Mátyás Győző: Sorosbrüsszel

1.

Főnök, azért írom ezt, mert mégis csak a dezinformációs kutatóintézet vezetője volnék, és azt kell látnom, hogy a bőséges állami forrás kezd elapadni.  Azért az még gyógynövény se, hogy kiszúrják a szemünket rongyos tízmilliárddal. Mert azt senki nem mondhatja, a legfőbb főnökség se, hogy a propagandisztikus néphülyítést ne csinálnánk profin. Brüsszelről korábban azt hitték a honfitársak, hogy egy tip-top kis város, most meg úgy tudják, hogy olyan politikai vámpírok gyűjtőhelye, akik csakis a magyar nép vérére áhítoznak. Három éve még maga sem tudtam, ki az a Soros, most meg már a fél ország azt hiszi, hogy ő a sátán.

Pedig a legutóbbi konzultációnak nevezett hergelésből még ki is vettük a kérdések közül, hogy „Akarja-e Ön, hogy Brüsszel a Soros pénzén kötelezővé tegye Magyarország kalifátussá alakítását?” Pedig milyen frappáns kérdés. De emeljük a tétet, úgyhogy tippem: a legközelebbi minden idők legsikeresebb konzultációjában már benne lesz.

Éppen a jövő miatt írok neked, mert gondolnunk kell a Soros utáni időkre is. Még egy ilyen pöpec ellenséget nem fogunk találni, de hát ő sem él örökké. Ezért azt javaslom: dobjuk be a köztudatba, hogy Soros klónoztatta magát, de úgy, hogy mindig másnak az alakját tudja magára ölteni. Ez simán kitelik attól, aki meg akarta ölni az anyját. Ma, a fantasy-filmek korában ezt a sztorit kajálná a közönség. És akkor, ha valamelyik ellenfél erőre kap, vagy feltűnik egy új, már lehet is nyomatni, hogy ezek valójában a Soros újjászületett variációi. Hogy piacra dobhassuk a terméket, ehhez kéne gyorsan megint tízmilliárd. Szerintem a háromnegyede simán nyúlható. Olyan snassz, hogy az idén nem tudtam lecserélni az Aston Martint és csak Marbellára tudok menni, bezzeg tavaly azzal a kis tévés luvnyával a dubai Radissonban voltam.

Ha viszont ez nem tetszik a legnagyobb főnököknek, ott a B-terv, a belső ellenség-forgatókönyv. Szerintem most jutottunk el abba a fázisba, hogy kell a párton belül egy áruló, aki összeesküvést szőtt, és megpróbálta megdönteni a vezér hatalmát. Már jelöltem is van, de ezzel azért óvatos vagyok még.

Jelezz vissza, hogy melyik tervet dolgozzuk ki, de főként szerezd meg a zsozsót!

2.

Tisztelt helyettes államtitkár helyettes úr! Arra való tekintettel, hogy köztünk ilyen szorosra fűzött viszony van, mert hogy a legalább száz levelemből egyszer tetszett válaszolni azt, hogy nem áll módunkban, most ismét az írás általi kapcsolat felvétellel élek.

Én ugye a teljes szívem melegével támogatom pártunk és kormányunk minden erősfeszítésének szárnyalását, és teljes egyetértéssel adózom annak a kezdeményezésnek, hogy állítsuk meg Brüsszel múlhatatlan rosszakaratát. Mi itten a településen az én vezetésemmel úgy utáljuk a Sorost meg a Brüsszelt, mint régen az imprlistákat. Csak régen egyszerűbb volt, mert ők voltak az ellenségek, most meg hát a Brüsszel az tulajdonképpen mink is vagyunk, ahogy a nagyméltóságos úr is mondta, és mégis utálni kell, akkor ugye magunkat, de azért megoldjuk.

Amikor csak meglátom a tévében, hogy brüsszel-soros-migráns, soros-migráns-brüsszel, hát úgy elkezd viszketni a becsületes magyar tenyerem, hogy még. De a harcot nem csak így országos szinten kell felvenni a brüsszeli méreggel, mert mindenhol ott vannak a helyi ügynökeik révén a sorainkba férkőzve. Ők a legveszélyesebbek, mert gyakorolják a befolyást az itteni közösségre.

Például a Béla szomszéd, aki ezer százalékig ilyen ügynök, A tévéjén brüsszeli csipke van – persze a kínai piacon vette – és a macskáját is Gyurinak hívják. Biztos a Soros után. Meg a Béla még ráadásul ilyen gyanús civilszervezet is, mert olyan marhaságokat mond néha, hogy neki ez meg az jogában áll. Szóval ilyen „emberi jogi handabandát”.

Na de mi jól kiplakátolnánk a településen mindenhová, hogy a Bélaszomszéd egy fizetett brüsszelsorosbérenc kém. És akkor meg volna védve az erős büszke magyar érdek. Ehhez kellene egy kis állami segítség. Létrehoznánk egy közösségi arculat megóvási projektet, ahogy a jegyző úr javasolja, és akkor erre, ha küldene a helyettes államtitkár helyettes úr úgy húsz milkát. Az unokám kartonpapírra rajzolná a szöveget, kijönne pár ezerből. Megtartanánk tíz milkát, a másik tizet meg visszaosztanánk alkotmányos költségként, ahogy szokás. Csak azt írja meg a helyettes államtitkár helyettes úr, kinek kell leadni a lóvét, hogy ne legyen keveredés. Tudja, a sok bába miatt.