Mátyás Győző: (El)takarító brigád

Nem is értem, mi ez a nagy felháborodás, hiszen ezekre a terrorcivilekre, akik itten a Soros érdekének bábjaként az Iszlám Állam alvósejtjeinek hazaáruló kottáját fújják a Mátyás pincében, akár a TEK-et is ráengedhették volna. Ehhez képest ezzel a verbális nuncsakuzással, amit a Fidesz alelnöke elővezetett, még egész könnyen megúszták. Eddig. Mert azért nincsenek kétségeink: folyt. köv.

Amúgy nyilván lehetne jókat derülni azon, hogy nevezett alelnök stiláris bravúrjai és szemantikai leleményei révén a retorika mely csúcsait ostromolta meg ismét – de valahogy most nem sokaknak volt kedve nevetni. (Bár azért akadtak a sajtótájékoztatónak szórakoztató momentumai, például amikor két blődség között hirtelen előkerült Habermas neve. Azért kíváncsi volnék, melyik kommunikációs éceszgéber találta ki, hogy az alelnök faék egyszerűségű imázsát azzal polírozzák fel, hogy iderángatják a mit sem sejtő Habermast.)

Fotó: Bazánth Ivola

Semmi vicces nincs abban, hogy a hatalom hazugságokat és rágalmakat összehordva akarja a civilszervezeteket stigmatizálni, hogy aztán „eltakarítsa” őket az útból.

Márpedig ha a NER hatalmi önkénytől vezérelt és cinikus jogsértésekkel tarkított uralma alatt látunk még valami pozitívumot, az éppen az, hogy a célkeresztbe került civilszervezetek megpróbálják védeni a jogállami normákat, az emberi méltóságot, a szabadság intézményeit. S megpróbálnak segítséget nyújtani az elesetteknek, a megalázottaknak és megszomorítottaknak – sok esetben a kormány helyett, az alapvető emberiesség jegyében. Merthogy a hatalomnak viszont – a ne zavarj, mert lopok jelige jegyében – kisebb gondja is nagyobb annál, minthogy segítse a rászorulókat. Sőt sok esetben még élvezkedve meg is alázza őket. Vagy egyenesen el akarja lehetetleníteni, ki akarja semmizni saját polgárait (lásd még ún. trafikpályázat, földárverés és hason fedőnevű markecolások). S ekkor is a civilszervezetek próbáltak megküzdeni az „állambűnözéssel”.

És ők harcolnak a közérdekű adatok nyilvánosságáért; amennyire tudják, ők igyekeznek transzparenssé tenni a hatalmi umbuldákat, s ekként olykor megszellőztetik a közbeszerzés meg uniós pályázat fantázianéven folyó orbitális lopásokat.

Vagyis úgy működnek, ahogy egy normális demokráciában kell. És ez főbenjáró bűn.

Mivel a hatalom a demokrácia formális intézményeit már elfoglalta, legyalulta, kiherélte – ezért intézményes kontrollja úgyszólván nem létezik. Így haszonélvezői pontosan tudják, hogy következmények nélkül megtehetnek szinte bármit. Amit viszont eddig még nem voltak képesek megakadályozni, az az, hogy eszement intézkedéseik és elképesztő lopásaik egy részére legalább fény derüljön. Egyrészt a sajtó nyilvánossága, másfelől a civilszervezetek kutakodásai révén.

Így aztán leplezetlenül erőszakos hatalmi beavatkozás révén („az új iparági trendeknek megfelelően”) rohamtempóban átrendezték a média világát. Egy kis szétdúlás, sok einstandolás, és szárnyalhat az agyzsibbasztó propaganda.

Most pedig a civilszervezetek kerültek sorra. Mert, úgymond, idegen érdeket szolgálnának. Hát persze, a demokratikus jogállam normáinak védelme nyilván idegen a magyar néplélektől. De ha már itt tartunk, én hirtelenjében tudnék egy Paks 2. nevű giga projektet említeni, ami nagyon határozottan egy idegen ország gazdasági és politikai érdekeit szolgálja. (Bár itt az evidens magyar érdek nyilván a haveri oligarchák megabulija.).

Azt meg már nem is tudom, hogy a cinizmus vagy a tudatlanság Guiness-kategóriájába soroljuk, ha felelős kormányizé azzal tromfol, hogy „ezeket a civil szervezeteket senki nem választotta meg, mégis véleményt formálnak”. Véleményszabadság, közügyekben való részvétel szabadsága, esetleg a politizálás szabadsága? Dereng netán valami? Persze NER-csinovnyiknak nem kell, hogy derengjen, ettől szép néki az élet.

Amúgy ezek a civilszervezetek – híven elveikhez és krédójukhoz – egy évtizede a 2006-os rendőri túlkapások áldozatainak nyújtottak jogsegélyt. Sőt a TASZ Orbán Viktort védte egy igazságügyi minisztérium elleni perben. Orbánék − hatalomra kerülve − ezeket a civilszervezeteket még ki akarták tüntetni. Most meg el akarják őket tüntetni. És hát elvek, etika, tisztesség tekintetében ezek a civilszervezetek jottányit sem változtak.

De hát mindez úgyis csak szócséplés. A végső érv ugyanis az, hogy a rezsibirkózó örökbecsű szavait idézzük: „Orbán Viktor nem szokott hibázni”.

A független sajtó, a szabad polgárok, a civilszervezetek viszont azt állítják, hogy de. Igenis hibázik. Sokszor és nagyokat.

Naná, hogy ezek a szervezetek megérettek egy jó kis eltakarításra.