Mátyás Győző: Kódneve: olimpia

Pásztory Dórát senki nem választotta meg, és mégis mer itten véleményt formálni. Amivel az idegen hatalmak érdekeinek pártjára áll. Mint álcivil. Mert világosan kell látnunk, hogy azt a magyar kormány mondja meg, ki valósítja meg az álcivilség tényállását. Meg különben is, egyes hiteles szemtanúk szerint, amikor a paralimpiai bajnokságot nyerte, akkor valójában a Soros pénzén működtetett terrorista motor hajtotta a vízben. És ürgebőrbe kötött békaemberek gondoskodtak az utántöltésről.

Nem csodálkoznék, ha Pásztory Dórát a fentiekhez hasonló cizellált „megállapításokkal” illetnék a hatalom közeli (hm…) médiában. Tekintettel arra, hogy többszörös olimpiai bajnokunk, ez a rendkívül értelmes, a közügyekért felelősséget érző, civilkurázsival megáldott nő minap közzétett írásában mgkockáztatta, hogy az ország mai állapotában az olimpia budapesti megrendezése nem áldás, hanem inkább csapás lenne.

Úgyhogy nyilván meg is kapja majd a magáét. Ahogy a Momentum nevű, fiatalok(!) által létrehívott olimpiaellenes mozgalom még szinte meg sem alakult, a kormánypárti izék már el is kezdték sarazni a tagjait. Ha jól érzékelem, most az „Apák és fiúk” szép hagyományainak felelevenítésénél tartanak. Kíváncsian várom, hogy mikor derítik ki valamelyik ifjú mozgalmárról, hogy az „anyja egy malomtulajdonos kulák szeretője volt”.

Pásztory Dóra megszólalása azért is érdemel figyelmet, mert őt aztán tényleg nehéz lenne olimpiaellenességgel meggyanúsítani. 2005-ben még csatlakozott a Budapesti Olimpiai Mozgalomhoz. Csak ahogy írja – és ezek egy felelősségteljes, a köz ügye iránt elkötelezett citoyen mondatai – „ rájöttem, hogy az olimpia eszméjénél és varázsánál, a demokrácia eszméje és a becsület értéke sokkal fontosabb számomra.”

Márpedig a demokrácia nálunk minden tekintetben eléggé vesztésre áll, ezért is lehetnek igazak Pásztory Dóra további észrevételei: „Ha úgy rendezünk olimpiát, hogy nem transzparens, mindenki számára elérhető, ellenőrizhető és számon kérhető minden egyes döntés, mindegy egyes forint, elköltött EU-s támogatás, akkor ez nem más, mint egy újabb gigantikus lopási projekt.”

A Fidesz pontosan azért akar olimpiát rendezni, hogy a játékokon majd az ő csapatuk, a haverokból és közeliekből álló díszes garnitúra nyerje a legtöbbet. (Lásd még O. V. egykori „intelme” arról, hogy ne mi nyerjük a legtöbbet.) Az olimpia értelme számukra az, hogy majd a NER-közeli figurák arathassanak, hogy ők vigyék haza a legtöbb aranyat. De nem ám medálban, hanem tömbben, sőt aranybányában. És még csak megizzadni sem kell érte, pláne nem kemény edzéssel sanyargatni magukat vagy húsz évig, mint a sportolóknak. Nehézsúlyú korrupcióban, ritmikus sportlopásban ők a királyok. (A szoci időkben még úgy volt, hogy kiokumláltak valami projektet, aminek a kálója volt, hogy loptak – rengeteget. De ez melléktermék volt: üzemi veszteség. A Fidesz érában viszont a vezérlőelv az, hogy minél irdatlanabb mennyiségű, közpénz jellegét elvesztő summát sörpörhessenek magánzsebbe, és ehhez fundálnak ki programokat. [Lásd még stadionbűnözés, aminél értelmetlenebb, cinikusabb projektet elképzelni sem lehet, miközben az oktatás, az egészségügy…])

Természetesen, ha veszélybe kerülne az olimpia biznisz, lenne itt a nemzeti büszkeségnek bizsergetése, meg hazug, manipulatív propaganda arról, hogy micsoda gazdasági fellendülést hozna a játékok megrendezése. Én utánanéztem, hogy független szakértők (csak külföldi forrás) mit is mondanak az olimpia gazdasági megtérüléséről. Hát elég elborzasztó dolgokat. A gyakorlatban nyereséges olimpiáról nem tudunk. Legfeljebb olyanról, amibe az illető város (ország) végül nem rokkant bele.

A szakértők megállapítják, hogy a pályázók (értsd: érdekelt lobbisták) a költségeket tudatosan alultervezik (ebből a szempontból a rekorder Montreal, ahol a kezdeti becsült költségek végül 796(!) százalékkal emelkedtek). De a londoni olimpia esetében is a brit kormány kezdetben 2.4 milliárd fontra becsülte a költségvetést, ami aztán 9.3 milliárd fontra emelkedett. (Persze ezek a számok a csodás gyorsasággal gazdagodó NER-siserehadnak éppen azt üzenik, hogy de jó, a lopásnak nincs határa.)

A gazdasági hatástanulmányok pedig – ahogy Andrew Zimbalist Circus Maximus: The Economic Gamble Behind Hosting the Olympics and the World Cup c. könyvében megállapítja – általában 1,7-3,5 közötti multiplikátorhatással számolnak, vagyis azt feltételezik, hogy az olimpia alatt elköltött 1 dollár 1,7-3,5 dollár közötti mértékben járul hozzá a gazdaság teljesítményéhez. A valóság pedig ennek a töredéke.

De hát a számok, a hatástanulmányok úgysem számítanak, az számít, hogy a NER-ragadozók hol látják meg a szétmarcangolható koncot.

Ha meg esetleg a Momentum mégis célt ér a népszavazási kezdeményezéssel, a hatalom az államkasszából finanszírozott eszement összegekért olyan agyzsibbasztó propagandát indít majd, hogy még a szemünk alja is ötkarikás lesz tőle.