Molnár Richárd: A nap, amikor eldőlt, hogy Puzsér Róbert nem lesz főpolgármester
Kedves Róbert!
Kevés ember van, aki nálam jobban utálja, hogy a városvezetés és a lakosság jelentős részének szemében Budapest nem más, mint egy bazinagy parkoló, amelyet csillogó szaténszalagként ölelnek körbe az aszfaltutak, hiszen mi másról is szólna a nagyvárosi lét, mint arról, hogy a nyomorult autónkkal A-ból B-be eljussunk. Legyen kátyúmentes aszfalt, elég parkolóhely, kevés dugó, és ennyi, készen is vagyunk! Hát persze. Ebben a világszemléletben a gyalogos, a kerékpáros meg a tömegközlekedés csupán zavaró tényező, megtűrt kellemetlenség, piros lámpa, lassítás, dugó, gyaloglásra, és nem parkolásra használt járda, előzhetetlen busz, fickándozó biciklis. A lényeg, hogy az autónkkal bármikor, bárhova eljuthassunk, az államnak és az önkormányzatnak pedig ebben segítenie kell minket. Ez ma Budapest alaptörvénye, minden más ezután következik.
Elvehetik a szabadságunk, a jogállamunk, a közpénzünk, a méltóságunk, de hogy ne kocsikázhassak oda és akkor, ahová és amikor csak akarok? Lehetőleg ingyen, de legalább is olcsón? Hogy ne öljön aszfaltba az állam minden harmadik forintot vagy eurót, amit az adófizetőktől vagy Brüsszeltől kap, hanem legyen belőle túlélhető az egészségügy, működő közoktatás, legyenek belőle tisztességes életkörülmények, sajátlábmentes magyar vállalkozások? Hát hogy nézne az ki! Ez az ország utoljára akkor került a forradalom szélére, amikor felemelték a benzin árát 1990-ben, míg 2006 forrongó őszét a nagy többség békésen végignézte a tévében.
Épp ezért volt szimpatikus a koncepciód, hogy a főpolgármesteri kampányodat arra a határozott vízióra építed fel, hogy Budapest nem az autósok gyarmata, ahol mi, tömegközlekedők, kerékpárosok, a személyautózást csak megkerülhetetlen szituációkra korlátozó (legalább is arra törekvő) egyének nem zavaró tényezők vagyunk, hanem éppen olyan jogokkal rendelkező állampolgárok, mint a közlekedési dugók népe. Bár a Sétáló Budapest programjával még mindig adós vagy, az eddig megismert információkból látszik az irány: autómentes belváros, behajtási díj, aszfaltdömping helyett fejlődő tömegközlekedés, kerékpárút, zöldülő közterek. Halleluja, te vagy az emberem.
Azaz lennél. Merthogy egy valamit elfelejtesz. Hogy kisebbségben vagyunk. Nem kicsit, nagyon. Hiába fullad bele a dugókba a főváros, hiába rohadnak le újra és újra az óriási autós terhelést nem bíró aszfaltutak, és persze az elvont források híján a közszolgáltatások, a budapesti emberek többsége egyelőre autózni akar, és pont. És elsősorban ezért nem fogsz nyerni a programoddal, nem azért, mert az EP-választás után büdös zokniként rúgtad le magadról a még el sem készült koncepciód mögé beálló két pártot, az orbitálisat bukó LMP-t és Jobbikot. Még a Jobbikot hagyján, ami neked valamiért az Új Centrum része pusztán azért, mert már elvileg nem fasiszták és utálják Gyurcsányt, de azt nyilván te is tudod, hogy lazán felhúznák orosz pénzből az új paksi atomreaktorokat, így zöld szemlélettel nehéz vádolni őket. De hogy páros lábbal beleszállsz szerencsétlen LMP-be, amely egymaga (na jó, az LMP-szeparatista Párbeszéddel közösen) képviselné pártszinten, sajnos a maga suta, szektás és szuicid módján a zöld politika elsődlegességét, az nem kicsit ostobaság.
Merthogy attól, mert kisebbségben vagy a szemléleteddel, még elkezdhetsz szerveződni, mozgalmárkodni, győzködni az embereket a médiában, a közösségi tereken, az utcákon a koncepciódról. Ehhez elnyerted két parlamenti párt támogatását, és talán előbb-utóbb elnyerhetted volna többét is. Vagy megerősödhetett volna az Új Centrum, amit vizionáltál. De nem lettél volna főpolgármester 2019-ben. Ahogy nem is leszel.
Te ugyanis valójában megspóroltad a melót. Azt mondtad, van egy programod, Sétáló Budapest, és ennyi. Ha tetszik, akkor tetszik, ha nem, akkor mehet a francba mindenki, pártok, választók, véleményvezérek. Még egyetlen arasznyi lépést sem tettél annak érdekében, hogy meggyőzd a budapestieket az igazadról. Egy valamit csináltál. Belerúgtál mindenkibe, szétkiabáltad a médiát, és félelmetes alapossággal hitetted el az emberek többségével, hogy kiszámíthatatlan, kompromisszumképtelen és inkompetens vagy. Miközben egyáltalán nem vagy az. Ám erről lépésről lépésre, hónapról hónapra meg kellett volna győzni a budapestieket, hogy aztán meg tudd őket győzni a Sétáló Budapest igazáról. Hogy aztán az előválasztáson meg tudd győzni a baloldali, a liberális meg a konzervatív szavazókat, hogy egyedül te tudsz győzni Tarlós ellen. És hogy Budapest nem pusztán egy nagy, leaszfaltozott parkoló.
