Nagy N. Péter: Ha tíz férfiú marad is

2018. július 12., 13:50

Szerző:

Mintha csak a hajdani III/III dolgozna. Az ő módszerük volt az ellenzék tagjainak egymás ellen fordítása.

Schilling Árpád nemrég írta: „Az ellenzék egy szartenger. (...) Kamupártok vagytok, kamuüzenetekkel, kamuképviselőkkel. Sem az önkormányzati, sem az EU-s választásokon nem szavazok olyan képviselőre, aki a parlamenti pártok bármelyikéhez tartozik. Szóba állni ezekkel olyan, mint megmártózni a szartengerben.”

Szelényi Iván a választás után: „A ma meglévő ellenzéki pártstruktúrában nem lehet a Fideszt leváltani. Nincs olyan választási törvény, amelyben ez megtörténhetne. Ma nincs olyan párt, amelyik a Fidesz váltópártja lehetne. A Fideszt egy, a baloldaltól a jobbközépig terjedő néppárt legyőzhetné, a lejáratódott jelenlegi ellenzéki pártok (DK, MSZP, Jobbik, LMP) összefogása nem.”

A téteket és a lehetséges kimenetet Kuncze Gábor már 2012-ben, a Beszélőnek adott interjújában megadta: „Az a szép, hogy a Fidesz, miközben önmaga bebetonozására törekszik, megbuktatásának kulcsát az ellenzék kezébe adta. Az ellenzék meg bolyong a kulccsal, és nem találja az ajtót. Ha Orbán nem megy 2014-ben, akkor marad 2018-ban is. Nagy erőkkel építi ki saját hatalmát, ami 2018-ban már megdönthetetlen lenne.”

2018-ban vagyunk. Az ellenzék mintha saját holdudvarának és egymásnak volna az ellenzéke.

(Ellenzéket ver egymás közé.) Lassan már azt az érzést keltik, nincs szükség ilyesfajta képződményre.

Visszalapozok vitatételekért.

Eötvös József a Reformban (1846): „Azon pillanatban, melyben az ellenzék, mint kompakt egész, meghatározott elvekkel lép föl, a kormány szint azt kénytelen tenni, s politikai vitatkozásaink cél nélküli tusakodásból rendezett küzdéssé válandanak, melynek győzelmei legalább, mint eddig, eredmény nélkül nem fognak maradni.”

Deák Ferenc (1845): „Nem könnyű az oppositio tagjanak lenni. Nem czifraság az. (…) Az ellenzéknek kötelessége ugyanaz marad, bármi csekély számra olvadnak is le tagjai. Lehet, hogy a közelebb reánk következő időkben eltávoznak azok, kiknek valóságos meggyőződése változott, elhullanak, kik egyedül, hiúságból vagy melléktekintetből állottak eddig az ellenzékhez; de ha tíz férfiú marad is, legyen csüggedetlen, vigyázó és becsületes, s hasznos szolgálatot teend a hazának, habár hatása kisebb lenne is.”

 

Fotó: Merész Márton

TGM pedig a választás után épp az ellenzékiséget hiányolta a Mércén: „Az ellenzék részéről (…) a rasszizmussal szemben (…) nem hangzottak el közvetlen érvek, és különösen nem hangzott el az az egyszerű és határozott állítás: ha kormányra kerülünk, lebontjuk a kerítést, és (kellő ellenőrzés és ellenőrzött, nyílt és nyilvános jogi procedúra föltételével) befogadunk Magyarországra évente mintegy húszezer menedékkérőt, illetve megtiltjuk a romák mindennemű, nyílt vagy burkolt szegregációját és hátrányos megkülönböztetését, továbbá programokat indítunk a nyomorgó falvak azonnali megsegítésére.”

De még ez is ott van: „Szembe kell néznünk vele, hogy amennyiben elutasítjuk Orbán Viktor rendszerét, akkor evvel együtt jórészt az ellenzéket is elutasítottuk, beleértve a »spontán«, a pesti tereken »Orbán, takarodj!«-ot skandáló »civil« tömeg ellenzékiségét is, amely az elvtelen egység mámorában alakul, és amely annál hangosabb, minél üresebb.”

