Mátyás Győző: (Kultúrh)ARC

2018. szeptember 23., 07:42

Szerző:

Azért csak megnyílt a 18. ARC közérzeti kiállítás! Pedig, mint olvashattuk, a különböző hivatalok, szervek (röviden: a hatalom) sok mindent megtettek azért, hogy ez ne így legyen.

De sikerült?

Egyelőre nem. És ez reménykeltő.

Korábban évekig az Ötvenhatosok terén (régebben: Felvonulási tér) rendezték meg a kiállítást, tényleg ideális helyszín volt: tágas, jól bejárható, izgalmas dialógusra adott alkalmat a műveknek. Mivel itt a készülő Liget-projekt munkálatai már folytak, a szervezők a Városliget egy másik helyszínére, a Konrad Adenauer sétányra kértek területfoglalási engedélyt. Ott munka nyomát, egy kapavágányit se lehetett felfedezni. De csodák csodája, ide sem kaptak permissziót.

Azért ez így elég erős jelképnek tűnik: a készülő grandiózus múzeumi negyedből kiszorítottak egy képzőművészeti kiállítást!

Ja, kis politikai nyomás, ahogy az errefelé dukál.

Mert az ARC kiállítás mindig is politikus és kormánykritikus attrakció volt. S ez állt a korábbi, szoclib érára is. Csak hát már egy jó ideje most van, azaz rosszkedvünk telét illiberális napfény aranyozza be. És ez a mostani hatalom nem annyira rajong a plakátokra fogalmazott szellemes, kreatív, elgondolkodtató véleményekért. Na ná, hiszen az óriásplakát műfajában maga is „otthon van”, itt úgyszólván művészeti verseny bontakozik ki a szemünk előtt, sőt valóságos kultúrharc. De erről később.

Persze annak, hogy a fensőbbség, amelynek esztétikai ízlése khm… sajátos, nem rajong egy művészeti projektért, vannak egyéb következményei is, túl a helyszínfelkutatás mizériáján. A kiállítást mindig támogatták szponzorok - jó értelemben vett üzleti számításból. Volt ugyanis marketing értéke a jelenlétüknek. Aztán ezek a támogatók elkezdtek lemorzsolódni. Az ARC egyik alapítója már évekkel ezelőtt mondta, hogy „a normális értelemben vett szabad verseny megszűnt itthon, hiszen a piaci szempontokat legyőzi a hatalomtól való aggódás”. Most meg már fehéren-feketén az a helyzet: alig valaki meri vállalni, hogy egy ilyen rendezvényt nyíltan támogasson, tartva a retorziótól.

Pedig az „UNFAKE! - Vedd észre, leplezd le, mutasd meg! címmel meghirdetett mustra mezőnye most is nagyon jó. Tele ötletes, elmés, humoros alkotásokkal, s közülük egyáltalán nem mindegyik koncentrál a közéletre. Persze azért a legütősebb darabok mégis.

Az én kedvenc plakátom a Borz-díjas Stróman. Superman jelmezben ábrázolja napjaink legcsodásabb figuráját, a derék Lőrinc barátot, aki Guinness-rekordot döntve gyorsabb ütemben gyarapodik, mint Warren Buffet, Beyoncé és Mark Zuckerberg együtt, s akinek már akkor teljesítik „vágyait”, amikor még ki sem gondolta őket, és aki mellett Batman és Superman a fasorban sincs. De nagyon jó a Facebook oldalt imitáló magyarország – megosztom című munka is. Rájátszik a kommunikációtechnológiai forradalom eredményezte bizonytalanságra (unfake!), egyszerre konkrét és ironikusan áthallásos. És persze jó az első helyezett mű is, a Demagógia, amelynek csak a címét sokallom, mert túlságosan fixálja az amúgy is irányított, mégis lebegő jelentést. A mű egy klaviatúrát ábrázol, amelyen az s, o, r betűk teljesen elhalványodtak.

S itt térhetünk vissza ahhoz, hogy ezek a plakátok nem pusztán a kritikai attitűd miatt izgalmasak, ám egyfajta művészi bajvívásra is invitálják a hatalmat. Elvégre az utóbbi években a kormány is ebben a műfajban utazik, egy ideje már úgyszólván elkékült az ország.

S az ARC kiállítás művei példát mutatnak ara, hogy ebben a műfajban lehet eredetit, frappánsat, szokatlant alkotni, szemben a kormány bornírt, vizuális környezetszennyezést művelő dömping izéivel. Jó, tudjuk, ezeknek az agyzsugorításra, szellemi kasztrációra tervezett daraboknak más a funkciója, de miért kívánalom, hogy mindez a design terén olyan nívóval járjon, amelyet rajzszakkörből kiszuperált másodikos elemisták játszva felülmúlnának?

Így aztán az ARC kiállítás annak is beszédes bizonyítéka, hogy a köztéri plakát műfajában hol található a tehetség, alkotókészség, képzelőerő. Ha ezekkel az alkotásokkal vetem össze a műfajban kiizzadt kormányzati produktumokat, leginkább az a szó jut eszembe róluk, hogy ARCátlanság.

Horoszkóp

„Itt az idő, hogy ne elégedjünk meg azzal, amit rólunk mondanak, hanem kezdjünk el mi is mondani valamit. Mert van mondanivalónk, ami fontos és hasznos mindenki számára.” A következőkben Köves Slomó, ortodox zsidó rabbi, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség alapítójának és vezetőjének véleménycikke olvasható.

A cselédsajtó és a Karmelita udvartartásának agyhalott influenszerei Pankotai Lilivel szemben fel merték venni a kesztyűt. De micsoda bátorság kellett ehhez az elvtársaknak. 

Az elhibázott brüsszeli szankciók, azon belül is elsősorban az energiaszektort érintő korlátozások miatt alakult ki válság az EU-ban és így Magyarországon is – ez a kormányzati kommunikáció alfája és ómegája. A valóság ezt másként gondolja.