását és a közösség megtartó erejét őrzik tovább.

 

(Kiemelt képünk forrása: Wikipédia)