Te azonban előbb főpolgármester akartál lenni, nem meggyőzni az embereket. Nem vetted tudomásul, hogy a meg nem alkuvó, ám excentrikus személyiséged, a vitákat és olykor szektás ellenszenvet generáló, ám az évtizedek óta tartó szellemi polgárháborút meghaladni kívánó nézeteid önmagukban kevesek ahhoz, hogy főpolgármester legyél. Szerinted mi munka volt abban, hogy a németországi Zöldek a második legerősebb párttá váltak hazájukban az EP-választáson? Szerinted milyen gályázás volt abban, hogy az általad megalkuvónak, karrieristák pártjának tartott Momentum az olimpiás népszavazástól 10 százalékig jutott május 26-án? Szerinted mennyit kellett győzködni az embereket ahhoz, hogy 13 évvel Balatonőszöd után Gyurcsány ki tudott törni a politikai karanténból? Lehet ezen sajnálkozni, szörnyülködni, köpködni, de attól még megtörtént. Eközben te már a ringbe szállásod legelején kijelentetted, hogy nem fogsz kampányolni. Hogy a politikai marketing az aljamunka, nemtelen eszköz. Tehát meggyőzni a választókat az igazunkról az igényeik felmérésével, aztán az üzeneteink eljuttatásával az hülyeség, megalkuvás? Kicsapom az asztalra a programom és jó napot kívánok? Azért szavazzak rád, mert Csak?
Ott van az utcán Puzsér Róbert? Járja a kerületeket, előadásokat, beszédeket, sajtótájékoztatókat tart, köztéri standoknál beszélget az emberekkel? Aláírásokat gyűjt a Sétáló Budapest mellett? Bemegy a tévékbe nyilatkozni, ha kell oda is, ahol a riporterek szándékosan provokálják? Merthogy ez a dolguk? Leáll vitázni Karácsony Gergővel vagy bárki mással, akit kutyáz a nap 24 órájában? Megméretteti magát? Nem. Ehelyett otthon ül és Facebook-bejegyzéseket ír, meg Youtube-videókat gyárt. És elmegy néha olyan helyekre nyilvános beszélgetésekre, ahol nem vágnak a szavába, ahol a közönség nagy részének szimpátiáját bírja.
Hétfőn pedig azzal indított, hogy felrúgta a megállapodást az előválasztásról. Merthogy szerinte az EP-választási eredmények birtokában a baloldal most jól ki akar tolni az LMP-vel és a Jobbikkal, és nem ad nekik kerületi polgármesteri helyeket. Miközben Puzsér Róbert az EP-választás után szembeköpte ezt a két pártot. Miközben Puzsér Róbert szerint a kerületi pozíciók osztogatása puszta politikai számításból megvetendő és elítélendő dolog, de ha ő csinálja, azzal már semmi probléma.
Puzsér Róbert értelmiségi munkásságát személy szerint továbbra is értékesnek tartom. Talán a publicistáét jobban, mint a showmanét. Dolgozhattam is annál a NER által bedarált lapnál, a Magyar Nemzetnél, ahol rendszeresen publikáltál, és amelynek nevét méltatlanul elrabolta a propagandagépezet. Kollégaként ezért is merlek tegeződve megszólítani.
Puzsér Róbert mint politikus tragédiája viszont éppen az, hogy nem veszi észre, a NER eltörlése nélkül soha nem fog létrejönni és hatalomra kerülni az általa vágyott, szeplőtelen ellenzék. Mert a NER minden kezdeményezést maga alá gyűr és megsemmisít. A Sétáló Budapestet még főpolgármesterként sem lehet addig megvalósítani, amíg egy szervezett maffia irányítja az országot, írja a törvényeket, osztja a közpénzt. A Fidesz ereiben aszfalt és beton folyik, ebből hizlalták fel előbb Simicskát, aztán Mészárost, Garancsit meg a többi strómant, és ebből épül a NER Budapestje is. Előbb a NER-t kell felszámolni, és csak utána lehet ellenzéket váltani, mert sem az országnak, sem Budapestnek nincs még tíz elpazarolható éve. És ha képes vagy egyszer végre belátni a tévedésed, akkor talán nem ölöd meg Budapest visszafoglalásának esélyét a NER-től azzal, hogy előválasztás nélkül indulsz ősszel. Hanem mondjuk elkezded felépíteni önmagadat, a programodat, a szervezeti hátteredet. És öt év múlva megpróbálod újra. Vagy három év múlva parlamenti képviselőjelöltként próbálkozol. De a munkát nem spórolhatod meg.
