Ónody-Molnár Dóra: Balog Zoltán, a jobbikos
„Mi nem azokat szeretnénk támogatni, akik a gyerekeikből élnének meg, hanem azokat, akik a gyerekeikért élnek.” Találós kérdés: na vajon ki mondta ezt, és mikor? Sokan nyilván arra tippelnek, hogy a Jobbik valamelyik képviselője cigányozott imígyen még valamikor régen, a néppártosodás előtti időszakban, hiszen a „megélhetési gyerekvállalás” miatti szörnyülködés éppúgy hozzátartozott a szélsőjobboldali párt rasszista retorikájához, akárcsak a „cigánybűnözés” fogalma.
De nem. Az idézett mondatot nem a Jobbik egyik politikusa mondta pár évvel ezelőtt, hanem Balog Zoltán, méghozzá néhány napja egy, a roma népesség demográfiai adataira vonatkozó újságírói kérdésre válaszul. Szögezzük le: ez a kijelentés épp ugyanúgy rasszista, ha egy fideszes exminiszter szájából hangzik el napjainkban, mintha egy mezei jobbikostól hallottuk volna évekkel korábban.
Tudományosan már milliószor igazolt tény, hogy a legszegényebb közösségekben tapasztalható magasabb gyerekszámnak nincs semmi köze a szociális juttatásokhoz. Néhány évtizede még a nincstelen, magyar paraszti családokban is sok gyerek született, pedig akkor nem volt sem gyes, sem családi pótlék. Ugyanez figyelhető meg napjainkban számos afrikai országban vagy Indiában: a szociálpolitikai ellátás szinte teljes hiánya ellenére is magas a gyerekszám. Azok a magyarországi romák, akik harmadik világbeli nyomorban élnek, ugyanúgy nem a segélyekért hoznak világra gyerekeket, ahogy annak idején az éhező zsellérek sem. A vacak, semmire nem elegendő segélynél sokkal erősebb ösztönök hatnak ilyenkor földrajzi helytől és történelmi korszaktól függetlenül.
Balog Zoltán e visszataszító mondatával ráadásul nemcsak megrágalmazza egyes felebarátait – ha ez a szó jelent még neki valamit – azzal, hogy segélyért szülnek, hanem szembe is állítja őket azokkal, akik, úgymond, szeretik is a gyerekeiket. Ebből pedig az következik, hogy a rasszisták még mindig nem tudnak szabadulni attól a szintén milliószor cáfolt előítélettől, amely szerint csak a rendes fehér családokban szeretik a gyerekeket, a cigányoknál nem.
Az interjúban Balog Zoltán problémának nevezte a korai terhességeket. „Az iskolai végzettség nélküli gyermekvállalás jóval nagyobb arányú a roma közösség körében” – közölte. Igen, ez igaz, mint ahogy az is, hogy ez a jelenség valós probléma. 2011 és 2016 között a legnagyobb arányban éppen a 15–19 éves korcsoportban nőtt a születések száma. A KSH szerint a 18–24 éves roma fiatalok kétharmada korai iskolaelhagyó volt tavaly.
Igen ám, csakhogy már megbocsásson a világ, ugyan ki volt az oktatásért is felelős miniszter ebben az időszakban? Ki volt az a politikus, aki minden olyan intézkedést támogatott, amely ide vezetett? Ki volt a társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár, amikor 18-ról 16-ra csökkentette a kormány a tankötelezettség korhatárát? Ki nézte végig bűnös hozzá nem értéssel, ahogy a segélyezés helyett bevezetett közmunka áttereli a roma fiatalokat az iskolából a zsákutcás állami foglalkoztatásba? Ki volt az, aki valamennyi, igen, valamennyi olyan szakmai észrevételt, amely jó előre megjósolta mindennek a káros következményeit, gőgös duzzogással utasított el?
Balog Zoltánról beszélünk.
Scharle Ágota például a kutatótársaival azt vizsgálta, hogy az iskolázottság miként hat a serdülőkori terhességre. Arra az eredményre jutottak, hogy miután a kötelező iskolalátogatás korhatára 16-ról 18 évre emelkedett 1998-ban, a szegénységben élő roma lányok körében 7,3 százalékkal csökkent annak valószínűsége, hogy a 18. életévük előtt gyermeket szülnének. Ezt a folyamatot sikerült Balog Zoltánnak és kormányának megfordítania. És ez a kormány volt az, benne Balog Zoltánnal, amely lemondott a roma gyerekek iskolai integrációjáról is. Balog miniszterségének hat éve alatt a származási alapú iskolai elkülönítés folyamatosan erősödött, méghozzá teljes összhangban azzal a programmal, amelyet a Jobbik is hirdetett.
Ebből a szempontból akár örvendetes fordulatnak is tarthatnánk, hogy a Fidesz most végre határozottan elítéli a Jobbik vállalhatatlan szövegeit. Azonban Balog Zoltán mondatai, a megélhetési gyerekvállalás hazugságának átvétele azt is mutatja, hogy a kormányt valójában egyáltalán nem a szélsőjobboldali világnézet zavarja, hanem a konkurencia.
