Mátyás Győző: Díszes polgárok
Dicséretes, hogy az oroszok már nem a spájzban, hanem a Debreceni Egyetem aulájában vannak, sőt felléptek a katedrára is.
Vlagyimir Putyin elnök akár oktathatna is, ez a lehetőség jár az univerzitás által adományozott cím mellé. „Miként hekkeljük meg az amerikai választásokat?”, vagy „Hogyan bomlasszuk az Európai Unió egységét?” – izgalmas kurzusok volnának.
Nem véletlen, hogy Putyin díszpolgárrá avatása (amit a kandidátus annyira respektált, hogy el se ment a tervezett átadásra) elég sokaknál bekapcsolta a riasztót; az egyetem négy tanszéke is elhatárolódott a döntéstől, mert – ahogyan az Alkotmányjogi Tanszék közleményében fogalmazott – „az autokraták magasztalása elfogadhatatlan számunkra, mindennel ellenkezik, amit az egyetemi szakmai munkánk során képviselünk.”
No de az se véletlen, hogy az egyetem párját ritkító rektora emlékezetes szavakkal küldte el a tiltakozókat a bús sztyeppére. „Néhány szerencsétlen, világtalan, tehetetlen balfácán az egyetemen azt mondta, hogy hűha a sajtó mond valamit, hű itt most itt a lehetőség, és azoknak, akiknek most úgy nőtt, hogy néhány dologba, néhány személlyel kapcsolatos ügyekbe hajlamosak belekötni, - ez egyébként rendben van, ezzel nekem a világon semmi bajom – elkezdtek egy hecckampányt.”
Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsõdi Balázs
Úgy hisszük, Gálvölgyi János (ki oly avatottan tolmácsolta Szőcs Géza halhatatlan remekművét, illetve az MNB-tanulmányok gyöngyszemeit) bővíthetné repertoárját ezzel a kongeniális szöveggel. Amelyik oly éles fénnyel világítja meg számunkra a rektor megannyi tündökletes tulajdonságát.
Mert mi készséggel elhisszük, hogy a rektor úr tényleg úgy véli, ha valaki kiáll a véleményéért (sőt, már az, ha egyáltalán van véleménye), ha fontos neki a szabadság, az autonómia, az csak balfácán lehet. Mert ugyan mire ez az elvizés, meg eszmei izékkel való dobálózás, ez csak finnyás feltűnősködés. Mindenféle hülye emberjogi handabandázás, miközben az oroszok bevesznek majd a buliba. Hát itt van ez a hatalmas Paks 2. nevű terüljasztalkám, ahonnan jut nekünk is a lehulló morzsákból. Igen, ez lehet a véleménye a jó rektor úrnak, illetve reaktor úrnak, ahogy városszerte emlegetik most már.
Így hát mindegy is, hogy ezt az egész dicstelen díszpolgári cirkuszt felsőbb ukázra vezényelték-e le Debrecenben, vagy a rektor úr már álmából felkeltve is megorrontja az elvárásokat, mindegy, mert ezek csak változatok a mindent átitató és megrohasztó szervilizmusra. Amely olyannyira szétzülleszt mindent, hogy az egyetem vezetősége magánszorgalmú kutyaként még vegzálni és üldözni is elkezdte a tiltakozó tanszékek munkatársait.
Tökéletesen reprodukálták a putyini modell – e pillanatban még – szoft változatát. Mert hát soha sem lehet tudni, mennyi elég ahhoz, hogy megfeleljenek a hatalom elvárásainak. Mindig egy kicsit elébe kell menni a kívánalmaknak, túl kell teljesíteni az aljasság normáját.
Az ügy zavarba ejtő tanulsága, hogy még az egyetemek szintjén is ilyen könnyen megy a viszolyogtató gleichshcaltolás. Azt hinnénk: az egyetemen mégis csak a szellem emberei munkálkodnak, akik nem pusztán szakmailag kiváló tudósok, de erkölcsileg példamutatóan szuverén emberek is, akik éppen ekként képesek óvni az egyetem legfőbb kincsét: autonómiáját.
S ahogy látjuk, itt éppen ebbe a bizonyos autonómiába gázoltak bele páros batyinkivel. S nem kell ehhez több ma már, minthogy a helyi hatalom odahelyezi a maga káderét (kezdetben még az egyetemi szenátus akarata ellenére, ami azt jelenti: egykor még létezett szakmai önbecsülés), aki aztán szépen beülteti a hasonszőrűeket a vezetésbe, és kész, máris a hatalom elvárta módon zakatol az egyetemi „gépezet”.
Nincs akadálya, hogy díszpolgári címet kapjon – amúgy a kollegialitás nagyobb dicsőségére – egy olyan rezsim első embere, amelyik nemrég tiltott be egy egyetemet. Egy olyan rezsimé, amelyik folyamatosan megsérti az emberi jogokat, semmibe veszi a szabadságot, a hatalom ellenzékét és az újságírókat üldözik és bebörtönzik, olykor meggyilkolják.
Persze a nemzetközi szégyent nyilván ellentételezik majd a Paks 2. kínálta lehetőségek. Például – mint az a Putyin kitüntetését indokló előterjesztésben áll –, hogy az egyetem feladata lehet majd „a hazánkba érkező orosz szakemberek gyermekeinek általános és középiskolai, valamint természetesen felsőfokú oktatását biztosító tanári, oktatói gárda képzése, továbbképzése”.
Azért ez még egy tál lencsénél is kevesebbnek tűnik.