Mátyás Győző: Vacsorázni Trumppal
Ilyen mély önismerten alapuló, kritikus hangvételű önjellemzésre azért éppen Donald Trumptól nem számítottunk – gondoltam, amikor meghallottam, hogy valakit feltűnősködő, magamutogató alaknak nevez. Na jó, oké, csúsztatás. Fake news! Hiszen tudni lehetett rögvest, hogy a káprázatos elméjű Trump elnök valaki mást illet ezekkel a jelzőkkel. Jó ízléssel történetesen az FBI volt igazgatóját, akit ő rúgott ki két napja. Amely aktus azért nem gyakori. Mármint, hogy a regnáló elnök kipenderíti az FBI igazgatóját. Szokták Nixont és a Saturday night massacre-t emlegetni – ám ő a különleges ügyészt távolíttatta el, igaz, ezért lemondott az igazságügy miniszter és helyettese is. Bill Clinton viszont tényleg kirúgta az FBI igazgatóját, ám nem politikai okból, hanem gyanús adóügyei miatt.
Nem csoda, hogy hatalmas botrány keletkezett, sokan már egyenesen a Watergate-skandalumhoz hasonlítják az esetet.
Noha mindez lehetett volna sima ügy; leváltanak egy magas rangú bürokratát, na és. Kivéve, ha Donald Trump hozza meg a döntést az ő szokásos „következetességével”.
James Comey-t a Clinton-mailek ügyében mutatott indiszkréciója miatt utálták a demokraták. A Trump-stáb orosz kapcsolatainak ügyében folytatott nyomozás miatt pedig a republikánusok. Ha Trump kirúgja őt beiktatása másnapján – hullámokat is alig vert volna a dolog.
De kirúgni az FBI igazgatóját a nyomozás közepén, ráadásul egy ordítóan nevetséges indokkal? A Fehér Ház ugyanis elkezdett sűrűn hivatkozni a Rosenstein-jelentésre, ami nyomatékkal emlegeti, hogy Comey hibázott, amikor a választás előtt bejelentette, hogy újraindítja a Clinton-mailek ügyében a nyomozást. Csak hát az akkor még elnökjelölt Donald Trump a kampányban egyenesen magasztalta Comey-t ezért a lépéséért. (Anderson Cooper egy CNN-interjúban legalább hat részletet játszott be nagy kedvencemnek, Kellyann Conway /alternatív tények/ tanácsadónak, amelyeken Trump dicsőíti Comeyt. Majd Anderson Cooper felteszi a kérdést, hogy akkor az a korábbi Trump nem is létezik, fiktív személynek kell tekintenünk? Conway kisasszony válasza természetesen az, hogy Cooper összekever két össze nem tartozó dolgot. Hát persze.)
De hát Trump igazán jó abban is, hogy a legváltozatosabb módokon hagyja cserben saját embereit. Miközben a stábtagok továbbra is mutogattak a Clinton-ügyre – amely cinikus húzás láttán a demokratáknak tényleg levegő után kellett volna kapkodniuk – Trump gyorsan meghazudtolt mindenkit. A Lester Holtnak adott interjúban az NBC-n kijelentette: ő mindenképpen ki akarta rúgni Comey-t. És nagy ívben tesz a Rosenstein-jelentésre, amit munkatársai mindeközben az összes létező csatornán perdöntő okként lobogtattak.
Ugyanebben az interjúban sietett elmondani azt is, hogy James Comey háromszor is biztosította őt arról, hogy nem nyomoznak utána az orosz-kapcsolat ügyében. Ilyen információt elnök egyszerűen nem hozhat nyilvánosságra, de nem is kérdezhet rá ilyesmire az FBI-direktornál. Különösen nem, ha felmerül az ő érintettsége.
De ha ez nem elég, még azt is kikotyogta, hogy valójában tényleg az orosz dolog („this Russia thing with Trump and Russia.”) miatt menesztette Comey-t. Vagyis a nyilvánosságban előadott – egymásnak is ellentmondó indokok – csak fedő sztoriként szolgáltak. Nos itt már a jogászok, ha óvatosan pedzegetve is, de azért orrontottak némi törvénysértést is. Ráadásul hitelesnek tűnő források állították, hogy az általa szervezett „nagyszerű vacsorán” az elnök hűségesküre akarta kötelezni Comey-t, amihez megint csak nincs joga.
S hogy igazán kerek, trumpos legyen a történet: a végén még bedobta a Twitter-petárdát is, és jól megfenyegette a kirúgott igazgatót, hogy csak vigyázzon a sajtóval, mert lehetnek „felvételek” a beszélgetésekről. Mondja ezt az a figura, aki minden alapot nélkülözően rágalmazta meg Obamát, hogy lehallgattatta őt.
James Comey better hope that there are no "tapes" of our conversations before he starts leaking to the press!
— Donald J. Trump (@realDonaldTrump) 2017. május 12.
Az egész történet abszurd és elborzasztó. De talán még kétségbeejtőbbek a Trump-hű sajtó reakciói. Hiába próbálja meg a független – rendben: a liberális – média tényekre alapozva kimutatni, hogy az az egyszerre nevetséges és ijesztő figura, aki az elnöki székben terpeszkedik, össze-vissza beszél, képtelen a racionális mérlegelésre, olykor meghajlítja a törvényt is – a válasz minderre az, hogy a liberális média hisztériázik. Vagy hogy „a közelmúltbeli történelem leggyűlöletesebb kampányát folytatja Trump elnök ellen” (Stuart Varney). Érvek helyett démonizálás. (Szegény Sean Hannitynek már-már az egészségéért kellett aggódni, ahogy vöröslő fejjel iparkodott azon, hogy egységnyi idő alatt minél többször kimondja: fake news, fake news media.)
S mindez azért rémisztő fejlemény, mert azt tükrözi, hogy Amerikában is miként szorul háttérbe a tényekre támaszkodó, érvekkel operáló, racionális diskurzus és hogyan uralkodik el a konteókon, előítéleteken alapuló, agresszív, ostoba hangoskodás. Egyenes út a sötétség vermeibe.
Szergej Lavrov pedig kajánul vigyorog – konkrétan a Fehér Házban, Putyin meg elégedetten dörzsöli a tenyerét.
