Miért jó magyar katolikusnak lenni?

Örömmel olvastam Máté-Tóth-András cikkét a 168.hu honlapján és Kocsis Fülöp görög-katolikus érsek-metropolita nyílt levélben közölt válaszát erre – Ebben az országban most jólesik magyarnak lenni.

Végre lehet kultúráltan véleményt nyilvánítani Magyarországon is! Ennek nagyon örülök, mondom még egyszer, hisz az eheti választási lázban és hajrában, amelyben az átlagos magyar napjainkban él, nem sok tiszta hangot hallhat. Annál több gyűlölködést, szidást és hazugságot, amely szinte vizözönként önt el minket, akármerre is fordulunk ebben a közösségi médiától uralt világban.

Mondom, jó hallani józan hangokat. Akkor is, ha különbözőek. Nagyon is érthető ez a különbözőség, ha tudjuk, hogy melyek a két szerző kiindulópontjai (saját megfogalmazásuk szerint s remélem, nem értettem félre gondolataikat). MTA, ahogy röviden szoktuk őt nevezni, tudományos felmérésekre hivatkozva, veti fel a kérdést, szavazhat-e hivő katolikus a Fidesz-KDNP-re? A kérdésre nem ad választ, hanem ráhagyja az olvasókra, hogy 2022. április 3-án szavazatukkal nyilvánítsák ki véleményüket erről a kérdésről is. Cikkében pár pontot említ, amely alapján a figyelmes olvasó talán elgondolkodhat azon, hogy is képzelné el MTA egy katolikus értékeket is képviselő politikai párt profilját.

Az érsek-metropolita meggyőzött, egyszerű katolikusként („Egyházi vezetőként teszem ezt, egyszersmind Krisztus követésére törekvő egyszerű keresztény emberként”) egyből beskatulyázza MTA cikkét („ellenzéki kampány számára megírt cikkedben”). Ezt nem tudom és nem is lenne tisztem sem cáfolni, sem támogatni, hiszen számomra ismeretlen MTA politikai pártpreferenciája. Az érsek-metropolita kijelentése azonban, miszerint ellenzéki kampányt vél felfedezni a tudós gondolatébresztő fejtegetéseiben, egyértelműsíti, hogy az érsek atya számára nem a tudományos adatok a fontosak, nem az elgondolkodás, hanem személyes megyőződése és tapasztalata. Természetesen ez is egy jogos hozzáállás, azonban kevésbé ad objektív jelleget írásának. Az objektivitás igénye aztán még tovább megkopik, amikor az érsek-metropolita arról ír, hogy MTA a cikkével „... igyekezted szembeállítani a keresztény gondolkodású embereket a jelenleg országot vezető kormánnyal”. Én elolvastam kétszer is MTA cikkét, azonban ilyen szándékot nem fedeztem fel benne, pedig tudom, hogy MTA a nyugdíj előtt áll, tehát nem kellene félnie, hogy gondolkodást ébresztő szavai miatt majd kirúgják a Szegedi Egyetemről (tényleg nincs semmilyen öncenzúra). Aztán még egy kicsit tovább sűlyedt az érsek-metropolita érvelése az objektivítás lejtően, miután azzal vádolja meg MTA-át, hogy „arra akarja rávenni a megtévesztett olvasót, hogy keresztényként nehogy a kormányt vezető pártokra szavazzon.” Kemény gondolatolvasó képességekkel találkozunk itt, hisz – ha nem tévedek – MTA a katolikusokról ír, s nem általában a keresztényekről. Ezen a ponton van ugyanis a legnagyobb hiányérzetem az érsek-metropolita nyílt válaszában: levelében egyszer sem említi meg a katolikusokat vagy használja a katolikus egyház kifejezést, pedig hatalmas különbség van az általánosságban keresztények és a kimondottan katolikus keresztények között. Nekünk, katolikusoknak, nem csak Bibliánk van, hanem Tanítóhivatalunk is, nem csak szentírási szövegeket szeretünk idézni, hanem a Katolikus Egyház szociális tanítását is, nem csak általános egyházi feladatokról beszélünk, hanem szabad idéznünk és olvasnunk XVI. Benedek pápa beszédének szövegét a Latin-Amerikai és Karibi Püspökök V. Általános Konferenciájának megnyitó ülésén, aki a dokumentum 4. pontjában így fogalmaz: „Egyfajta egészséges laicitás tiszteletben tartása – beleértve a politikai álláspontok sokféleségét is – lényeges elem a keresztény hagyományban. Ha az Egyház elkezdene átalakulni közvetlen politikai szereplővé, már nem szolgálná a szegények és az igazságosság javát, hanem ártana nekik, mert elveszítené függetlenségét és erkölcsi tekintélyét azáltal, hogy egyetlen politikai úttal és a részleges álláspontok egyikével azonosul”.

Gondolom ez az idézet világosan rámutat arra, hogy lehetnek különböző vélemények a katolikus egyház keretein belül is, és a vélemény kimondása nem jelent manipulálást.

Befejezésül pedig elmondanám, hogy én is büszke vagyok magyarságomra, amelyet akkor kaptam és formáltam, amikor Magyarország még csak el sem ismerte a határon túli magyarok létezését, felvállalásukról pedig még csak szó sem volt. Magyarságom nem függ a mindekori budapesti politikai divattól, hanem azt a szívembe ültették szerető szüleim, akiket Isten jutalmazzon meg Örök Élettel.

(Kiemelt képünk illusztráció. fotó: Facebook)