Mátyás Győző: Tudomány és pávatánc

2019. június 2., 08:25

Szerző:

Nagyon úgy tűnik, mégiscsak tanácsos lett volna, ha az 1956-os Intézet deklarálja, hogy az 56-os forradalom és szabadságharc idején Dózsa László (1942-) − miközben hétszer halt meg, majd támadt fel − puszta kézzel, egyedül verte ki a szovjet csapatokat. (Bocsánat: Kövér László segítségével, aki akkor még meg sem született, na de számít ez a NER-történelemben?). Egy ilyen revelatív felfedezés talán segített volna az intézetnek, hogy megmaradjon az önállósága. A kekeckedő tudósok azonban ragaszkodtak olyan lényegtelen dolgokhoz, mint a kutatás objektivitása meg a tudományos igazság primátusa – a hírhedt plakát ügyében például nem átallottak holmi bizonyítékokkal vacakolni, és ellentmondani a nemzet nagyasszonyának. Már csapják is őket a pártatlanságáról és politikai függetlenségéről elhíresült Veritas Intézethez. Majd készül tanulmány arról, hogy a pesti srácok a Fidesz egy tagozata voltak. (Az külön bukéja a történetnek, és igen passzol a kurzus természetrajzához, hogy az 1956-os Intézet vezetője a Magyar Közlönyből tudta meg, hogy einstandolták a munkahelyét.)

Fotó: Merész Márton

No de elég régóta vagyunk tanúi annak, ahogy a hatalom a nyilvános terek arculatának átalakításától kezdve a „minden velünk kezdődött” történelemszemléletének hivatalossá tételéig sok fronton szorgoskodik a történelmi emlékezet NER-kompatibilissá változtatásán. Ebből a szempontból van jelentősége 56-nak, mint a közelmúlt valóban dicsőséges eseményének, ami egy ideig legitimációs forrása is volt a rendszerváltásnak. Márpedig ha a hatalom új „legendát” akar szőni köré, az olyan, a tényekkel, dokumentumokkal operáló tudományos műhely mint az 1956-os Intézet csak akadály ebben a törekvésben.

A hatalom az önálló véleményalkotástól, kritikus szemlélettől, szabad gondolattól amúgy is irtózik, mint oligarcha a piactól, így aztán Európában példátlan módon egyetemi szakokat tilt be, műhelyeket lehetetlenít el, sőt egész egyetemet űz el. És jó ideje igyekszik felszámolni a kutatás autonómiáját, mint azt az MTA-val vívott áldatlan küzdelem mutatja.

Persze a fő motiváció most is a lenyúlhatnék. A felsőbbség az uniós innovációs forrásokra akarja rátenni a lopókesztyűjét, mert a következő költségvetési ciklusban ezen a területen nő az apanázs. Úgyhogy a minisztérium régóta izmozik azon, hogy leválassza az MTA-ról a kutatóintézeteket, és állami kontrol alá vonja őket. Majd megalakul belőlük a „Mészáros Lőrinc tudásközpont” és dúl a kreativitás.

Az akadémiai kutatók autonómiájukat védendő ellenállnak, amennyire tudnak, de a hatalmi henger ellen nem sok esélyük van.

Az MTA képviselői a minap adták át jegyzéküket arról, hogy miért elfogadhatatlan a kormány idevágó törvénytervezete, de még figyelemre méltóbb, ahogy a „Lendület” kutatási kiválósági program tudományos csoportvezetői a miniszterelnökhöz írt nyílt levelükben fejtik ki, hogy a törvénytervezet „átgondolatlan, szakmai indokokkal nem alátámasztható és ezért jelen formájában rendkívül káros”.

Ahogy fogalmaznak: az „erőltetett egyoldalú átalakítás tovább mélyíti a bizalmi válságot, hátráltatja az innovációs célok elérését, és rombolja a tudományos versenyképességet”, ráadásul „a törvénytervezet ellentétes az Alaptörvénynek a tudományos kutatás és az MTA szabadságát védő rendelkezéseivel”. Majd pontról pontra kimutatják: miért dilettáns képtelenség, amit a hatalom akar. Mindez azért drámai, mert mégiscsak a már eredményt elért, ugyanakkor a jövő tudományát reprezentáló fiatal tudósok helyzetelemzéséről van szó. Amit a kormány nyilván úgy söpör le az asztalról, mint ügyészség az Elios-aktákat. A fiatal tudósok meg majd kutatnak maguknak – másik országban munkahelyet.

Az elvakult rombolást talán az Európai Bizottság akadályozhatja valamelyest, mivel eléggé rigorózus figyelmeztetést küldtek a tárgyban „arra ösztönözve a kormányt, tartózkodjon mindenféle olyan döntéstől, ami szűkíti a tudományos és akadémiai szabadságot az országban."

Márpedig a hatalom mostanában intenzívebben topog pávatáncolás közben, mint korábban (lásd még: közigazgatási bíróságok ügye), mert ha kirakják a Néppártból, romlanak az alkupozíciók, és esetleg veszélybe kerülhet a lenyúlnivaló zsozsó. Más pedig nekik nem számít.

A tudomány autonómiája, szabadsága a legkevésbé. Az olyan liberális cafrang. Hát mi más lenne, ha „Brüsszel” ennyire aggódik érte.

Mivel az Egyesült Államok kormányzata ma azt szeretné – a magyar nép érdekeivel megegyezően –, hogy Magyarország alkotmányos demokrácia legyen, a magyar kormány pedig ezt nem szeretné, halkan kijelenthető, hogy a magyar nép valódi érdekeinek előmozdítását – bár aligha tehet érte bármit – az Egyesült Államok kormányzata szorgalmazza, a magyar kormány pedig nem.
A Hunyadiak koporsóit azért nyitották fel, hogy DNS-mintát vegyenek belőlük. Ezekből megállapítják Mátyás király „Y-kromoszómás haplocsoportját”, azaz a „férfiágon öröklődő genetikai markereit”. A tudás birtokában a székesfehérvári osszáriumból kiválogatnák Mátyás király csontjait, összeraknák a csontvázát, majd eltemetnék. Kezdetnek. Mert utána jönne a többi király.
Így érkeztünk meg a 25 év alattiak mentességéhez. Mire is lesz ez jó? Kellemes lesz nem fizetni adót, de ettől például még nem lesz jobb a fiatalok helyzete a munkaerőpiacon – itt a legmagasabb a munkanélküliség. Azért, mert több nettója lesz a fiatalnak, még nem éri meg jobban felvenni, alkalmazni. Ha pedig nem talál munkát, másodlagos, hogy mennyi a kedvezmény és a mentesség.
A gyakorlat azt mutatja, hogy a felhasználó  a szolgáltató önkényének ki van szolgáltatva és ezekben az esetekben gyakran sérülnek a szólászabadsághoz fűződő alkotmányos jogok. Nem csak és nem is elsősorban Trump elnökről van szó, hanem nagyon sok névtelen, ismeretlen felhasználó alkotmányos jogairól.
A magyar kormánypropaganda, vagyis az állami talpat vehemensen nyaló sajtó egésze a washingtoni Capitol Hillen zajlott történéseket olyan kifordított logikával, olyan elferdített interpretációval, olyan valóságellenes tálalásban, olyan szemérmetlen hazudozással és olyan lelketlen, lehetetlen, szemfényvesztő álmagyarázatokkal adta elő, hogy még a leginkább elszánt Trump-hívők sem találhatták volna ki ennek forszát, minthogy nem is találták, mert nekik valóságosan is legfeljebb kisebb csúsztatásokra futotta.