Mátyás Győző: Kint is vagyok, bent is vagyok
Szerintem az Európai Néppárt tagjainak döntő többsége egyáltalán nem bánta volna, ha Orbán Viktor még egy kicsit előbbre csúsztatja a cipőjét, megteszi azt az egy centimétert és átlépi a határt, ami elválasztja attól, hogy akonzervatív pártcsaládon kívül találja magát és alakulatát.
Azért csak tartottak egy szavazást csütörtökön a 7. cikkely szerinti eljárás folytatásáról szóló határozat ügyében. Ez elég ékes bizonyítékát adta annak, hogy a néppárti képviselők többsége hová is kívánja a magyar kormányzó pártot.
De mint magától a legfőbb orákulumtól megtudtuk, ezek a pártok „elárulták” a Fideszt.
Akkor jól értsük: azok tehát, akik az európai normák betartását, a demokrácia elveinek tiszteletét, gyakorlatának követését számon kérik, azok akik – ha jelentős késéssel is, de – figyelmeztetnek arra, hogy Magyarországon lebontják a jog uralmát, korlátozzák a szólásszabadságot, veszélyeztetik az igazságszolgáltatás függetlenségét, három kézzel lopják az uniós fejlesztési pénzeket, szóval azok, akik ezt szóvá teszik, azok árulók.
De hát évek óta hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy a Fidesz-logika nem igazán korrelál a normális észjárással. E tény elég pregnáns bizonyítéka, hogy a Fidesz, élen a pártelnökkel, igyekszik feketére pingálni azt a pártcsaládot, ahová egykor önként és dalolva csatlakoztak. Csak hát időközben ebben a pártcsaládban is ráébredetek arra, hogy az Unió értékeinek védelme fontosabb, mint a Fidesz révén nyerhető 13 szavazat. Nagyjából a Sargentini-jelentés óta tart az intenzív tohuvabohuzás, hogy az EPP-t megszállta a rossz szellem, és valójában kommunista alvóügynökök, sorosista álcivil bérencek, liberális deviánsok gyűjtőhelyévé vált. Eltávolodtak a kereszténydemokrácia gyökereitől, már csak egy lépés (centi) választja el őket, hogy burkát öltsenek és Soros fondorlatos tervét megvalósítva telemigránsozzák egész Európát. És azt is jobb, ha tudjuk, hogy a kettős mérce talaján állva azért űzik velünk szemben a politikai boszorkányüldözés hadjáratát, mert mi megmaradtunk a migránsellenesség végvárának.
Legutóbb ezekre a bornírtságokra már Manfred Weber frakcióvezető is visszaszólt, hogy az Európai Néppárt értékei világosak, annak, aki közénk szeretne tartozni, világossá kell tennie, hogy tiszteletben tartja ezeket.
Csak hát Orbánék nem tartják tiszteletben ezeket az értékeket, és jó ideje azt a lépést készítik elő, hogy „egy új európai, kereszténydemokrata jellegű mozgalmat indítsanak”, amihez reményeik szerint lesznek szövetségeseik.
Persze a nyilvánosságnak szánt politikai lózungok mögött az a félelem munkál, hogy a 7. cikkely határozata kimondja, hogy a kormány ténykedése miatt hazánkban a jogállamiság helyzete romlik. Márpedig az új trend az EU-ban az, hogy a fejlesztési pénzek kiutalását összekötik a jogállamiság védelmével. Ahogy Tytti Tuppurainen, az EU soros elnökségét a múlt félévben betöltő Finnország európai ügyekért felelős minisztere fogalmazott: – Ha a jogállamiság sérül egy tagállamban, és az a közös költségvetésre is fenyegetően hat, akkor a támogatásnak befagyaszthatónak kell lennie.
Vagyis az EU is felébredt, hogy a fejlesztési pénzeket tényleg felzárkóztatásra szánták, de nem úgy, hogy Mészáros Lőrinc viharos gyorsasággal zárkózzon fel a világ leggazdagabb emberei közé.
És ez a fejlemény veszélyeztetheti az eddig nagyon szépen bevált üzleti modellt, amely szerint a Fidesz az Unió pénzén épített fel egy az Unió értékei ellen szabadságharcot vívó alakulatot. Amelyik a nacionalista retorika révén erősíti a belpolitikai bázist, és közben az Unió költségvetéséből felhízlalja a házi oligarcháit.
Nem meglepő, ha a Fidesz most majd kideríti, hogy az EU valójában a kommunista internacionálé újraéledése, a EPP meg rosszabb, mint a Vietkong. A mutatvány vége meg az lesz, hogy a Fidesz dacosan kilép a pártcsaládból, mert ők ebben az áruló, sorosbérenc társaságban nem maradnak.
És olyan sokat nem veszítenek. Végül is Orbánt és a Fideszt tényleg csak a pénz érdekelte az egész Uniós vircsaftból. Azt meg, ha vélhetőleg csekélyebb volumenben is, de meg fogják kapni ezentúl is. És még az Európai Néppárt sem pofázik bele, hogy mire költik.
Igen, Orbán Viktor biztos szeretett volna világpolitikai tényező lenni. De azért elég jól elvan ő a Magyarország nevű hűbérbirtokán is.
