Mátyás Győző: Politikai reality Amerikából
A michigani Grand Rapidsben tartott gyűlésen megint látszott, nem egy politikus beszélt, hanem egy showman. Ez volt Donald Trump első szereplése azok után, hogy William Barr, frissen kinevezett igazságügy-miniszter röviden „összefoglalta” a majdnem 400 oldalas Mueller-jelentést. Értsd: kivonatolta uszkve háromban.
Láthattuk ismét, hogy Donald Trump a látványpolitizálás, a digitális spektákulum, a celebközélet, a post-truth halandzsa, a showbiz-univerzum terméke és manifesztációja. Amit mondott, szokás szerint nem tartott túl szoros kapcsolatot az igazsággal, viszont ahogy mondta, arra csettintene a legszégyentelenebb ripacs is.
Még egy kis paródiát is bevetett a „ceruzanyakú” Adam Schiffről, a nemzetbiztonsági bizottság demokrata elnökéről, megfejelve a szcénát azzal, hogy a homlokára mutogatva elmebetegezte ellenfeleit. A kontrollálatlan nárcizmus, a parttalan exhibicionizmus, a morális fékeket nem ismerő gátlástalanság újabb szép produkcióját láttuk. Amelyre azonban a spektákulum kora nagyon is vevő. A tömeg egyetértőleg morajlott, ahogy Trump a „csaló újságírókat, a becstelen tévés szakértőket” szidalmazta, akik segítettek napirenden tartani „a politika történetének legnagyobb kacsáját”. Szerinte az egész ügy nem volt más, mint „kísérlet arra, hogy aláássák a választás történelmi eredményét (trumpi mércével az ő tettei természetesen mind a legnagyobbak és történelmiek – M. Gy.), és semmibe vegyék az amerikai emberek akaratát”.
Politikai trash reality élesben.
De hát Trump ebben nőtt fel, a showbiz világában, ami tökéletesen egybevág fékezhetetlen egójával, így hát nincs mit csodálkozni azon, hogy ő nem annyira meggyőzni akarja az embereket (ideák, gondolatok híján nem is nagyon volna miről) hanem a nagyobb nézettség, tetszési index reményében a Donald Trump nevű produkciót akarja eladni.
Az amerikai elnök a márciusi 28-i Grand Rapids-i kampányrendezvényenEzért is érdektelen, hogy egy sereg orgánum, a Voxtól a CNN-ig bizonygatja: ez a beszéd is tele volt csúsztatással, hamis következtetéssel. Trump ugyanis nem igazat akar mondani, hanem kulisszahasogatóan hatásosat.
Amúgy persze szó sincs arról – még Barr „átiratában” sem –, hogy a Mueller-jelentés felmentette volna az elnököt a két legfontosabb vádpont alól.
Kétségkívül az áll Barr levelében, hogy a nyomozás „nem állapította meg, hogy a Trump-kampány tagjai összebeszéltek vagy egyeztettek volna az orosz kormánnyal a választásba történt beavatkozással kapcsolatban”. De hát soha nem is állította senki, hogy az amerikai elnök egy Vörös téri vöröslámpás bárban matrjoskababának öltözött hostessek kényeztetése közben egyeztetett volna Vlagyimir Putyinnal, hogy az oroszok hamburgerbe rejtett üzenetek révén fogják informálni a választókat arról, hogy Hillary Clinton Oszama bin Laden szeretője. De azért mintha az idők során csak kiderült volna, hogy Trump veje meg tanácsadója a Trump Towerben rendezett találkozón eléggé eufóriába estek, amikor a titokzatos ügyvéd hölgy bizonyos oroszok által szállítandó, demokratákra vonatkozó kompromatokkal kecsegtetett.
Hogy Trump állítólag nem tudott minderről? Nyilván pont annyira nem, mint azokról a hallgatási pénzekről sem, amelyeket az egóját simogató prostiknak juttattak.
A másik ügy még bizarabb, hiszen maga Barr is azt írja: a Mueller-jelentés nem hozott semmiféle döntést abban a tekintetben, hogy Trump akadályozta-e az igazságszolgáltatást. Csak éppen mindannyian tanúi lehettünk annak, ahogy elvtelen lojalitást követelt Comey-tól, az FBI igazgatójától, majd amikor nem kapta meg – kirúgta.
Dana Miliband, a New York Times publicistája mutatott rá, hogy mindez talán azért nem váltott ki nagyobb konsternációt, mert a szemünk láttára zajlott. Az ember gondolhatta azt: „Trump helytelen tettei olyan durván pofátlanok, nyíltak és egyértelműek voltak, hogy nem lehettek bűncselekmények. Ez az ember profi szélhámos – ugyan mit vártok tőle? Itt nem banki csalásról, összeesküvésről vagy éppen az igazságszolgáltatás akadályozásáról van szó. Hanem magáról Trumpról, ahogy Trumpot alakítja”.
Amúgy szinte bizonyos, hogy Trump előre megfontolt szándékkal nem játszott össze az oroszokkal. De amit ösztönösen tett a kampányfinanszírozással való zsonglőrködéstől kezdve addig, hogy a TV képernyőjén szólította fel Oroszországot, hogy hackeljék meg a Demokrata Párt szerverét, éppen elég ok lett volna arra normális időkben, hogy még csak az elnökjelöltek közé se kerüljön.
Ezzel szemben most ő az elnök. Amiből kitűnik: mostanában nem járnak normális idők.