Itt lassítanék. Meglehet ugyanis, hogy ez az egymás iránti szolidaritástól mentes, kölcsönös ellenzéki szigor adekvát. Jelzi, a baloldalból befelé, saját részei iránt szerény a gyengék és a gyengeségek iránti együttérzés késztetése. Akkor kifelé hogy lesz meg?

Például a független Mellár Tamás a közös harcok után úgy látja, az ellenzék sokkal jobban utálja egymást, mint a jelenlegi kormányt.

Az ok az lehet, amit Hadházy Ákos volt csapatáról, az LMP-ről ír, de nem csak erre a pártra igaz: „A siker feltétele, hogy az LMP jobban átérezze, mennyire súlyos politikai helyzet alakult ki Magyarországon. A mélyebb oka a kilépésemnek az, hogy nem érzékelem ezt a belátást a pártban…”

És ki tudja, Botka kire, mire gondolt, amikor távoztában pártja Fidesznek dolgozó ügynökeit kárhoztatta?

Mindenki üt mindenkit, senki nem hisz senkiben. Nem kéne az egykori Lukács György-tételig eljutni, amely szerint „amíg egy ellenzéki beállítódás nem jelent tényleges veszélyt a liberális hatalmi struktúrára, addig valós szolgálatot tesz neki: feszültségeket levezető hatásával erősíti a fennálló rendszert”.

Kuncze Gábor a 2012-es interjúban azt is mondta, hogy az őszödi Gyurcsány Ferenc életének a legjobb beszéde volt. Hozzátette: ezért nem mondja el élete legjobb beszédét, mert „látjuk, hova vezet”.

Jó volna, ha többen választanák ezt a megoldást, és nem épp most akarnák elmondani életük legjobb beszédeit, megírni legjobb cikkeiket. Az áldozat nincs abban a helyzetben, hogy be tudná fogadni. Elég lenne egyelőre a második vagy még szerényebb sorszámú…

Igyekeztem példát mutatni.

Mivel az Egyesült Államok kormányzata ma azt szeretné – a magyar nép érdekeivel megegyezően –, hogy Magyarország alkotmányos demokrácia legyen, a magyar kormány pedig ezt nem szeretné, halkan kijelenthető, hogy a magyar nép valódi érdekeinek előmozdítását – bár aligha tehet érte bármit – az Egyesült Államok kormányzata szorgalmazza, a magyar kormány pedig nem.
A Hunyadiak koporsóit azért nyitották fel, hogy DNS-mintát vegyenek belőlük. Ezekből megállapítják Mátyás király „Y-kromoszómás haplocsoportját”, azaz a „férfiágon öröklődő genetikai markereit”. A tudás birtokában a székesfehérvári osszáriumból kiválogatnák Mátyás király csontjait, összeraknák a csontvázát, majd eltemetnék. Kezdetnek. Mert utána jönne a többi király.
Így érkeztünk meg a 25 év alattiak mentességéhez. Mire is lesz ez jó? Kellemes lesz nem fizetni adót, de ettől például még nem lesz jobb a fiatalok helyzete a munkaerőpiacon – itt a legmagasabb a munkanélküliség. Azért, mert több nettója lesz a fiatalnak, még nem éri meg jobban felvenni, alkalmazni. Ha pedig nem talál munkát, másodlagos, hogy mennyi a kedvezmény és a mentesség.
A gyakorlat azt mutatja, hogy a felhasználó  a szolgáltató önkényének ki van szolgáltatva és ezekben az esetekben gyakran sérülnek a szólászabadsághoz fűződő alkotmányos jogok. Nem csak és nem is elsősorban Trump elnökről van szó, hanem nagyon sok névtelen, ismeretlen felhasználó alkotmányos jogairól.
A magyar kormánypropaganda, vagyis az állami talpat vehemensen nyaló sajtó egésze a washingtoni Capitol Hillen zajlott történéseket olyan kifordított logikával, olyan elferdített interpretációval, olyan valóságellenes tálalásban, olyan szemérmetlen hazudozással és olyan lelketlen, lehetetlen, szemfényvesztő álmagyarázatokkal adta elő, hogy még a leginkább elszánt Trump-hívők sem találhatták volna ki ennek forszát, minthogy nem is találták, mert nekik valóságosan is legfeljebb kisebb csúsztatásokra futotta.