Mátyás Győző: Gender métely

Tényleg iróniának szántam anno, hogy a derék kormányerők a végén még betiltják a gender szakot. És lőn. Se kedvem, se energiám hozzátenni ahhoz, amit Gender métely címen írtam, és 2017. március 12-én jelent meg ezen a felületen. Már vagy másfél éve. Csak hát aktuális lett. Úgyhogy íme ismét, változtatás nélkül.

                                                                  *

Pár tucat korábban mit sem sejtő tudós most eléggé kínosan érezheti magát, hogy hirtelen belekeveredett a hol-találunk-újabb-ellenséget című játszmába. Nem személyesen, hanem azért, mert az ELTE merészelte meghirdetni a Gender Studies (Társadalmi nemek tanulmánya) MA-t. És most derék tudósok néznek, hogyan lettek egyik pillanatról a másikra közellenségek. Hiszen ahogy az EMMI államtitkára kifejtette: „A szak tartalma szemben áll mindazzal, amit a kormány értékvilága az emberről vall.” (Azért a magyarság megmaradásának érdekét az szolgálná igazán, ha az államtitkár úr az előbbi mondatot képes lett volna helyes magyarsággal megfogalmazni. Az értékvilág, amint vall – be szép!)

De hát tudjuk, nem létezik ártalmatlan tudomány, különösen, ha a horizontjára oda lehet kopírozni Goldsteint, a fő ellenséget. És bizony „eddig csak Soros György magánegyetemén volt megtalálható hasonló nonszensz őrültség”. Mármint gender szak, ahogy azt korábban az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) vezetője írta az ELTE rektorához címzett levelében. S mint ebből kiderül,  a KDNP ifjú fundija nagyjából annyit ért a gender studiesból, hogy ott cukros bácsik kényszerítik a kislányokat fütyit növeszteni, hogy bemehessenek a transzvécékbe. Azt hihetik, ironizálok, pedig nem. Mert akkor ideidézném az eredeti levelet.

A törekvő ifjú KDNP-s (ezzel a szellemi vértezettel sokra viszi még!) és az államtitkár tudatlansága azért riasztó, mert mégiscsak hatalmi tényezőként akarnak páros lábbal belegázolni az egyetemi autonómiába.  Amit itt előadnak, az még torzképnek is gyenge, pedig amúgy a hatalmon lévők előszeretettel szokták meghamisítani az általuk nem kedvelt eszméket, hogy aztán jól elhadakozzanak az így kreált fantommal. (Bár esetünkben nyilván elég annyi, hogy a gender studies is valami gyanús liberális izé.)

Ami egyébiránt az identitás kérdéseivel foglakozik, a társadalmi szerepek kialakulását és történetét kutatja, illetve a nemek közötti egyenlőtlenségek legkülönbözőbb válfajait és aspektusait a társadalmi-kulturális konstrukció „termékeként” vizsgálja. Nem tagadja a biológiai nemek közötti különbséget, viszont kétségkívül szembehelyezkedik a biológiai esszencializmussal, amelyik éppen a biológiai nemre való hivatkozással próbálja meg természettől valónak feltüntetni a társadalmi egyenlőtlenségeket, s a hatalmi viszonyokat.

Szóval a gender studies nem arra törekszik, hogy „a kisfiúkat kislánynak nevelje” (ahogy azt az államtitkár úr sziporkázó elmésséggel mondta), és még csak nem is Terry Black-keltető. (Ja, bocs, ő jól fekszik kormánykörökben, úgyhogy legyen inkább Conchita Wurst.)

Ezzel együtt a gender studies egyik alága természetesen a queer elmélet, ahogyan az a feminizmus vagy a különböző identitáselméletek, s azt sem volna érdemes tagadni, hogy a teória radikális képviselői olykor kifejezetten hajmeresztő nézeteket vallanak, legalábbis az én ízlésem szerint. (Én biztosan nem növelem például Andrea Dworkin rajongótáborát, és a kortárs feminizmus „sztárja”, Judith – újabban: Jack – Halberstam sem kedvencem, bár a részletek alapján a Lady Gaga jelenséget queer és feminista szempontból elemző dolgozata nagyon izgalmasnak tűnik.)

És az is igaz, hogy – elsősorban Amerikában – a mindennapi élet emancipációs küzdelmei során bizonyos mozgalmár csoportok (főként az ún. individualista felfogás követői) egészen extrém, dogmatikus kinyilatkoztatásokat hallatnak, miközben az őket érő bírálatot a diszkriminációra való hivatkozással próbálják meg elfojtani. Nos, őket nem alaptalanul szokás szarkasztikusan SJW-zni (a társadalmi igazságosság harcosa) vagy az áldozatbiznisz haszonélvezőinek nevezni. De ettől még arrafelé nem akarják betiltani a gender studiest. Nietzschén leverni a fasizmust?

Nálunk kissé más a helyzet. Mifelénk például a parlament padsoraiból dicső hatalmi tényezők szoktak öntudatosan Vak komondor-díjas nézeteket hangoztatni a nők helyéről, szerepéről. Úgyhogy nálunk volna funkciója a gender studies-nak. Hogy mennyire, azt éppen azok az együgyű, ámde felettébb gőgös politikusi reakciók mutatják, amelyek a szak beindításának hírét kísérték.

A gender studies – szigorúan tudományos formájában – éppenhogy olyan kritikai, dekonstruktív megközelítés, amelyik rákérdez a társadalmi csoportok privilégiumának eredetére, illetve az intézményes hatalom szimbolikus legitimációjának kialakulására, s megvitathatónak tart társadalmilag tabusított (értsd: sokszor hatalmi érdekeket szolgáló) témákat is. Amely vita elsősorban nyitott társadalomban lehetséges. Nálunk viszont – mint azt a legmagasabb helyről tudjuk – a nyitott társadalom a bajok okozójának számít.

Márpedig egy zárt társadalomban azt is a hatalom akarja megmondani, hogy mi számít tudománynak.