Nagy N. Péter: Csak jelek a falakon
A falakon már nincs közélet. Körbejártam Budapestet, bő kétszáz megállót busszal a külső részeken, amennyit csak tudtam belül, és csak elvétve találtam falfirkát, amely üzent volna. (Ettől persze lehet, hogy máshol vannak, de azt merem mondani: nem jellemző.) Kulcsszóírók jelentik be monogramjukkal, jeleikkel, hogy ott ők az urak, társaiknak üzennek, mi nem vagyunk fontosak. Megy azért még a küzdelem a Rókus-kápolna faláért, ott Simicska Lajosnak a miniszterelnökről adott kínos jellemrajzát most két József Attila-sor (Sziszegve sem szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat) fedi, a volt főposta falán egy Ezt is loptátok, néhány Csenge, Editke, Soma és a szívek, a többi színes, formás jelbeszéd. Mint a legtöbb tetoválás. Csak a beavatottak értik.
Nem hiányzik a régi származástani mocskolódás, de azért elgondolkoztató, hogy sehol egy Torgyánkirály vagy az ellenkezője, bármi, aminek tartalma van, vagy legalább zenekarneve.
A sajtó válsága a falakon is? A csökkenő példányszám erő.
Forrás: belvaros.blogspot.hu
Valójában nemcsak a sajtó van válságban, hanem a nyilvánosság. Ezzel az értelem. És ezzel az erő kerül helyzetbe, melynek esszenciája a politikai hatalom. Oka van annak, hogy a legmarkánsabban erőpárti államok lépnek rá a legnagyobb lendülettel a sajtóra. Törökország börtönnel cenzúráz, Oroszország jórészt tulajdonviszonyokkal, de igen sok a gyanús halálos baleset is, Lengyelország és Magyarország csak a lapok, csatornák egzisztenciáját pusztítja, nem az újságírókat. A nép egyaránt adekvát információk nélkül marad. És így választ.
A nyilvános beszéd a világnak azokon a részein is halkul, erejét veszti, ahonnan az említett folyamatok jobban láthatók és jelezhetők.
A Reuters – Journalism, Media and Technology Trends and Prediction 2017 című, bizonyára a mi nyelvünkön is érthető című összegzése szerint a helyzet jellemzői: megszűnő, illetve immár csak online megjelenő újságok, mindkét formátumnál megszűnő állások, miközben egyre több politikus követi Donald Trumpot, és a közösségi médián keresztül közvetlenül tematizál. Olyan emberek tömegét és úgy éri el, hogy a racionális kontroll esélyei komoly mértékben csökkennek. A világ egyre kevésbé tudja ellenőrizni politikusait, hiszen bár többünkhöz eljutnak, mint korábban, de manipulációban biztosan jobbak, hatékonyabbak nálunk. A kontrollt pedig kikerülik. Fake news, harsogja Trump, és nem válaszol a CNN kérdéseire, majd maga követi el azt, amivel mást vádolt.
Nagyon keményen harcol az újságírószakma jobbik része azért, hogy hozzáférjen a valósághoz és kellően sok embernek meg is mutassa azt. A Full Fact nevű brit csapat arra vállalkozik, hogy sajtótájékoztatókkal egyidejűleg végezze el az ott elhangzottak tényszerű ellenőrzését, a francia Le Monde az olvasók rendelkezésére bocsátott egy keresőmotort kifejezetten azért, hogy ellenőrizhessék a politikusok állításait, és a szerkesztőségen belül külön is létrehozott hasonló céllal egy egységet. A Facebook és a Google – átérezve, hogy akaratlanul is nagy szerepük és felelősségük van az álhírek és a manipuláció terjesztésében, illetve a hagyományos újságírás háttérbe szorításában – a hamis hírek kiszűrésére alkalmas algoritmusok fejlesztését ígéri.
Csakhogy mindezek a demokráciák önvédelmi reflexeiből eredő mozgások. Nehezen boldogulnak majd az olyan ország kormányával, mint például a miénk, amely egyre kevésbé vallja magáénak e világ szabályait. Természetesnek gondolja, hogy a sajátjai számára osztja újra a nemzeti jövedelmet, fedje azokat a Vegyépszer, a Közgép vagy épp Mészáros Lőrinc vállalkozásainak neve, mert történelmileg számára ez így igazságos, és azt sem látja be, miért kellene tisztelnie a sajtószabadságot, amikor az újságírókat nem választja senki, őt magát viszont milliók.
Mit kezd majd a Facebook algoritmusa azzal, hogy Matolcsy György jegybankelnök bejelenti, a Quaestor-botrányt egy NATO-szövetséges szervezte (nem a 150 milliárdnyi hamis kötvény), hogy a kormány szerint Soros György indítja hozzánk a migránsokat, így hát bizonyára ő bombázza szét a szíriai városokat és ő áll az Iszlám Állam mögött is, vagy hogy állítsa be a Google a maga rendszerét arra, hogy a magyar állam kimentette a biztosítottak pénzét a magánnyugdíjpénztárakból, vagy hogy az olimpia megrendezése mögött nemzeti egység sorakozott mindaddig, amíg balról szét nem lőtték?
Nincs algoritmus, amely boldogulna ezekkel. Ide ember kell, aki visszakérdez. Újságíró. Is.
Ilyenkor még a falak is hiányoznak, ahova nem írnak semmi olvashatót. Táncsics Mihály például azt mondta egyik utolsó rabsága idején, hogy ott tűrhetően megvolt, mert megoldotta, hogy a börtön falára írjon, a rabtársa pedig tudott olvasni, megtanulta a szövegeket, s mert előbb szabadult, mint Táncsics, álnéven meg is tudta őket jelentetni. Írhattam, volt aki olvasta, mi kell ennél több?, kérdezte később Táncsics.
Szépen ugyan, de tévedett. Sokkal több kell.
