Mátyás Győző: Tömeggyilkosság online
„Az ártatlanság vége”. Ezzel a címmel jelent meg a The Weekend Press, és majdnem szó szerint így a New Zealand Herald is (Az ártatlanságunk vége), csak a toldalék (angolul: prefixum) tette még fájdalmasabban személyessé a mondatot. Aligha fejezi ki jobban bármi a megdöbbenést, amit Új-Zéland átél a példátlanul brutális terrorakció után. 49 halott, 48 sebesült. A borzalom véget nem érő órái. „Új-Zéland legsötétebb napjai”, ahogy Jacinda Ardern miniszterelnök fogalmazott. Esztelen, állatias tömegmészárlás egy olyan országban, amelyiket a világ egyik legbiztonságosabb helyeként ismertek. A tolerancia és a befogadó attitűd mintaképének. Eddig. A terrornak tényleg nincs hazája és vallása.– Soha nem hittem volna, hogy ilyesmi megtörténhet Christchurchben – adott hangot döbbenetének Lianne Dalziel a város polgármestere. Senki sem gondolta volna, hogy egy szubhumán lény képes hidegvérű és célratörő brutalitással legyilkolni imádkozó (!) embereket. Mecsetekben imádkozó, többségükben muszlim vallású embereket. Szemtanúk mondják: a férfi közönyös célszerűséggel lőtt válogatás nélkül mindenkire, aki az útjába került, és volt gondja arra is, hogy fegyvert cseréljen, amikor kifogyott a lőszere.
Céltudatosan készült tettére, írt egy 74 oldalas kiáltványt, aki olvasta, azt mondja, a fehér faj szupremáciájáról szóló tirádáktól kezdve, a bevándorlók becsmérlésén át a szélsőjobbos internetes szubkultúra oldalaihoz vezető linkekig mindenféle van abban a manifesztóban, különösebb koherencia nélkül. Pontosabban: a gyűlölet a kötőanyaga a zagyvaléknak.
Most pár napig még a gyász, a döbbenet, a megrendülés talán visszafogja az indulatokat, de aztán majd nekilódul, egyre inkább eszkalálódik a terméketlen, ostoba vita arról, hogy „ki kezdte”, arról, hogy ez a támadás csak válasz a korábbi terrorakciókra, megtorlás, „jogos önvédelem”, és így tovább, amíg a kontrollálhatatlan, irracionális acsargás elszabadul.
Mert ez a folyamat felgyorsult, és nincs, ami gátat állítson elé.
Ezért is következhetett be, hogy a terror új fázisába lépjünk, ahogy Clarissa Ward, a csatorna nemzetközi tudósítója fogalmazott a CNN-en. Úgy értette: az első terrorakció, amit élőben láthattunk, mert a tettes fejkamerát szerelt magára, hogy online közvetítse az öldöklést Facebookon, majd feltegye a videót a YouTube-ra.
És ez valóban új fejezet. Nemcsak a terror, hanem a mediatizált világ történetében is.
Volt már példa élőben közvetített gyilkosságra: 2015-ben Roanoke-ban két riportert lőtt le interjú közben a korábban kirúgott „kolléga”. 2017-ben Steve Stephens meggyilkolt egy számára ismeretlen járókelőt Clevelandben.
De Christchurch más. Az első előre eltervezett, tudatosan az internet nyilvánossága számára komponált tömeggyilkosság! Ahogy a The New York Times szerzői szarkasztikusan megállapítják: mintha valami disztópikus reality show-t látnánk, amit Amerika legnagyobb technológiai cégei közvetítenek. „A YouTube, a Facebook, a Reddit, a Twitter szerepe megvan abban, hogy nyilvánossá tették az erőszakot és vele szoros összefüggésben a mögötte álló gyűlölettel teli ideológiát”.
A kérdés valóban az, hogy a közösségi médiát működtető cégek mennyiben felelősek azért, hogy lehetővé teszik a szélsőséges ideológiák virális elterjedését, ami elképesztő mértékben tud megfertőzni ilyesmire fogékony fiatalokat. Szélsőséges gondolkodás mindig létezett, de a technológia kínálta korlátlan nyilvánosság nélkül nem volt ekkora vonzereje.
Ahogy Alice Marwick, a University of North Carolina tanára mondja: – Ha learatod annak előnyeit – óriási hirdetési bevételek, nagy adatbázisok és hihetetlen politikai befolyás formájában – hogy egy nagy médiaplatform tulajdonosa vagy, akkor felelősséged is van, hogy irányítsd ezt a felületet. Az online jelenlét és elérhetőség felerősíti és megsokszorozza annak lehetőségét, hogy a szélsőséges eszmék hívei egymásra találjanak, hitükben megerősítést nyerjenek, és hatékonyan tudják propagálni nézeteiket. Amely eszmék, mint éppen most láttuk, gyakorlattá és élőben közvetített tömeggyilkossággá képesek válni. Sokkal inkább, mint bármikor a nagy közösségi akármik létezése előtt.
Egymástól függetlenül többen is úgy reagáltak a christchurchi mészárlás után, hogy a merénylő olyannyira az élő közvetítésre, illetve a virális videó terjesztésére alapozta akcióját, hogy ha ennek lehetőségével nem számolhatott volna, talán el sem követi tettét.
A lényeg, hogy az akció méltán viselhetné a tömeggyilkosság Facebookra és YouTube-ra komponálva címet. Ami egyfelől rávilágít arra, hogy a nagy cégeket esetleg rá kellene szorítani arra, hogy a profitérdekeltségüket rendeljék alá a közjó érdekeinek. Másfelől viszont jó, ha tekintetbe vesszük, hogy a technológia fejlődése mennyire átalakította a nyilvánosságot. Ezért újra kell gondolnunk a véleményszabadság, a szabad közlés és a cenzúra fogalmait is. Mielőtt beköszönt a totális terror korszaka.
