Mátyás Győző: Új esély

Igazi olimpiai rekord! Népszavazási aláírásgyűjtési szakágban ilyen elsöprő sikert civil – bár bevallottan politikai ambícióval bíró – mozgalom még nem ért el! Ráadásul olyan versenyben, ahol az ellenfél, a közbeszerzési lóvéval szteroidozott NER-csapat eleve úgy tervezte a pályát, hogy felé lejtsen, a szabályokat kényük-kedvük szerint változtatják akár meccs közben is, a bírót megvették (pontosabban már a sípját is megfújták). És mégis, egy státusza szerint kezdő, amatőr csapat leiskolázta őket. Mert hóban, fagyban dideregve, energiát nem kímélve, lelkesedésből odatették magukat. Miközben a busásan kitartott NER-törzsszurkolók válogatott szidalmaikat ordították feléjük a fűtött lelátóról. És ezúttal – s ez szinte páratlan a mi hazánkban – mégis a teljesítmény számított, és sikerült egy nagyon fontos meccset megnyerni. Úgyhogy a NER-válogatott a döntőre már ki sem áll, inkább lefújja majd a mérkőzést.

Fotó: Kökényesi Gábor

Hangsúlyosan megismételném azt, hogy teljesítmény. Mert iszonyú sok munka, önzetlen áldozatvállalás, lelkes ügyszeretet volt ebben az akcióban. S ez az, ami szinte teljesen hiányzik az alantas NER-vircsaftból. Jellemző, hogy a hatalom romlott nyaloncai azt találgatták: vajon Soros, Simicska, valami szaudi sejk vagy ezek kombinációja pénzeli a Momentumot. Mert el se tudják képzelni, hogy létezik olyasmi, hogy az ügy iránti önzetlen elkötelezettség, áldozatkészség és sok-sok erőfeszítés. Mert mindez a permanens lopáshoz nem szükséges. (Hacsak nem számít munkának a lopott pénz hazatalicskázása.)

És az még nagyobb teljesítmény, hogy a mozgalom képes volt kiragadni az embereket az apátiából, rávenni őket arra, hogy foglaljanak állást a saját jövőjük ügyében. Pedig a regnáló autoriter rendszer éppen a közönyre épít, és súlyosbítja ezt megfélemlítéssel. A legszomorúbb tanulsága az akciónak, hogy hányan nem merték aláírni névvel, címmel az íveket a retorziótól tartva. S a Momentum fiataljai bíztatást adtak, hogy ha sokan állnak ki a jogaikért, akkor a hatalom meghátrál. (És persze sunyin bosszút forral.)

Mindenestre most úgy tűnik, a Momentum a jövő elzálogosítástól megmentette az országot. Mert vissza fogják vonni az olimpiai kandidálást, szinte biztos. És ekként a „közeliek” elesnek egy jól betervezett gigalopási projekttől. Pedig már elosztották előre, mennyi esik le Lőrincnek, a Pistának, meg a többinek. Ezermilliárdban. Hiszen azért akarták az olimpiát, hogy ők nyerjék a legtöbb aranyat. (Sipákoltak is, hogy piha, a Momentum átpolitizálta az olimpia kérdését. Na de hát a hathengeres öttusa lónak mi a hámja politikai kérdés, ha nem az, hogy uszkve tízezermilliárdot akar elszórni a kormány egy rendezvényre, amely összegnek a nagy része majd elveszíti közpénz jellegét a haverok zsebébe vándorolva.)

Persze a bugázást majd igyekeznek bepótolni, legfeljebb indítanak űrprogramot és minden stadion mellé építenek kilövő állomást (Mezőkövesd, we have a problem). Na pontosan ebben kell megakadályozni őket. Tágabb értelemben abban, hogy még reménytelenebbül mélyebbre züllesszék a hazánkat.

S erre talán lehet esélye a Momentumnak.

Részint, mert fiatalok. Ami, tudjuk, nem erény, hanem adottság, de bizonyos korszakokban mással nem pótolható adottság. Nálunk mostanra használódott el visszavonhatatlanul a teljes politikai osztály annyira, hogy a jövőt illetően egyszerűen nem várható tőlük semmi. Legfeljebb annyi, hogy a Fidesz a teljes megsemmisülésbe vigye az országot, a baloldal meg katasztrófába sodorja.  A közvélemény jelentős részében mindig is erősödő viszolygás élt a politikai haramiáktól, s jó ideje áhítozik arra, hogy jön valaki ártatlan, a politika mocsarában meg nem hempergett megváltó kívülről.

Hát most itt egy mozgalom, amelynek tagjai életkoruknál fogva sem térhetnek ki a jövő iránti felelősségvállalás elől. Éppen ezért logikus, és igen, erkölcsileg is helyeselhető program, ha azt mondják: ezt az egész politikai harakirit el kell felejteni, s a feladat az, hogy rebootoljuk a magyar demokráciát.

Szimbolikus, hogy a most színre lépett fiatalok nagyjából a rendszerváltás körül születtek. S mire felnőttek lettek, azzal kellett szembesülniük, hogy a rendszerváltás csőd, a hatalmon lévők 27 év alatt elherdálták a nemzet lehetőségeit, morális és kulturális züllésbe taszították az országot. A felelősség nyilván nem egyenlően oszlik meg, de azért a rendszerváltás kudarca a teljes politikai osztály közös „eredménye”. Nincs más megoldás, mint meghaladni azt a világlátást, szemléletmódot, problémaérzékelést, ami ide vezetett. S ezt csak a fiatalok tehetik meg.

Akik vagy elmenekülnek az országból, vagy kísérletet tesznek arra, hogy megváltoztassák azt. Örömmel látom, hogy van jelentkező az utóbbi opcióra is. És a Momentum csapata a népszavazási akcióval azt bizonyítja, hogy hajlandóak és készek a saját sorsuk irányításra.

Hogy vajon alkalmasak is-e erre a nehéz szerepre, az majd a későbbiekben dől el.