Mátyás Győző: Tudomány és pávatánc

2019. június 2., 08:25

Szerző:

Nagyon úgy tűnik, mégiscsak tanácsos lett volna, ha az 1956-os Intézet deklarálja, hogy az 56-os forradalom és szabadságharc idején Dózsa László (1942-) − miközben hétszer halt meg, majd támadt fel − puszta kézzel, egyedül verte ki a szovjet csapatokat. (Bocsánat: Kövér László segítségével, aki akkor még meg sem született, na de számít ez a NER-történelemben?). Egy ilyen revelatív felfedezés talán segített volna az intézetnek, hogy megmaradjon az önállósága. A kekeckedő tudósok azonban ragaszkodtak olyan lényegtelen dolgokhoz, mint a kutatás objektivitása meg a tudományos igazság primátusa – a hírhedt plakát ügyében például nem átallottak holmi bizonyítékokkal vacakolni, és ellentmondani a nemzet nagyasszonyának. Már csapják is őket a pártatlanságáról és politikai függetlenségéről elhíresült Veritas Intézethez. Majd készül tanulmány arról, hogy a pesti srácok a Fidesz egy tagozata voltak. (Az külön bukéja a történetnek, és igen passzol a kurzus természetrajzához, hogy az 1956-os Intézet vezetője a Magyar Közlönyből tudta meg, hogy einstandolták a munkahelyét.)

Fotó: Merész Márton

No de elég régóta vagyunk tanúi annak, ahogy a hatalom a nyilvános terek arculatának átalakításától kezdve a „minden velünk kezdődött” történelemszemléletének hivatalossá tételéig sok fronton szorgoskodik a történelmi emlékezet NER-kompatibilissá változtatásán. Ebből a szempontból van jelentősége 56-nak, mint a közelmúlt valóban dicsőséges eseményének, ami egy ideig legitimációs forrása is volt a rendszerváltásnak. Márpedig ha a hatalom új „legendát” akar szőni köré, az olyan, a tényekkel, dokumentumokkal operáló tudományos műhely mint az 1956-os Intézet csak akadály ebben a törekvésben.

A hatalom az önálló véleményalkotástól, kritikus szemlélettől, szabad gondolattól amúgy is irtózik, mint oligarcha a piactól, így aztán Európában példátlan módon egyetemi szakokat tilt be, műhelyeket lehetetlenít el, sőt egész egyetemet űz el. És jó ideje igyekszik felszámolni a kutatás autonómiáját, mint azt az MTA-val vívott áldatlan küzdelem mutatja.

Persze a fő motiváció most is a lenyúlhatnék. A felsőbbség az uniós innovációs forrásokra akarja rátenni a lopókesztyűjét, mert a következő költségvetési ciklusban ezen a területen nő az apanázs. Úgyhogy a minisztérium régóta izmozik azon, hogy leválassza az MTA-ról a kutatóintézeteket, és állami kontrol alá vonja őket. Majd megalakul belőlük a „Mészáros Lőrinc tudásközpont” és dúl a kreativitás.

Az akadémiai kutatók autonómiájukat védendő ellenállnak, amennyire tudnak, de a hatalmi henger ellen nem sok esélyük van.

Az MTA képviselői a minap adták át jegyzéküket arról, hogy miért elfogadhatatlan a kormány idevágó törvénytervezete, de még figyelemre méltóbb, ahogy a „Lendület” kutatási kiválósági program tudományos csoportvezetői a miniszterelnökhöz írt nyílt levelükben fejtik ki, hogy a törvénytervezet „átgondolatlan, szakmai indokokkal nem alátámasztható és ezért jelen formájában rendkívül káros”.

Ahogy fogalmaznak: az „erőltetett egyoldalú átalakítás tovább mélyíti a bizalmi válságot, hátráltatja az innovációs célok elérését, és rombolja a tudományos versenyképességet”, ráadásul „a törvénytervezet ellentétes az Alaptörvénynek a tudományos kutatás és az MTA szabadságát védő rendelkezéseivel”. Majd pontról pontra kimutatják: miért dilettáns képtelenség, amit a hatalom akar. Mindez azért drámai, mert mégiscsak a már eredményt elért, ugyanakkor a jövő tudományát reprezentáló fiatal tudósok helyzetelemzéséről van szó. Amit a kormány nyilván úgy söpör le az asztalról, mint ügyészség az Elios-aktákat. A fiatal tudósok meg majd kutatnak maguknak – másik országban munkahelyet.

Az elvakult rombolást talán az Európai Bizottság akadályozhatja valamelyest, mivel eléggé rigorózus figyelmeztetést küldtek a tárgyban „arra ösztönözve a kormányt, tartózkodjon mindenféle olyan döntéstől, ami szűkíti a tudományos és akadémiai szabadságot az országban."

Márpedig a hatalom mostanában intenzívebben topog pávatáncolás közben, mint korábban (lásd még: közigazgatási bíróságok ügye), mert ha kirakják a Néppártból, romlanak az alkupozíciók, és esetleg veszélybe kerülhet a lenyúlnivaló zsozsó. Más pedig nekik nem számít.

A tudomány autonómiája, szabadsága a legkevésbé. Az olyan liberális cafrang. Hát mi más lenne, ha „Brüsszel” ennyire aggódik érte.

Horoszkóp

A cselédsajtó és a Karmelita udvartartásának agyhalott influenszerei Pankotai Lilivel szemben fel merték venni a kesztyűt. De micsoda bátorság kellett ehhez az elvtársaknak. 

Az elhibázott brüsszeli szankciók, azon belül is elsősorban az energiaszektort érintő korlátozások miatt alakult ki válság az EU-ban és így Magyarországon is – ez a kormányzati kommunikáció alfája és ómegája. A valóság ezt másként gondolja.

 

London, 1997. augusztus 31, vasárnap. Hogyan tudtad meg?  Ezt kérdeztük egymástól. Diana és Dodi autóbalesete 25 éve, vasárnap hajnalban történt, amikor az európaiak nagy többsége ágyban volt és aludt.