Művészi szintre emelte a csodálkozást a CNN-interjúban Szijjártó Péter
A külügyminiszter gyakran meglepődik, most azt nem értette, mi köze az oroszoknak a pedofiltörvényhez. Gyanús. Biztos, hogy hallottak már a magyar jogalkotók a moszkvai módszerről. Vélemény.
Szijjártó Péterrel kapcsolatban néha felmerül a gyanú, hogy vagy egy híveivel és kormánypárti kommunikációval feltöltött betonbuborékban él, vagy egyszerűen sportot űz a rácsodálkozásból, mert rekordmennyiségű áll leesést, szemkikerekedést produkál az elmúlt hetek interjúiban. Két hete az ATV stúdiójában Rónai Egon azzal az – ellenzéki mainstream hírözönt uraló – érvvel szembesítette, hogy a pedofiltörvény léte és időzítése összefüggésben van a Fudan Egyetem körül kialakult visszásságokkal, a külügyminiszter kínosan nevetgélt, majd azt mondta, hogy ezt most hallja először, nem tudja, sírjon-e vagy nevessen. Nemcsak a gondolat relevanciáját semmisíti meg, hanem arra próbál rávilágítani, hogy a Fidesz–KDNP törvényhozói beépített bullshit-detektorukkal már azelőtt kiszűrik a szellemi salakanyagot, hogy az elhangozhatna.
Ilyen helyzetben az inkompetencia fel sem merül, nyilván lehetne úgy is, hogy igen, hallottam ezekről a vádakról, kedves szerkesztő úr, de ilyesmivel nem foglalkozunk. Szijjártó Péter ugyanezt a technikát alkalmazta a CNN riporterével szemben, amikor az interjúban a pedofiltörvény és egy 2013-as orosz, propagandatörvényként elhíresült jogszabály közti kapcsolatot érintették. A külügyminiszter a felvetésre azt válaszolta: ő nem ismeri az orosz jogszabályt, és nem is érdekli. Még a csapból is a törvény orosz befolyása folyt nem csak a magyar ellenzéki, hanem a nemzetközi sajtóban is. Az összefogás híveinek puskája sok esetben félre vihet, például a pedofília és LMBTQ-tagok reprezentációjának provokatív összemosását a kormánytagok eddig többé kevésbé még kimagyarázták. De az, hogy nyolc évvel ezelőtt Moszkvában a gyermekvédelemre való hivatkozással és az ehhez kapcsolódó törvények módosításával korlátozták homoszexuálisok megjelenítését, majd fiatalkorúak védelmében démonizálták őket, az több, mint markáns párhuzam.
Mondhatná azt is Szijjártó Péter, hogy igen, van ok az aggodalomra, de nyugalom, mert – ahogy azt Rácz András, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nemzetközi és Politikatudományi Intézetének egyetemi docense írta Facebook oldalán, – csak az alapötlet hasonló, valójában, a magyar jogszabály lényegesen szélesebb körű és szigorúbb LMBTQI-ügyekben, mint az orosz. Upsz, akkor talán jobb is, ha úgy csinál, mint ha azt sem tudná, hol van Oroszország. Hogy mi akarunk megfelelni az orosz kormánynak? Ugyan, Magyarország senki előtt le nem térdel, nem leszünk mi gyarmat, talán nem is voltunk. Máskor Szijjártó Péter szívesen vagánykodik azzal, hogy már több uniós tagállam elkérte Budapesttől (!) Moszkva telefonszámát, június elején 15 évre gázmegállapodást kötött az oroszokkal, a Szputnyik vakcina beszerzése miatt ebben a hónapban kitüntetett egy orosz minisztert, Szergej Lavrov külügyminiszterrel pedig folyamatos egyeztet vakcinákról, vasúti kocsikról, egyebekről.
Persze, Szijjártó Péternek igaza van: nem szabad összemosni LMBTQ-ügyben Magyarországot egy olyan nemzettel, amelynek melegellenes törvényét korábban az Emberi Jogok Európai Bírósága elítélte, azonos nemű párok nem házasodhatnak és nem fogadhatnak örökbe, orosz cégek LMBTQ-csoportok mellett kiálló kampányukat hirtelen visszavonják, vagy épp az országhoz tartozó Csecsenföldön a meleget üldözik és megalázzák. Ezeket a balliberális fantázia szülte kötelékeket Szijjártó Péter a pozíciójából fakadóan – némileg érthetetlenül – informálatlanságra hivatkozva vágja át. Jobb a békesség, a boldogító tudatlanság.
(Kiemelt kép: Szijjártó Péter interjút a CNN-nek 2021. július 14-én. Fotó: Szijjártó Péter Facebook-oldala)