Ónody-Molnár Dóra: Árulók rohama a CEU ellen
A CEU kulturális kincs. Nemzeti értékeink közé tartozik, még akkor is, ha nem magyar a fenntartója, bár Soros Györgyre – aki huszonöt évvel ezelőtt megalapította a Közép-európai Egyetemet – még csak ez sem igaz, hiszen az Amerikában élő üzletember magyar származású.
A magyarországi egyetemek közül a CEU a legelismertebb. Ez annak a tükrében válik még komolyabb ténnyé, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerében odáig züllesztette Orbán Viktor a felsőoktatást, hogy tavaly már nem volt a világ ötszáz legjobb egyetemeit jegyző sanghaji listán magyar intézmény.
Az Orbán-kormány mindent kinyír, ami autonóm módon működik. Felszámolta a közoktatásban a pedagógusok tanszabadságát, ami akkor is érték volt, ha a pedagógustársadalom nagy része sajnos nem élt vele. Ellehetetlenített vagy haldoklásra kárhoztatott számos alapítványi iskolát, amelyek az állami oktatásból kisodródó, valamilyen speciális problémával küzdő gyerekeknek kínáltak alternatív tanulási utakat. Az ötvenes évek kommunista lendületével zsarolta meg az alapítványi szakképző iskolákat, hogy ha nem olvadnak bele teljes vagyonuk átadásával az állami központba, nem kapnak finanszírozott keretszámot.
Friss hír, hogy a hagyományos befogadó, liberális, értékeit még az államosítás szorításában is őrző VIII. kerületi Vajda Péter és a Deák Diák iskolát egy ortodox keresztény egyháznak, illetve a görögkatolikusnak akarja átadni a kormányzat.
Mint kés a vajban, olyan könnyedén számolta fel az egyetemi autonómiát is a kormányfő, amelynek egyik szimbolikus lépése a Corvinus karainak megfelezése volt. A teljes magyar felsőoktatási szektor rektorostul, oktatóstul, diákostul – tisztelet a nagyon kevés kivételnek – csendben tűrte, hogy egy államtitkár a rektornak írt levélben a Corvinus budai kampuszát a Gödöllői Egyetemhez csatolja. Tette az államtitkár mindezt úgy, hogy szembement a Corvinus szenátusának döntésével, amely egyértelműen állást foglalt amellett, hogy ellenzi a karok Gödöllőhöz csatolását. Továbbá: a banánköztársaságokon kívül hol fordulhat elő, hogy a miniszterelnök jobb keze, politikai tanácsadója ül egy nemzetközi tekintéllyel bíró egyetem rektori székébe?
A kormány elégedett lehet: néhány elkeseredett oktatót leszámítva senkinek nem fáj az egyetemi autonómia felszámolása. Kis béremelés itt, kis zsarolás az uniós pályázati forrásokkal ott, és máris mindenki meghunyászkodik, hogy védje az intézményét. Így volt ez a CEU esetében is: a rektor „fegyelmezett magatartásra”, azaz politikailag érzékeny kérdésekben lényegében öncenzúrára szólította fel az oktatókat az év elején, amikor a Soros elleni kormányzati támadás magasabb fordulatszámra kapcsolt. Ma már tudjuk, hiába. Kedd este egy jól felépített támadással vette kezdetét a CEU kiebrudalása. Először az Origó nevű szégyenportálon jelent meg a kormánypropagandát alátámasztó álhír: a birtokukba került – muhaha! – dokumentumra hivatkozva arról írtak, hogy „súlyos szabálytalanságokat tárt fel” az Oktatási Hivatal a Soros-egyetem működésével összefüggésben. Aztán egy óra múlva már érkezett is az Emberi Erőforrások Minisztériumának közleménye az OH-vizsgálatról, amely megállapította, egyes külföldi egyetemek szabálytalanul, gyakran törvénytelenül működnek, s nem sokkal ezután már bent is volt a törvénymódosító javaslat, amely a CEU ellen íródott.
Annyira megnyugtató látni, hogy egyáltalán működik az Oktatási Hivatal. Csak mert ez nemigen volt látható az elmúlt években. Nem tett például észrevételeket, ahogy nem élt a hatósági ellenőrzési jogkörével sem a szegregációs ügyekben. Nem tette, pedig tudható, hogy számos településen az állami fenntartó és a kormányhivatalok jóváhagyásával olyan egyházi iskolák nyíltak, amelyek ott helyben súlyosbították a roma gyerekek oktatási szegregációját. Nem volt túl aktív akkor sem, amikor napvilágot látott, hogy van olyan település, ahol nincs kijelölt körzetes iskola. Azért azt jó látni, hogy a Soros-egyetem kinyírásához partnernek bizonyult. (Ebben a partneri viszonyban már van a hivataloknak gyakorlatuk: a kormány most a Nébihet küldte rá a multikra, hogy bizonyíthassa azt a tételét, hogy silányabb élelmiszert árusítanak a magyaroknak. Az pedig kit érdekel, hogy a Nébih törvénytelenül vizsgál!)
Ha a tegnap este beadott törvénymódosító javaslat végeredménye az lesz, hogy a CEU odébbáll és a régió valamelyik konkurens városában, mondjuk Bécsben vagy Prágában nyitja meg újra kapuit, akkor elűz egy nemzetközi összehasonlításban is kiváló elit egyetemet, amely az elmúlt huszonöt évben több tízezer diákot, oktatót vonzott ide a világ minden tájáról. Ezzel gyógyíthatatlan sebet ejt a magyar szellemi életen, a magyar kulturális örökségen. És elárulja a magyar társadalmat.
